Nem tudom hanyadjára futok bele abba, hogy egy hirdetett cuccra egyből úgy jelentkezik egyik másik tag, hogy kapásból bemond egy a meghirdetett árnál 20-25 százalékkal alacsonyabb összeget, hogy ő akkor most köszöni szépen ennyiért vinné is. Értem én, hogy ennek a műfajnak egyik meghatározó aktusa az alkudozás, de olyankor amikor látatlanban, anélkül hogy kezébe fogta volna, kipróbálta volna a hirdetett cuccot ezzel indít egy érdeklődő, hogy akkor ˝mennyi a vége?˝ (annyi, amennyiért hirdetem - a szerk.), olyankor azért elgondolkodom rajta, hogy emberek mit gondolnak. Innen a következő lépés az, amikor a sértődött érdeklődő még meg is magyarázza, hogy a hirdetett motyó miért is nem ér ennyit.
Másik oldalról persze bele lehet kötni, hogy ki mennyiért és mit hirdet és az mennyiben ˝reális˝ ár a használt piaci viszonyokhoz képest, csak teljesen fölösleges. Ha valaki valamit relatíve túlárazva próbál eladni, akkor az úgysem fog neki sikerülni és egy idő után magától lejjebb viszi majd az árat, ha tényleg el szeretné adni, és nem csak hirdeti.
Hangsúlyozom, nem az alku intézményével van problémám, hanem evvel az ajtóstul a háznak mentalitással.
gsfanatic.com
˝Csodálatos, páratlan egy hangszerben sem található VINTAGE hangzás...! ! ! ÚJ WILKINSON SZEDŐKKEL! ! ! ˝
Azért ez nagyon fájt! :D Azt írja pluszban, hogy nem másolat. Értem én, hogy el akarjuk adni, na de ne ennyire bénán már...:)
@Kala (#8394): Mondjuk amikor még azt hittem, költő leszek, az egyik versemet azzal dobta vissza a szerkesztő, hogy olyasmiről írok, amit nem élhettem meg. Én meg túl fiatal voltam ahhoz, hogy visszakérdezzek, olyanról nem hallott, hogy fantázia? :)
Ezek a koporsós és egyéb baromságok nálam simán az észjátszás kategória. MIlyen életérzésből fakadhat? De hagyján, milyen fantáziából? Sírásó, vagy temetőgondozó lehetne a zenekar esetleg, de nekem volt ismerősöm, aki temetkezési kellékekkel foglalkozott, a magánéletében szóba sem került ez a dolog. A fantáziálásukat meg inkább nem gondolom végig.
@Flór Gábor (#8393): Ezek azoknak a zenekaroknak a stílusjegyei, melyek életfilozófiáját és sem tudtam magamévá tenni, sőt kifejezetten elriaszt, . Mint ahogy soha ilyen témájú irodalmat, képzőművészetet, vagy filmeket sem fogyasztottam....Ráadásul nem tudom eldönteni, hogy melyek azok, melyek valódi életérzésekből fakadnak, és melyek azok melyek csak feltűnési viszketegség szüleményei. Egyébként most nézzük a Nashville sorozatot, mely igen jó keresztmetszetet add az ottani zenei világ életéről. Éppen most tartunk ott, hogy az egyik főszereplő Gunnar bátyját, aki nemrég szabadult a börtönből, a bandája megölik. Gunnar pedig, aki maga is zenész, megtalálja a naplóját és abban pár dalt. Ezeket , mintha a sajátja lenne, színpadra viszi. A baj akkor kezdődik , amikor egy néző megkérdezi tőle, hogy hány évet ült és miért, mert a dalokban olyan jól érzékelteti azt a világot....