Hard Rock , Rock ,Blues, Jazz !

@tóth csaba65 (#2253): Te főmártír , minek a humbi ha felezed ??

@tóth csaba65 (#2253): Hát én nem építek, mert fakezű vagyok. Örülök, ha 90bpm-nél nem baxom el a moll skálát. Nyúlketrecet már készíztettem, mondhatni igen egyedi darab lett. De tisztelek minden barkácsolót, akár lambériát, akár gitárt ˝farag˝. Utóbbiakat különösképp. Úgyhogy hajrá! (Ha kész, meghallgatnám.)

@Molo (#2252):
Humbi bizony!
Épp építek egy hackett fernandese inspiràlta leszpalit.....azokban humbi lesz. FELEZVE :-)))
egyébként hackett is belerakatott két kis kapcsolót a hátsó puki tone gombja helyére....nálam is az van tervben....single/line/paralel minkét pukihoz.
(Nem esik kézre a ki-be húzogatós poti)

@tóth csaba65 (#2251): Én nem humbit vagy a single coil szeretem, hanem a zenét, amit hozzáértő kihoz belöle. Mint pl. Hackett bá, vagy Steve Howe, Govan, vagy a Blackmore Ricsi. A pick up másodlagos. Nekem stratom van, HSH, mindegyik pu-t szeretem, de a hidi humbi a kedvenc. De volt valódi gitáros kezében, és csak lestem hogy szólt az összes pu variáció. Amúgy mintha Hackettnél is humbi szólna. :D

@Molo (#2250):

Ibanez satriani model....nem szeretem a humbikat, de egy olyat natur mahagoni testtel, P90 pukival azért én is elfogadnék :-)

@tóth csaba65 (#2246): Biza, Steve bá általában jó zenéket hoz össze. Ámbár most a hölgy piros Ibaneze jobban tetszett, mint a hölgy maga vagy az éneke. Persze nem bánnám, ha úgy tudnék gitározni, mint ő énekelni.

@tóth csaba65 (#2246): Hackett is azta kicsit pszichedelikus zenét képviseli , mint Gilmour. Szeretem, tetszik, felemelő érzés hallgatni. A lány is szépen énekel.....

Bár...néha hatásvadász gitárhősködésnek érzem ugyanezt az opuszt :-)
Máskor meg....a mainál is emelkedettebb pillanataimban, úgy szoktam fogalmazni, hogy : ˝... így kell 3 hangbôl katedrálist építeni a ZENÉNEK...˝ :-)))

Egy gyönyörű példa arra, hogy miként lehet néhány hangból egy valóságos szimfónikus parabolát az égig emelni....igazán magávalragadó ez az előadás, ha van rá valakinek felesleges 11 perce az életéből....
Minden perce megéri! Az utolsó 6 perc pedig percről percre többet és többet ér a belefektett időnél.
Felemelő.... :-)

@tóth csaba65 (#2244): Én evvel vagyok így

Süldő koromban jutottam hozzá bakeliten - kész voltam. Egyszer a 90-es évek elején kullogtam az éjszakában a székesfővárosban és látok egy plakátot Charles Lloyd a Pecsában - hát nagy élmény volt. 3/4 ház de a legtöbbje zenész volt.
A színfalak között kezdte fújni hangosítás nélkül úgy jött fel a színpadra és úgy ment is le.

Vasárnapi ebéd utáni sziesztához egy majdnem 50 éves felvétel. Az egyik llyan lemez, ami szó szerint megváltoztatta az életemet....furcsa hogy Jarret-től soha semmi mást meg sem akartam hallgatni az elmúlt 40 évben (amióta ezt hallottam tőle először)

Halgassátok szeetettel!

• 2
• válasz erre
• Ugrás az előzményre