Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Akárhogy is kapálózunk ellene, lassan eljön a kompozit anyagok világa a gitároknál is. Előbb-utóbb elfogy a minőségi faanyag. Már most is van, hogy környezetvédelmi okokból nem engedik kitermelni, csak a természetes úton kidőlt fákat lehet elvinni a területről. A mocsári kőrist pl. ezért lassan aranyáron mérik. Ez persze inkább a Fender problémája, de a tendencia efelé mutat.
Hat ja, de van osszefugges, csak nem jo/rossz iranyban. Allitolag a Custom-okra direkt a nehezebb anyagot (4.5kg+) valasztottak, mert akik azon nevelkedtek, azt a szandot szoktak meg.
˝Ugyanaz a fafaj, de ha más területen nevelkedett, ha kicsit más a rostszerkezete, az már a hangján is érződhet. Nyilván, a drágább modelleknél alaposabban válogatják a faanyagot, ott kisebb a szórás e téren.˝
Bezony, olyansmit olvastam valahol, hogy honduraszi mahoganybol az lesz a konnyebb, rezonansabb, ami egy dombon minel feljebb nott, ugyanis az eso a talajbol kimossa es lejjebb szallitja az asvanyi anyagokat, azt meg felszivjak a lentebbi fak. De minel magasabban van a fa, annal dragabb kitermelni, joideje meg amugy is ritka a honduraszi mahogany...
@Lorand Komaromi (#244): Ez is azt bizonyítja, hogy a nagyobb súly és a jó hangzás nem mindig járnak párban :-)
És mivel fából készül, még azt is előfordulhat, hogy ugyanazon évben gyártott, azonos modellek esetében is van eltérés. Ugyanaz a fafaj, de ha más területen nevelkedett, ha kicsit más a rostszerkezete, az már a hangján is érződhet. Nyilván, a drágább modelleknél alaposabban válogatják a faanyagot, ott kisebb a szórás e téren.
Csak annyival egeszitenem ki, hogy letezik a ˝Traditional˝ LP modell, amiben a ˝Traditional Weight Relief˝-et alkalmaztak, illetve a CS R8-R9 modelleken talantalan egyaltalan nincs konnyites, hanem nagyon konnyu hondurasi mahoganybol keszitik, igy lesz a suly 4 kilo alatti.
@REBellys (#242): Hosszú leszek, előre is bocsi :-)
Azért arra figyelj, hogy milyen erősítővel próbálod. Nagyon-nagyon félre tud vinni. Az lenne az igazi, ha saját cuccot vinnél a próbára.
Én csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani. Először egy VOX Lil’ Night Train csöves fejjel és a hozzávaló 10-es Vox ládával élt együtt a Gibson. Nem volt rossz, de kicsit testetlen volt.
Aztán a 10-es láda ment a háztól és egy másik Vox láda lépett a helyébe, egy 12-es Celestion Greenback hangszóróval. No itt már ugrott egy nagyot a hangzás. Lett teste, dinamikája, a rotyogós, szétfolyós mély torzított hangok helyett igazi krémes torzítás, csilingelő magasak, dús középtartomány. Egy totál más világ.
Aztán jött a legendás Vox AC 15 kombó, ugyanolyan Greenback-kel szerelve. Itt megint olyan minőségbeli javulás történt, hogy két napig le sem bírtam tenni a gitárt, nem tudtam betelni vele. A gitáron közben semmit sem változtattam, de ember meg nem mondta volna, hogy ugyanaz a Gibson szólt.
Ami meg súly vs. hangzást illeti, ebben régóta megy a világméretű vita :-) A Gibson újabban a “Modern weight relief˝ üregelést használja és nem csak az olcsóbb modelleknél. Az enyém is ilyen. Ezek könnyebbek, nyilván a hangzásra is hatással van a belső kialakítás. De azt nem hinném, hogy a Gibson úgy módosítja technológiai folyamatot, hogy több anyagot szedjen ki a mahagóniból aminek az az eredménye, hogy elrontja a sound-ot. Inkább arról lehet szó, hogy ettől módosult némileg a hangzás, amit az ortodox Gibson hívők szentségtörésként élnek meg :-)
És a végén ott van még az emberi lélek. Tapasztaltból tudom, hogy ugyanazt a hangzást, ugyanazt a rendszert, másnak hallhatja az ember más-más időpontban, fizikai állapotban, lelki hangulatban. Nyilván ezek a vélt / valós hangzásbeli különbségek nem olyan markáns dolgok, de egy döntést befolyásolhat. A másik mániám a hifi. Ott komolyabb helyeken, drága cuccoknál már régóta bevett gyakorlat, hogy a vételár kaucióként történő letétbe helyezése után saját, leendő akusztikus környezetében lehet napokig próbálgatni.
