Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
@VintageIron (#266): hat nem csodalom, egy Fishman Fluence elektronika is szinte 100k.
@Lorand Komaromi (#265): Nem csak a dizájn és a hang eszméletlen, hanem az ára is :D Gyors fejszámolással ez 280 ezer forint lesz itthon...mindenesetre remélem, egy pár éven belül lesz itt a gs-en használtan, bár ahogy a tendencia mutatja lehet addigra használtan drágább lesz :D
Megerkeztek az uj Epi Prophecy modellek!
@Flór Gábor (#262): Ez nekem is eszembe jutott :-) Valahol mintha el is hangzott volna, hogy négy réteg lakk megy rá és több nap a száradás.
De én ezt simán kivártam volna, akár a parkolóban, egy hálózsákban is. Azt nem állítom, hogy ölnék is érte, de minimum megfontolnám. A többi már csak egy kis videovágás... és kész a promo, amit a Gibson egy ES-el jutalmaz. Vagy legalább kedvezménnyel, gyári áron :-)
@Flór Gábor (#262): Megyek, elugrom a Mercedes gyárba, hátha...
@Toni L. (#261): Hát, azért nem egészen, mert nem hiszem, hogy megvárta, amíg a lakk megszárad. Ez az a hangszer, amit a beállítóember beállított. De azért az nem rossz, hogy megnézel egy gyárat, levideózod, majd a végén kapsz egy terméket. Lehet, hogy ki kéne próbálni autógyárral, esetleg gyémántcsiszoló műhellyel...
De azért mekkora flash lehetett a szőrösembernek, hogy ott a szeme láttára készült el az ES 335-öse :-)) Végig követhette lépésről-lépésre, oszt a végén a big boss DeCola bácsi a kezébe nyomta, hogy tessék a tiéd!
@Toni L. (#259): Legyen igazad. A Gibsonok hangját azér` szeressük.
Nem olyan gáz az a Gibson üzem, skacok :-))
A faiparban szerkezeti kötésre szinte kizárólag diszperziós (vízbázisú) ragasztókat használnak. Ennek van egy jellegzetes szaga, de belélegzéssel teljesen ártalmatlan. Ezt hordták fel hengerrel, ecsettel.
Amit a binding-hez használtak, az az úgynevezett “ömledékragasztó˝ ez nem vízbázisú, hanem hőre lágyuló poliuretán. Tartályban tartják olvadt üzemi hőmérsékleten, azon húzták át a műanyag bindinget. Ennek is van egy kis szaga, de mivel nincs oldószerpárolgás, ez sem veszélyesebb egy olvadt gyertyaviasznál. Ezeket használják pl. konyhai munkapult-lapok élzárásához, vagy nyomdákban, könyvek ragasztott gerinckötéséhez. Sehol nem használnak maszkot.
A festőműhely is megfelel az ipari szabványoknak. A festőkamra egész fala perforált, a teljes felületén keresztül szív egy nagy központi elszívón keresztül, az elszívott szennyezett levegő, nagy szűrőkön keresztül jut a szabadba. Lehet látni a videón, hogy a néni felé egyáltalán nem megy a lakkgőz. A szórás pedig elektrosztatikus. Látható, hogy a tömlőn kívül egy elektromos kábel is megy a pisztolyhoz. A festékszóróra és a festendő munkadarabra ellentétes polaritást kapcsolnak, így a festék, - vagy lakkpermet és a gitártest vonzzák egymást sokkal kevesebb a veszteség, kevesebb megy veszendőbe és nagyon alacsony nyomással dolgozik, kisebb a “ködfelhő˝. Továbbá léteznek már vízbázisú ipari lakkok, festékek is, bár szerintem itt oldószerest (nitrolakkot) használnak.
Szóval itt egy korszerű üzemet láttunk, de azt nem vitatom, hogy sok gyárban, ahol komolyabban veszik a munkavédelmet, előírhatják a maszkot és a védőszemüveget, mégha nem is igazán indokolná a technológia. Amerikában minden hülyeségért milliókra perelnek be gyártókat, munkahelyeket, szerintem nem kockáztatnának a Gibsonnál sem, ha lenne valami alapja az egészségkárosodásnak.
@Molo (#257): Az egész műhely problémás. Kb. annyi ragasztót is beszívnak, ami már túl lehet az egészséges határértéken. De a lakkozó nénit is, ha egy ásatáson 1000 év múlva kihantolják, egyben lesz a tüdeje és a légcsöve, az biztos. Aztán gondolkozhatnak a régészek, hogy vajon miért tartósították csak ezt a részét.
Viszont a legutolsó csávó munkája az nem rossz. Jönnek a kész gitárok, kipróbálod, és megmondod, frankó-e. Nem egy stresszes meló.
Te jó ég! Az a festőműhely biztosan nem felel meg az EU szabályainak. A festőnek előbb-utóbb légzési problémái lesznek. Mi lehet a mexikói gyárban, ahol az én gitárom készült? Indonéz csodaüzemről már láttam videót.
Azért azt az ES-335-öst elfogadnám. :D
@Toni L. (#255): LOL!
Esetleg lehet Fender függő is, el tudok képzelni ilyet is (ha tükörbe nézek, képzelni sem kell).
Mindjár megkérdem a fiamat, hogy hátrányos helyzetű-e? Mert nincs Play Stationja, csak X-Boxa, lehet, ez már hátrány?
---
Nem mondott semmit. Épp a laptop előtt ül, fején a headset és Minecraftozik.
Most ki a függő?
