
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van@ADAK (#213): Ebben a témában ajánlom a figyelmedbe ezt hvgkonyvek.hu a könyvet. Alaposan körüljárja a témát.
@Talpi (#212): Igen, ezt valóban ki kellett volna fejtenem.
Annyiban kapcsolódnak a videóban körvonalazott evolúciós kutatási eredmények a regénybeli látomásokhoz, hogy az emberiség a globális kihívásokra adott válasza során valószínűsíthetően, - sőt, törvényszerűen, - egy olyan társadalmat hoz majd létre, amelyik messzemenően el fog térni a maitól. És ez a világ lehet, hogy hasonló lesz ahhoz, amit az író megálmodott. Persze nem mindenben.
@Molo (#210):
˝A Szép új világ (Brave New World) Aldous Huxley 1931-ben írt és egy évvel később megjelentetett regénye. A mű - mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) - Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.
A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, teljesen megváltoztatva az emberi társadalmat, amit kasztokra osztanak fel, rang szerint csökkenő sorrendben: Alfa, Béta, Gamma, Delta, illetve Epszilon. Ezen kasztok mindegyike rendelkezik egy színnel is: az alfák szürke, a béták bordó, a gammák zöld, a delták khaki, az epszilonok fekete színű ruhát viselnek. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.˝ (Idézet a Wikipédiából.)
@szbzs (#204): Edu a szerbiai katonáskodása után kattant meg, én azután már nem is tartottam vele a kapcsolatot, talán ha kétszer találkoztunk. PTSD-je volt, meg volt zuhanva, nagyon sajnáltam.
Simán kivégezték, lényegtelen, ki dobta föl, ő forradalmár volt, és valóban úgy is akart meghalni, de szerintem nem erre gondolt, hogy kivégzik alsógatyában a szállodában, hanem mondjuk gerillaként egy harcban, vagy ilyesmi.
szerintem nem kevés eset volt, amikor igazából nem politikai okok álltak egy feljelentés, meghurcoltatás, per, ítélet, ... mögött, hanem egyszerűen az emberi gyarlóság volt a mozgatórugó, azaz X csak kihasználta a kor lehetőségeit, hogy Y-t bemártsa, vagy pozíciójánál fogva ártson neki, de nem az vezette, hogy Y rendszerellenes lett volna, egyszerűen szakmai, gazdasági, vagy magánéleti féltékenység, irigység, ... motiválta,
pld. egyik ismerősömmel, Y-nal történt talán 1980-ban(?) a következő: (nem egyszerre) több ismert zeneszerző barátnője volt, az egyik X, miután ˝kiadta az útját˝ nem tudta elviselni azt, ˝nem bírta feldolgozni a történteket˝, odáig fajult a dolog, hogy amikor Y megismerkedett egy magyar, de akkor már amerikai állampolgárral, akivel később összeházasodott, X kihívta rájuk a rendőrséget azzal, hogy Y lakásában egy amerikai ügynök tartózkodik, és éppen be akarja szervezni Y-t, a rendőrök persze kijöttek, igazoltatták őket, stb, de a végén szerencsére nem vitték be egyikőjüket sem, elég hamar kilógott a lóláb, meg Y-nak elég jó beszélőkéje van...
Dalosról nem tudom, hogy kiderült-e, hogy mivel szervezték be, lemez, fellépések, stb.? pár emberről tudni, vagy sejteni, és mivel nem igazán tudom, hogy kinek mennyit ártottak, ezért az ˝életművük˝ miatt megbocsájtó vagyok, lásd pld. Bódy, Tar, bár az utóbbi állítólag ˝túlteljesítette az elvárásokat˝,
Dalossal is így vagyok, nem tudom, hogy kiről-mit írt, és nem is igazán érdekel, szerintem az egyik legnagyobb hang a 70-es, 80-as évekből...