De a fenti kockázatok ellenére ez a legjobb amit teszel, elmész, próbálgatsz, hallgatsz. Sok sikert a kutatáshoz, vásárláshoz, ez egy igen élvezetes dolog :-)))
Sziasztok!
Haladok a nézelődéssel, próbálgatással, és gondoltam, hogy megosztom az eddigi tapasztalatokat, hátha valaki a későbbiekben hasonló helyzetben tudja hasznosítani. Szóval, Gibson Les Paul vásárlási projekt kipróbált hangszerei:
- Studio, 2017 és 1995: tényleg hallani kell a különbséget. Először a ˝vintage˝ darabot kaptam kézbe, nagyon szép rezonáns hangok jöttek ki belőle még erősítő nélkül is. Masszív darab, meglehetősen dög hangzással. Talán erre mondják, hogy ˝beérett˝. Hangra OK, de a standard fekete kinézete miatt csak 99%-ban dobogtatta meg szívemet. Az újabb kivitelt majdnem elhajítottam lendületemben a tokból kivéve, annyival ˝kevesebb anyag˝ van benne, ami a hangján is érződik. Gibson ide, Gibson oda, a tuningolt Vintage LP-mre nem cseréltem volna el, annyira nem volt karaktere még erősítővel sem.
- Tribute és Studio Tribute 1999. Hangban nincs nagy különbség e két instrumentum között. Nyilván a trapéz berakás miatt a Tribute tetszetősebb. Könnyű hangszerek, de valahogy karakteresebb volt a hangjuk, mint a 2017-es studio-nak. Furcsán könnyű, vékony a test, de a tisztái korrektek, torzítva viszont kevésbé jellegzetes.
- Classic, 2019-es modell újonnan: itt már érezhetően nagyot ugrunk minőségben, esztétikában, kidolgozásban és súlyban egyaránt. Meg persze árban is. :D Nagyon tetszetős, pattogós tiszták és krémes-dögös torzítás. Kb. ilyennek képzeltem el A GITÁRT. El is döntetett volna a a dolog, ha nem próbáltam volna ki egy goldtop Standard-et is (szintén még 0 km-es). Én már nem vagyok eléggé vájtfülű ahhoz, hogy a Classichoz képest nagy sound-béli különbséget kihalljak, a kicsit vaskosabb 50-es típusú nyak sem feltűnő számomra (elég drabális baltákon kezdtem pengetni anno), de ez a gyönyörűség esztétikailag non plus ultra. Még hezitálok, hogy megéri-e számomra az a plusz száz-egynehányezer forint...
A lényeg, hogy tényleg nem szabad sajnálni az időt, menni kell, pengetni, hallgatózni, megéri!
Értelek, köszönöm!
Akkor ugyan itt Studio, vagy Tribute Gold Top kerestetik... :D Indul a vadászat és hirdetés lesés. :D
Idővel nagyon be tud szorulni a nyakfeszítő pálca. Olyannyira, hogy feszegetésre megszakadhat az tönkanyában a menet, vagy szélsőséges esetben el is törhet. Egy rendben lévő gitárnál egy negyedfordulatra is reagál a nyak. Nem árt időnként megmozgatni. Nem állítódik el a nyak, ha félévente húzol rajta egy félfordulatot, majd ugyanannyit vissza. A kenőanyagokkal (olaj, WD40) csak óvatosan, mert a fának nem tesz jót, ha beszivárog.
Köszönöm szépen a gondolatokat neked is, Doki! A lényeg akkor, hogy ha maga a hangszer rendben van és volt gazdája, akkor nagyon nem lehet mellé fogni. Az általad leírtak közül egy dologgal kapcsolatban van csupán kérdésem: milyen az, amikor ˝nem állítható jól˝ a nyak görbülete a pálcával? A többi dolog oké, de a nyakat eddig hozzá(bb) értővel állítattam csak (mert ugye schuszter a kaptafánál...) :)
Szia REB!
Én is hozzájárulnék néhány infóval a gondolataidhoz.
