Máshogy teszem föl a kérdést.

Amúgy még az is lehet, hogy eladom külön. Baromira bejött a Washburn banjo, a következő, ami a vágyási szintet megüti (egy Deering), másfél milla, ami azért erősen kétesélyes. Vagy inkább egy. :) Úgyhogy eléggé sokáig lenne a fiókban.

Nem akarom, mert lényegében szállítással együtt elég drága volt, a HB kezdőknek való, nem biztos, hogy plusz egy 10-est fizetnek egy cuccért, amit nem is használnak, másrészt jó lesz ez még egyszercsak, mert ugyan most van beépített, de nagyon keveset capo-zok, és ha valaha veszek egy újat, ahhoz meg kell majd, mert nem szeretem megfúrni a hangszereimet.

Juheee! :D

Hozzavaghatnad a HB bendzsodhoz erteknovelokent. :D

És a szappanopera véget ért: a második küldés már megérkezett 2 hét alatt. Úgy látszik kezd magához térni az USPS. És mivel a valós értékét írták rá (tehát nem az útiköltséggel növeltet), így belefért a vámhatárokba is. De amit nagyban láthatunk a filmekben, hogy mekkora király szabályozás van, meg adózás stb., ez a második USA cég, ami tojik számlát mellékelni a cucchoz. Viszont kaptam matricát. :) És most van egy capo-m, ami akkora, mint a kisujjam körme, viszont semmi szükségem rá, kivéve, ha új banjot veszek.

Na, lassan szappanopera lesz a történetből. :) Elveszett a cucc, még az USA-ban, írtam nekik, hogy akkor esetleg visszaküldhetik a pénzt. Azt nem, de újraküldték a capo-t (amire amúgy azóta már semmi szükségem, vettem egy capo-s banjot). És ma megérkezett a holmi Budapestre, két hét volt az út (mint ahogy normálisan is annyinak kellett volna lennie). Úgyhogy még nincs nálam, de már reménykedem. Aztán megy a fiókba, jó lesz ez majd még talán valamikor. :)
És a poén, hogy azóta lehet egy majdnem ugyanolyat kapni Angliában, ahonnan 3-5 nap a szállítás.