Előttem van, ahogy két hátrányos helyzetű utcagyerek beszélget: “... a te apád is alkoholista?˝ “Bárcsak az lenne. Nálunk súlyosabb a helyzet, Gibsonfüggő. Nem bír lejönni róla...˝
@Lorand Komaromi (#253): No, de ha a gyerek elől veszi el? S annak nem jut play stationra?
Felnott koru ferfikent nem kell mentegetoznod, amiert elkoltod a kereseted. :D (Kiveve ha megnosultel, es egy papucs vagy. )
Egyetértek.
Holott magam is azon “sznobok˝ közé tartozom, akik folyton folyvást feszegetvén az anyagi határaikat mindig igyekeznek a legkomolyabb cuccot összehordani. Teszem ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ettől nem fogok jobban játszani. Mindig csodálom a profi zenész haverjaimat, akiknek bármi van a kezükben, úgy játszanak rajta, ahogy én valószínüleg soha sem fogok.
De szeretem magát a hangszert, vonzódom a nemes anyagokhoz, a kifinomult megoldásokhoz, tisztelem, értékelem a tradíciókat.
Ez az összes mentségem.
Ne legy mar ilyen pesszimista! :D
@Molo (#249):
Nagyon szépen olvasod a jövőt...sajnos(bár nem biztos).
A vaktesztet nagyon sokan végigcsinálták(Anderton`s is), és volt meglepetés szépen.Vagy Lukács Peta karantén Lájvjai..., amikor feltette a kérdést, hogy most min játszik(csöves motyó, tranyós kis kombó, vagy THU)eljátszotta a számot, várta a megfejtéseket...aztán bemondta, hogy ez bizony playback volt! Röhögtem.
Mondjuk én nem vagyok sznob, és meg sem tehetem, hogy az legyek. :)
Csak keresek egy Gibson LP-hez tartozó hangzást, ami valóban az...próbálom kihozni a keretemből.Nem is játszom közönségnek, csak magamat szórakoztatom(meg szerencsétlen családom).Így nekem fontos, hogy halljam amit szeretnék, ellentétben azzal mit írsz....és az szomorú is nagyon, bár érthető..., hogy a közönséget nagyjából a gitáros sem érdekli, pláne az, hogy min játszik.
A közeljövőben szeretném kihozni a kereteimből a legtöbbet, igen nagy Fának tűnik az, amit a fejszémmel megkezdtem.Az etalon LP hangzás megvan a fejemben, azt is tudom, hogy miből áll...jaaa a kéz, és a szív ami többségében hozzájárul...az ugye, más kérdés.
Lehet kár bármit is hajszolni, játszani kell és kész!
Szerintem mindig lesznek gyűjtők, zenészek ˝vájt˝fülüek, különcök, akiknek csakis a zigaizi, eredeti Gibson (Fender, PRS, stb.) hang lesz a jó. Amíg egy vakteszten ki nem derül, hogy a látvány nélkül már nem úgy hallják. Vagy azután is ragaszkodnak a szubjektív ízlésükhöz. Mivel zenéről van szó, ez persze nem feltétlenül baj. Viszont (szerintem) a közeljövőt már a megfelelő minőségű elektronika fogja uralni. Hisz eleve így működik az elektromos gitár. Beleszámít az egész jelút a hangba, mindegy milyen a fa, a gitár test. Még pár év, kikopnak az idősebb zenészek, max a nosztalgia tartja életben a régebbi fagitárokat (meg a gyűjtői szenvedély, sznobság, divat...). És előbb-utóbb ez lesz a hegedűknél, más hangszereknél is. Talán a rezeseknél, ütősöknél kevésbé.
Ahogy már elkezdtek elfogyni a drágább mahagónik, kőrisek, a tech fejlődik, és ha nem tudod miből van, nem látod a test anyagát, nem fogod észrevenni, hogy kompozit vagy fa. Nem is beszélve a keverésről, meg már sokan klasszikus erősítőket, gitárládákat sem tornyoznak maguk mögé, és milyen szépen szólnak. A zenehallgatók jelentős többsége - főleg koncerten - nem tudja fülre megkülönböztetni, hogy mahagóni, tömörtesű LP, vagy hársfatestű metál formájú akármi. A dög ott van, a riffek szólnak, egy felvételen akár szintik is lehetnek a háttérben, nehéz egy laikus zenehallgatónak megmondani, hogy favonósok vagy szintetizált hangok szólalnak meg.
Én s még egyelőre sokan, maradok, maradunk a fánál, még jó pár évig kitart. De egy oridzsi LP (nem lesz ilyenem) biztos, hogy nem úgy szólalna meg az én cuccomon, mint Slash vagy Zakk motyóján. De én szeretem az enyémet is.
Sziasztok!
Látom elindult 1 kis beszélgetés...faanyagról, évjáratról.
Hogy látjátok manapság nem vagyonokból, és csak a hangszerre a koncentrálva, persze próbálgatva...mekkora összeget érdemes beleszánni 1 LP-be..., hogy megkapjuk a klasszikus...és most sorolhatnám...zsíros;vastag;krémes rock soundot?!
Ami már minőség, és nem vékony hang...ami a szubjektív fültől, többen rámondanánk, hogy ez ˝dögös˝, ez az?!
Mekkora az összeg, amiért ezt megkapod?Érdemes továbbra is kutatni a régi japán LP-ék között?Vagy meghúzni 1 értékhatárt(mondjuk fél milliót)és választani 1 Gibsont az elmúlt 20 évből?Vagy keresni egy Esp Eclipset?(az általános vélemények szerint ár-érték arányban a legjobb)
...és persze a cucc, amint alattam is írtátok...és persze a kéz...mondjuk ezektől most elvonatkoztatnék.
Van erre recept?