Studiom nem volt, de fogdostam párat már nem csak a boltban. :) Szokás emlegetni a 2006 ősze előtti és utáni modelleket tipustól függetlenül, mivel ez időtájt vezették be a könnyített, kamrás kialakítású testeket. Azért ez sem teljesen igaz, mivel 1983-tól megkezdték a könnyítést az ún.: sajtlyukas konstrukcióval.
Hogy ne vesszünk el a részletekben és a hagyományos ortodox beállítottságú, illetve megbocsájtóbb Gibsonfanok véleményei között. Én azt javasolnám, hogy ha fontos számodra és hiszel abban, hogy régebben jobb hangszereket gyártott a Gibson, akkor a 2006 ősze előtti baltákat nézegesd. Ha csak egy jó Gibsont szeretnél, akkor vedd amelyik tetszik. Mondom ezt a negyedik Gibsonom után. Azt mondják, hogy a Studio és a Standard között csak a külcsin a különbség. Azért is a neve Studio, mert ott nem számít a kinézet, csak a hang. Ár-érték arányban a Studio a legjobb választás.
A fontosabb a hang, hisz azért veszed, hogy játsz rajta. Pengesd meg, hogy rezonál a teste? Milyen állapotban vannak a bundok, hangolók, a babák, a potméterek? Nem javított-e a nyaka, jól állítható-e a nyak görbület a pálcával? Rendben van-e az intonáció? Ha ezek ok, akkor nem lesz nagy gondod. Kis odafigyelés, karbantartás és sokáig lesz örömöd a hangszer. Nagyon elfogult vagyok a Gibsonokkal, így azt az érzést és hangulatot csak tőle kaphatod meg amit keresel. Minden más csak oldallépés.
Üdv.
Nehéz lekövetni a Gibson marketing koncepcióját :-) Van, hogy csak egy vagy két évig gyártanak egy modellt (pl. Faded, Tribute) aztán eltűnik, majd egy idő után ismét feltűnik a színen. Variálnak a színekkel, az anyagokkal, néha olyan olcsón dobnak piacra egy modellt, hogy ha összeszámoljuk a bentlévő komponensek árát, akkor azt alig takarja be a kiskereskedelmi ár.
Ha esetleg Faded mellett döntenél, akkor figyelj a felületkezelésre. Oké, hogy az enyém pl. a ˝Worn cherry˝, ami kopott cseresznyét jelent, de szerintem ez egy elcseszett koncepció. Hacsak nem gyártási hanyagságnak tudható be az itt-ott szinte lakkhiányos felület, a foltos pácolás. Szerintem ez nem méltó egy Gibsonhoz. Engem annyira zavar, hogy az enyém most kap egy custom shop szintű felületkezelést. Nem tudom, hogy a többi is ilyen-e, létezik még dohánybarna verzió is, de nekem nagyon nem tetszik. Nézegettem a gyári születési bizonylatát, ami tartalmaz egy ˝checklist˝-et is. Itt mindent ellenőriztek és a minőségellenőr mindent kipipált, ezek szerint ez nem hiba. Én amúgy a ˝mű relic˝-től is öklendezem, ordas giccsnek tartottam mindig is.
Amúgy a gitár baromi jó :-))
Köszönöm a hasznos gondolatokat, kedves Toni!
Egy ideje nézegetem a hirdetéseket, aztán leesett, amit te is írsz: a régebbi Trubute-öket nem csak a felületesség miatt aposztrofálják ˝Studio Tribute˝-nek. Ahogy látom, ez a nyak kérdés is évente változó a Tribute-nál, a 2020-as már juhar, de a korábbiaknál még mahagónit találtam a leírásokban.
A klasszikus, humbuckeres LP hangzás a libling, de a sok-sok megnézett/hallgatott video után a soapbar-tól sem zárkózom el. A push-pull rendszer adta lehetőségekkel annyira nem voltam tisztában, de ennek is utána fülelek majd.
Tudom, hogy nem árt a szerencse, hogy az adott példány minőségben jobb legyen, de néhány fórumon azért vannak nagyjából egybehangzó vélemények a tekintetben, hogy pl. a Studionál 90-es évek első felében készült hangszerekkel kapcsolatban kicsit jobbak a tapasztalatok, vagy a Tribute Gold-nál a dark back a használók véleménye alapján gondosabban lett összerakva. Ebből adódóan próbálok a hazai tulajok eme maréknyi társasága között közvéleményt kutatni, mit mondanak, akiknek esetleg ilyen is/olyan is volt a kezükben rövidebb-hosszabb ideig.