nyilván az ˝mellbevágó˝ lehet, amikor az ember a dosszié kinyitása után felismeri az apja kézírását, lásd. Esterházy Péter történetét,
szerintem nem igazán van olyan család, akit közvetlenül nem érintettek az ötvenes, vagy későbbi évek eseményei, szerintem az átlagember úgymond elfogadta a helyzetet, a ˝játékszabályokat˝, és ahogyan te is írod: ˝Jó akkor itt fogunk élni.˝
Eduardo szerintem egy nagy sz.rkeverő volt, szerintem tisztában volt vele, hogy ˝nem fog visszajönni˝, sőt, szerintem neki az volt az álma, hogy úgymond forradalmárként halljon meg, Kepesnek sem véletlenül nyilatkozott, mielőtt elutazott volna a ˝végső útra˝, ő kereste, már a felvétel is a ˝mítoszépítés˝ jegyében zajlott, én meg voltam győződve róla, hogy a ˝sajátjai˝ dobták fel, és erről ő tudott, hogy így lesz, Kepes máshogy gondolta persze, szerintem nem fogjuk megtudni, hogy valójában mi történt, bár az is lehet, hogy már ˝kiderült˝, csak ˝én maradtam le˝,
@Molo (#202): Az a helyzet, hogy akkoriban azért kétféle támogatója volt a rendszernek: az egyik hitt benne, és úgy gondolta, hogy ez a rendszer jó, vagy jó lesz, a másik meg a nyilas/AVH-s stb. jellemvonásokkal csapódott oda. Na, ezekkel volt a nagyobb baj. A harmadiki eset az volt, aki nem volt támogató, de még ők is lehettek besúgók, zsarolás, kényszerítés által.
Minket családilag több szálon is meghurcoltak (nagyapám kisemmizése, majd koncepciós pere, aztán későbbi egyebek), így érthetően sosem voltunk rendszerbarátok, de forradalmárok sem. ˝Jó akkor itt fogunk élni. ˝ alapon működtünk.
Persze a pofámat sosem fogtam be, egyszer Rózsa Edunak (akivel együtt zenéltem, jó haverom volt, és az első típusba tartozott) szidtam a komcsikat, akkor megkérdezte, hogy tudom-e, milyen státuszban van ő, mondtam persze, de leszarom, röhögtünk, és ennyi volt. Elképzelhető, hogy megjelent a nevem itt-ott, de hátrány látványosan sosem ért, vagy nem vettem észre (mert pl. lehet, hogy bizonyos egyetemekre emiatt nem vettek föl, de lehet az is, hogy nem emiatt).
Meg egyszer október 23-án, amikor fekete bőrkabátban, kalapban, kezemben a szaxofontokkal (ami fekete volt és négyszögletes) mentem a metróban, két rendőr megállított, és a fegyveren tartott kezükkel utasítottak, hogy tegyem le a földre a tokot, és lassan, bal kézzel nyissam ki. Akkor nem röhögtem, de utána igen. :)
@szbzs (#198): Nem igazán érdekelt. Biztos van rólam ezmegaz, mert konkrétan voltak olyan koncertek is, ahol magnóztak, meg jegyzeteltek emberek, akik láthatóan nem rajongásból ültek ott (Kaposváron egyszer meg is kérdeztem, nem kaphatom-e meg a felvételt, mert gyűjtöm, eléggé megdöbbent az arc, de azt mondta, hogy az hivatalos dokumentum, nem adhatja ki. :)) meg Svájcba vittünk magunkkal egy elhárító tisztet (pedig az már 1990 volt), végig szívattuk szerencsétlent, de igazán sosem izgatott ez az egész. Börtönbe nem csukta, a lakásomban nem volt lehallgató (vagy nem vettem észre), a telefonomat lehallgatták néha, de azt mindenkinél. Amikor egyszer céges vonalon büdöskommunistáztam egy elmaradt koncert okán, fél napig nem volt vonal a cégnél, ahol dolgoztam, a főnök őrjöngött, hogy mi van, én meg lapultam. :)
@Flór Gábor (#194): gondolom annyira meg nem izgatott, hogy betekintési kérelmet adj be, lásd.: www.abtl.hu
egyik ismerősöm kíváncsi volt, hogy jól gondolták-e ki jelentett közülük, kikérte, kiderült, az illető (a ˝besúgó˝) most az egyik ... (rájöttem, hogyha leírom konkrétumok nélkül a jelenlegi megbízatásait, azaz csak annyit, hogy vezérigazgató, de nem mondom meg, hogy hol, de azt igen, hogy még .... is, akkor kiderül, hogy kiről van szó)