Új és átgondoltabb gitár centrikus szerzeményem címe: Az eső illata.

Köszönöm az észrevételeket! Tanulság: A kevesebb néha több.:)

Nekem tetszik, jó ez a nájlonhúros hang, szerintem (amennyire én hallom) a pengetések is szépek, az alaptéma meg jó. De tényleg sok kicsit, lehet érdemes lenne lerövidíteni a dalt, 2 perc környékére.

Nem értek a jazzhez és/vagy a sanzonhoz (vagy ha ez nem az, akkor ehhez a műfajhoz). Alapvetően tetszik, bármelyik fél percét kiragadva, nem találnék benne hibát. Az vele a bajom, hogy a fő téma sok, és nincs eléggé ellenpontozva, ha már ennyire sok. Így nem érzem az ívét a számnak. Lehet, hogy ennek a chillezős műfajnak ez a sajátossága, és csak a vad zenéhez szokott csökött agyam nem fogja az adást, akkor viszont elnézést kérek... De a világ legjobb riffjét sem lehet ennyiszer folyamatosan eljátszani.
Egyébként igényes, jól kevert, jó hangzás, tetszetős gitárjáték, szóval érzem a beletett munkát és szívet, szóval plusszos. Csak az arányokon módosítanék. Tudom, az eső monoton, de a zene nem kell, hogy az legyen.

Nekem tetszett, de én nem értek hozzá. Ez is olyan, mint minden zene, kell a megfelelő hangulat. Én bírom ezt a fílinget, de tény 15 percig nem hallgatnám. Kiváló aláfestőzene.

Szerintem is jó lett, bar kicsit hangosnak tűnt a gitár, de lehet hogy csak a teló miatt éreztem igy. Klasszikus gitárral nehéz olyan instrumentális zenét készíteni, ami végig fenntartja a figyelmet és technikailag lenyűgözi a hallgatót, a szomorkásság meg valószínűleg magából az eső tulajdonságából fakad :)