itt nagyon hasznos és néha nagyon vicces témák merülnek fel.

itt nagyon hasznos és néha nagyon vicces témák merülnek fel. többnyire....

most viszont egy érdekes ˝zenei˝ gondolatot osztanék meg...egyrészről továbbgondolásra, másrészről szórakozásra.



mostanában rengeteg a munkám, és több zenét hallgatok, mint amennyit magam játszom. egyszerűen azért, mert zenét tudok hallgatni munka közben is, gyakorolni viszont szinte lehetetlen :-)

előkerülnek a kedvencek szépen sorban.....így ez a mongol pink floyd tribute (MONGOL PINK FLOYD TRIBUTE) szerűség (magukat nem hirdetik ekként!) zenekar is. évek óta vissza vissza térek a koncertjükhöz a youtube-on.



azon gondolkodtam az imént, hogy mennyire ˝klasszikus˝ egy mai, modern ˝pop zene˝ (pop, mint a populárs rövidítése) ? hogy mennyire kell/illik/jogilag kierőszakolható a hangról hangra előadás, ha nem a szerző adja elő a zeneművet? vagy olyan, mint egy modern ˝népdal˝, amiből úgyis csak az marad fenn, amit játszanak-énekelnek amíg lesz rá jelentkező?



Ezt a kis bandát nem ismerem. csak ezt az egy műsorukat szoktam néha meghallgatni. szeretem.



jobban tetszik néha, mint a nagy kedvencem, a ˝magyar pink floyd˝, a Goldschmidt Gabiék keep floydingja :-) Az angolok és ausztrálok ˝világhírű˝ tribute zenekarainál meg egyenesen fényévekkel jobbnak tűnik a szememben.....



eleve hátborzongató volt pár éve, amikor valaki feltette a youtube-ra, hogy egy az egyben azokat a számokat, és pont abban a ˝sorrendben˝ játszották, mint amit mi is összeválogattunk anno gyakorolni/előadni. :-)



a másik, ami tetszett, hogy egy kicsit mertek eltérni, de nem nagyon, (fene tudja, ki és mit ért kicsin és nagyon) a ˝hangról-hangra˝, amúgy is szinte betarthatatlan igényétől, de ennek ellenére stílushűek tudtak maradni.....számomra.

nyilván másoknak a hangszerek és effektek, valamint ˝lemásolt˝ technikák egyezősége nagyobb súllyal esne latba a ˝stílushűség˝ megítélésekor.....és még persze az sem kizárt, hogy elnézőbb és naivabb vagyok egy olyan náció/kultúra képviselőivel szemben, akikről számomra azt is egyfajta csoda volt megtudni, hogy egyáltalán ismerik és szeretik a floydot :-)



Ti játszotok feldolgozott, vagy szinte hangról hangra (mint egy kottán fennmaradt klasszikus műnél szokás) megegyezően előadott ˝pop alapműveket˝ játszani?



hogy álltok hozzá ehhez? mint egy vérbeli jazz muzsikus? aki standard-eket vesz át, és játsza, ahogy neki tetszik? vagy mint egy ˝komoly˝ zenész, aki a kotta/a szerző összes odatervezett hangját próbálja ezerszer és ezerszer ugyanúgy lejátszani, ahogy azt a szerző megírta, és ahogy az a legnevesebb előadóknak már egyszer kétszer sikerült is mind ˝kijátszania˝?





gondolatindítónak itt a link:













jó szórakozást!