
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
@Flór Gábor (#91):
Sajnos még csak a nevét sem hallottam korábban ennek a két úriembernek.
Amit leírtál az ő meglátásuk kapcsán, abban (az én nézőpontom szerint) bizony van némi igazság. Valóban nem lép mindenki tovább, sőt, csak elég kevesen. Azonban ezzel együtt is mindenki fejlődik valamennyit. A legtöbben csak minimálisat, de vannak, akik nagyon is sokat (gondolok itt egyetlen adott életidőre).
@Kelemen Gábor (#88):
Így is tisztelettel megköszönöm neked, hogy ha csak napokkal később is, de leírtad a véleményed. Valamint teljességgel elfogadom azt. Ráadásul amúgy is nagyon tetszenek a hozzászólásaid, mert a legtöbb esetben objektív vagy.
És fontosnak tartom itt azt is megemlíteni, hogy még csak véletlenül sem hiszem azt, hogy bárki is egyetért a nézeteimmel, és például ezért nincs az irkáimra reakció. Sőt, igazság szerint (mivel egy elég elvont és ritka állatfajta vagyok), így egy kezemen vígan meg tudom számolni azoknak az embereknek a számát, akik velem valaha is egyetértettek a benső világ keresésének tekintetében, és a létismereti kérdésekben. Szóval nem várom senkitől, hogy olyan ˝degenerált˝ nézeteket szorgalmazzon, mint én.
Szerintem éppen attól ennyire színes a világ, hogy minden ember másként látja azt (akár a létezés kérdéseinek tekintetében is). A részemről annak is nagyon örülök, hogy ha ezekkel a más nézőpontokkal találkozhatok, ha mások szívesen osztják meg velem a világról és létezésről alkotott nézeteiket. Mindig új dolgokat ismerhetek meg ez által, ami szerintem nagyon is épít.
Tehát ha bármikor van e témákban véleményed (akár hosszabban kifejtős is), mindig szívesen veszem. :)
@Kelemen Gábor (#83): Igen, mondhatjuk akár úgy is, hogy ˝van aki hívást kap˝. De ennek is meg van a miértje. Azonban ez messze sem jelenti azt, hogy léteznének különb emberek, vagy olyanok akik többek, vagy kivételezettek. Szerencsére ilyen nem létezik. :)
Minden egyes emberi lény maga a létező legnagyobb csodálatosság. Mégpedig azért, mert olyas valami létezik bennünk, amiről még csak nem is álmodunk. De az a Valami, az nagyon is ott van, és minden egyes emberben önkiaknázásra vár. A legtöbben persze ezt teljes életükön át nem veszik észre, pedig az a Valami folyamatosan szólongat. No de nem is kell egyetlen élet alatt meghallania, felfedeznie ezt önmagában senkinek sem. Időt és lehetőséget bőségesen kap mindenki (még a soknál is többet, ha az kell).
@Yogi (#81): Nagyon jól érzékeled mindezt. És tudod mit ? Valójában itt kezdődik az igazi nyitottság ! Tehát aki nem falcol be az első érthetetlen/szokatlan dolog hallatán, aki nem húzza fel maga köré egyből a falakat, mondván ; hogy ez értelmetlen marhaság, és különben is .....
Aki tehát nyitott a szokatlan dolgok megismerésére (félretéve a saját berögződéseit), az az ember fejlődik a lehető legtöbbet élete folyamán (lélekben). És hogy ennek mi a jelentősége ? Sokkal-sokkal több, mint azt a legtöbben akár csak feltételeznék is !
@Kelemen Gábor (#77):
Szerintem kimondottan jó, hogy felhoztad ezt az intelligencia dolgot (és látom, hogy már a helyes válaszok is megvannak eközben).
Igen az intelligencia nem feltétlenül a tanultsághoz, az iskolákhoz köthető. Ami az én nézőpontomból jelenti az igazi intelligenciát, annak nincs köze az IQ-hoz (az EQ-hoz sokkal inkább).
Ismerek pl.egyetemi docenst is, aki bár rengeteg ésszel rendelkezik, de eközben az érzelmi intelligenciája és az empátiája szinte a nullát üti. Rideg és merev ember. És ugye, sok ilyen tudós ember él e világban (mondjam azt, hogy ők az emberi megismerés kerékkötői ?....).
Mindemellett a legnagyobb bölcsek, a legnagyobb tudók (vagyis a megvilágosodott entitások) általában iskolázatlanok. Pl.a XX.század két legnagyobb bölcse a 8 osztályt sem végezte (előbb megkezdődött számukra az életfeladatuk beteljesítése, mint hogy az iskolát kijárhatták volna). És a tudásuk mégis felfoghatatlanul tágas, semmihez nem fogható (elmén túli tudás).
@Les Paul (#82): Igen. Van, aki hívást kap. Valamilyen okból Isten kiválasztja.
Ezért meddő a vita az Ő létezéséről.
Akinek megnyilvánult, az nem meséli el.
Aki mesél róla, az általában csak képzeleg. Ilyenek nagyon sokan vannak...
És vannak, akik bizonyítékokat követelnek, műszerekkel, mértékegységekkel. Na, ők azok, akik soha nem jutnak el Hozzá.
Persze volt már kivétel... Saulus - Paulus...
@Prowler (#76):
Érthető persze...Annak aki ˝jártas˝ a témában legalább elvi szinten, vagy annak aki megtapasztalta.
Viszont ez az amit igazából elméletben (tankönyvekből) megtanulni lehetetlen. :)
Kitartó belső keresés az átlagembernek...sajnos...de azért van akinek hamar sikerül találnia. Vagy mert elég nyitott, vagy mert az elméje (ego) külső, vagy belső okból valamiért összeomlik.
De utóbbitól mindenki retteg ezért inkább izzadságos munkával próbálkoznak(unk). :)
Nekem, aki kívül van ezen a világon, persze inkább csak sejthető.
Nem szeretek hangról beszélni (a ˝milyen hangja van ennek a szedőnek˝ kérdésre sosem felelek), mert szerintem nem nagyon lehet. Eleve a saját, személyes szűrőn keresztül érzékeljük, szavakkal kifejezve pedig olyan izzadságszagú lesz a leírás, hogy kinyitom az ablakot.
Amiről te beszélsz - ha jól értem -, pedig még százszor nehezebb, leírhatatlanabb.
De tényleg érdekel, nem feltétlenül azért, hogy én is ilyen ˝látó˝ legyek, csak hogy jobban megértsem, miről beszéltek, milyen a te világod. Úgyhogy ha szakítasz rá néha időt, akkor azt nagyon megköszönöm, és persze másnak is. :)