
Csevegő
Kötetlen beszélgetések fóruma. Bármiről és annak ellenkezőjéről is szó eshet.A magam részéről egyetértek Flórral. Lássuk csak: Az utóbbi évek sztárjai közül a Pink dalaiban Abba-ra jellemző dallamvezetések is hallhatóak, Bruno Mars Michael Jackson hagyatékát , , ápolja˝, a 30 Second to Mars a U2-t utánozza elektronikával vegyítve, stb. A mai , , zenészek˝ már nem igazán akarnak , , szemeket felnyitni˝, egyszerűen csak felhőtlen bulizásra ösztönzik a fiatalokat. Minden , , ikonikus˝ zenekar azért volt népszerű a maga idejében mert: 1. dúdolható , , slágereket˝ írtak 2. valami akkor újat tudtak felmutatni, 3. a mindenkori világpolitika is alakította zenéjüket. 4. Jókor voltak jó helyen. Amúgy nálam az év instrumentális lemezét Marty Friedman alkotta meg.
@Talpi (#5634): Hát, én ezt nem büszkeségnek nevezném. A franciáknál büszkébb banda nem sok van, aztán mégis működik náluk ez a rendszer, pedig nacionalisták, soviniszták, meg amit csak lehet. Mégis ugyanúgy megkapja a támogatást a nagyon kritikus hangvételű Sanseverino, meg a teljesen politikafüggetlen Alban Darche is (meg jó eséllyel a francia nemzeti pop is, de olyat nem ismerek, nem tudok példát).
@laca, Orosz laca vagyok. (#5630): A zenei forradalmaknak vége. Az emberi hallás kapacitása és a zenei hangok száma véges. Az európai hangrendszer a lehetőségei végére ért, a fogyaszthatóságot is figyelembe véve újat nem lehet létrehozni. A keleti hangrendszereket használva sem. Már a teljes atonális káosz lehetőségeit is lényegében kimerítették a modern zeneszerzők a 20. század közepén. Mostanra újat alkotni csak a meglévő keretek között lehet, fúziókat lehet létrehozni, a tartalmi mondanivalók és az előadók személyisége lépett előtérbe.
Tehát, éppen hogy nem sorvad el semmi, amint az állam támogatni kezdi a zenét, feltéve, hogy a támogatás a művészetnek szól, és nem fogalmaz meg ideológiai elvárásokat. Mint pl. a franciáknál, ahol az alkotás és előadás a feltétele annak, hogy az állam támogassa a művészeket. És egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy halódik a francia zene, sőt (attól, hogy hozzánk csak Zaz jut el, azért van ott még felhozatal szépen).
Meglátásom, hogy bizonyos zenei irányzatoknak az kellett, hogy tiltva legyen, és ez a tiltás egy erős stabil ágat hozott létre. Mi lett volna, ha a bluest fehérek játszák, a rock n rollt nem próbálják rossz színben feltüntetni. Kevesen vágtak így neki ezeknek a műfajoknak, de azok tehetségek voltak. És mai szemmel is magas színvonalat képviselnek. Amint támogatja a zállam a zenét, elsorvad a minőség.
@saszi (#5619): Az anyagi ellentétek a zenei, vagyis inkább a társadalmi-kulturális megítélés alapján alakultak ki. Ha nem lenne már maga a szóhasználat is diszkriminatív, egészen máshogy működne a zenei világ, a zene megítélése.
Régen is el voltak választva a zenei irányok, de nem diszkriminatív jelleggel: volt egyházi, udvari, tánc stb. zene. Ma meg a komolyzene-könnyűzene párhuzam miatt egy kalap alatt van Coltrane és Bunyós Pityu.