Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Hard Rock , Rock ,Blues, Jazz !
Élmények, Videók , Érdekességek a nagyvilágból .. Ez+Az.
@Marsitibi (#16146): Nem tud öngyilkos lenni mert nem tudja megnézni a világhálón hogy hogy kell azt csinálni.
Egy kérdés mindenkihez:
Nekem a ˝WC pereme˝ tetszik a legjobban. Nagyszüleim a bacik a deszka szélén lévő szálkákba kapaszkodtak.... Régi mondás: Nagyanyám újsággal a kezében megy át az udvarom. Bizonyára sz...ni megy , mert olvasni nem tud......Egy biztos, a leírtak ellenére nem érzem úgy , hogy boldogtalanabb lett volna a gyerekkorunk......
@Talpi (#16145): Őszintén írom, ezt megható volt olvasni! Igaz szavak és milyen szép volt...
@Talpi (#16145): Igen, érdekes ebbe mélyebben belegondolni. Amit leírtál, mind igaz (volt), a mai tápos kölkök el se tudják képzelni mindezt. Ha elveszed a mobilját, öngyilkos lesz. Nálunk a faluban összesen két (vezetékes) telefon volt, egyik a postán, másik az orvosi rendelőben. De nem is hiányzott senkinek. Az óvodába - iskolába gyalog jártunk. Mindenki, még a gazdag gyerekek is. Iskolaköpenyben. Tényleg! Volt nálunk egy ártézi kút (me vezetékes víz nem volt), abból ittunk/főztünk, abban mosakodtunk. Most meg ki van téve egy tábla, hogy a víz nem iható! Pedig ugyanaz a víz jön belőle most is. Mégis túléltük! Még sorolhatnám, de gondolom mindenkinek van hozzátenni valója!
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi hősök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
De tényleg!
Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági-nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.
Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel.
Azt hittem az ugyanaz, szúr-szúr.
Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki .
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk,
mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük,
hogy a sárkányfű egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk,
vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt!
Ha az erősebb elgyapálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én harcom! )
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták
a halálos dózis többszörösét, de még egy Mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros-kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),
az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont ˝bedeko˝-nak hívták
és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert,
viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma
(az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről,
Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink!
Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál,
vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek.
Nem kellett megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. ...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály,
amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját,
az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról , vagy odébb állhatott,
és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,
mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be,
és nem sírtunk otthon a szülőknek.
Sőt!
Ha lehetett, el se mondtuk.
Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat,
a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
@ewr (#16142): Mindegy, ha Miklós lett, akár Tamás is lehetne. :D
@ewr (#16142): Csak pontosan és szépen.... Kösz!
@Talpi (#16137): Tibor.
Csajos után fiús:
Tamás itt bontogatta a szárnyait 67-ben Vámos Tamással - aki később Miklós néven író lett
ugyanúgy a 67-es Pol-beat fesztiválon
Dolgoznom kéne, de untam már, gondoltam hallgatok közben egy kis zenét. Zenék még szólnak, a munka meg áll, nem faxa. Vagy igen?
Ha hátulról szeretnéd :D
@Talpi (#16125): Ja, nem ez miatt, ez a zene már csak gyógyír a lelkemnek. Sajnos 3 napja nem volt időm hangszert venni a kezeimbe, ez is nyomaszt picit.
@Molo (#16132): Na meg koncerten is előnyös ez a tempó, gyorsabban van vége, a gázsit is előbb kapja meg. :D
@sabesz (#16129): Remélem vasutas, mert akkor nem késik a vonat.
@Talpi (#16130): Nekem van gitárom, idáig megy. Igen, Nuno Extreme gitáros.
@sabesz (#16129): 55 bpm-mel már majdnem nekem is megy :^)