Sajnos a Gibsonnál meglehetősen ingadozó a minőség manapság, nehéz évjárat alapján eldönteni. Van egy kis káosz a termékpalettán marketing szempontból, mert gyakorlatilag a Tribute és a Faded is a Studio szériába tartozik. Hol ide, hol oda sorolják. Tudtommal a klasszikus Studio és a Tribute között az az alapvető különbség, hogy a Tribute juhar nyakas, a Studio pedig mahagóni. Újabban elég sok gitárt készít a Gibson juhar nyakkal, trapéz helyett pontberakással. Nekem egy Faded van, az is juhar nyakas. Ettől nem kevesebb egy Gibson, csak kicsit talán fényesebb a hangja. Én pl. direkt szeretem, mert Strato-n szocializálódtam, gyakran sóvárgok a single coil hangzásvilág után.
Ami jó extra az a push-pull poti-s elektronika. Ha lehet felezni a szedőket, azzal már sokkal sokoldalúbbá válik. Én kicseréltem az enyémyben egy gyári Gibson Classic elektronikájára, így most mind a négy poti push-pull, a felezéseken kívül tud ellenfázist és egy pure bypass-t is, ahol totálisan kiiktat minden potit, kapcsolót, egy külön úton küldi rá a hídi szedőt a kimenetre. Egy kattintással lehet a max kimenőjelre kapcsolni. Jópár Studio rendelkezik push-pull elektronikával, érdemes megfontolni, ha ilyenre akadnál.
A hangszedőknek is érdemes utánannézni, hallgatni. Az általad preferált modellek 490T / 490R, vagy Burstbucker szedőkkel vannak szerelve. Kicsit más a hangzása, lehet találni jó videókat a neten, ahol ezeket hasonlítgatják össze.
De bármelyiket is választod, nem nagyon tudsz ráfaragni. Egy Gibson azért mégis csak egy Gibson. Az olcsóbb típusai is hozzák a Gibson fílinget, a komponenseket meg lehet cserélgetni, gyári cuccokkal feltuningolni.
Sziasztok!
Régóta áhítozom egy origi Les Paulra, és úgy néz ki, hogy mostanság megvalósulhat az a sok-sok éves álom, a ˝nagy család˝ tagja lehetek... :) Bár így is csak az alsó szegmens tagjai között nézelődöm. Tudtok abban segíteni, hogy Studioval (pláne, ha sikerülne egy 90-es évek eleji darabba belefutnom, úgy tudom, hogy ezek még minőségibb darabok voltak), vagy a Tribute szériával (gold top messze a favorit lenne), és az 50-es nyak sem riaszt el, mert elég batár hangszereken kezdtem) járnék jobban?
Köszönöm, ha bárkinek építő jellegű meglátása / tapasztalata van a témában, és megosztja velem!
Mert szeretjük!
Azt írják, hogy rövid ideig használták a Custom és az Artisan gitárjaikon, de hamar levették mert használati értékük egyenlő volt a nullával. Kicsi volt az erőkar. Az “Exclusive Gibson Crank Winder˝ néven forgalmazták őket. Még a Schaller is. Az ára tényleg borsos.
reverb.com
@Lorand Komaromi (#227): hat ja, a szandokkal, amiket kihoz belole, nem gyozott meg. :D De van egy csomo erdekes info ujrabundozasrol az elso feleben, hogy ebenfa mennyire toredezik, ezen mennyire tiszta munkat vegeztek, stb...
@Doki66 (#228): Nekem is ez jutott eszembe. Szép gitár, de több zene kellett volna.
@Lorand Komaromi (#227): Volt régebben egy készlet itt a Gs-en. Asszem arany színben, és horror áron.
Tényleg érdekes kulcsok. Közeli felvételen látszik, hogy Gibson feliratúak. Nem mint ha jobb gitáros lennék, de egy ilyen gitárhoz illet volna jobb és több hangminta szerintem. A gitárról 20 percet beszél, de másfél perc alatt letudja azt a tulajdonságát amiért valójában készült. Talán jobb is volt nem erőltetni azt a játékot.
Köszi a videót, tényleg szép hangszer. Szinte gyári állapotú.