
Django Reinhardt öröksége- európai swing (gypsy, manouche, és hasonlók)
MIvel ma 110 éve született Django Reinhardt, itt volt az ideje, hogy nyissunk egy ilyen topikot. Leginkább beszélgetés a cél, kérdések és válaszok, tanácsok, ötletek a cél, nem a videomegosztók teljes idevágó anyagának átmásolása.@Talpi (#85): Na igen, a tudomány és annak megítélése érdekes dolog, ˝áttételesen˝ abba halt bele Django. Mármint abba, hogy nem bízott benne: olyan szinten hazavágták az égés után, hogy egész életében nem gyógyult meg, majd valami fogászati beavatkozással is kárt tettek benne, úgyhogy megtiltotta a feleségének, hogy orvost hívjon hozzá, így amikor agyvérzést kapott, csak akkor látta orvos, amikor már nem volt magánál. Pedig akár még életben is maradhatott volna.
Hehe, a magyar wiki egész mást tart szerzőnek. hu.wikipedia.org Arról nem is beszélve, hogy még egy olasz csóka, Adalgiso Ferraris is magára vállalta a szerzőséget. Azért nem volt semmi világ akkoriban, hallottál valami zenét, odébb mentél 500 km-t, és eladtad sajátként. :)
@Talpi (#83): Nagy sláger.Érdekes a története is, sokan azt hiszik, hogy ez egy tradicionális orosz cigánydal, aztán közben egy orosz orfeumi dal állítólag 1843-ból (vers? mert csak a szövege létezik nyomtatva akkoriból), aminek viszont a zenéjét egy kubai arc írta 1900 körül (állítólag, mert ezt csak az ő elmondásából tudjuk), egy orosz kóristalánynak, aki aztán hazavitte, és azóta használják. Konkrétan teljes a káosz, mert azelőtt a dátum előtt, ami a kubai szerző története, valóban nincs a dalnak kottája az oroszoknál, csak a szöveg létezik, viszont a leírt kotta pont akkoriban jelent meg, amit a feltételezett szerző sztorija mond. És a kubai csóka nyilván egy fillért sem kapott jogdíjban, pedig szénné kereshette volna magát. Ő az: en.wikipedia.org Viszont az oroszok szeretik a magukénak vallani, és a szerzők közt sehol nincs feltüntetve a kubai ember. És soha nem fogjuk megtudni, mi az igazság.
@JnCon (#72): Nem megtanulhatatlan az elméleti rendszer, mert főleg arpeggiokra építkezik. A frazír és a többi pedig gyakorlás kérdése, meg el kell engedni a régi beidegződéseket. Nem olyan nehéz dolog, olyan, mint egy nyelv megtanulása. Ott is vált az ember, amikor használni akarja az idegen nyelvet, itt is lehet: most rockot játszom, most swinget, most meg latint, mindegyikhez más kell.
Mindegy, mennyi beidegződés van, azokat ki kell zárni, és nem szabad úgy nekiindulni, hogy ˝én tudok gitározni, tehát ez is megy˝. A régi ismeretekből meg kell tartani a hasznosat, a többit pedig teljesen nyitottan, úgy kell kezdeni, mintha most fognál először hangszert a kezedbe.
Faragás: eleinte ment a buhera, de aztán leszoktak róla. :)
Jók ezek a leckék nagyon, bár minél többet nézem, annál reménytelenebbnek tűnik, hogy sikerüljön elsajátítani magát a stílust.
Itt most nem a játszott dallamokra gondolok bár azok is elég jellegzetesek, hanem leginkább a gitár megszólalására, a pengetési stílusra, frazírokra, ritmizálásra. Aki évtizedek óta játszik más zenét (mint én is), annak rengeteg gyakorlásra lenne ehhez szüksége.
Ebben a videóban azért megoldotta a hangosítást az öreg, nem zavarta, hogy meg kell faragni a gitárt: