Jackson JS 30 WR Warrior - Elektromos gitár

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

A gitárt 2007-ben készítették Indiában. A test indiai cédrusból, a nyak juharból készült, és csavarozással van a testhez rögzítve. Az indiai rózsafa fogólapon 24 jumbo érintő található. A Jackson cég által kifejlesztett speed-neck profil számomra kényelmes, igazán jól játszható, de ez egyéni ízlés kérdése. Aki a Les Paulokhoz van szokva, az könnyen úgy érezheti majd, hogy nem tölti ki a kezét a nyak kellőképpen. A testforma, melynek neve Warrior, szintén a Jackson saját fejlesztése... Van akinek tetszik, van akinek nem. Az egyik boltban az eladó közölte, hogy a forma miatt csak bizományba venné be a hangszeremet, annyira nem keresik, pedig a JS széria King V és RR formáit pillanatok alatt el lehet adni. A Warrior egy elnyújtott négyágú csillag alakzat, melynek négy sugara a jellegzetes Jackson-headstock alakjában végződik. Gus G ESP-je például félúton van egy klasszikus Explorer, és ezen forma között. A gitár teste már ránézésre is masszív, erőt és agressziót sugall - az enyém magasfényű fekete lakkozású - bár jobban tetszett volna a speciális, ún. gunmetal gray szín (lásd a főcímképet), de örülök, hogy ehhez hozzájutottam, ennyi pénzért. A testen átmenő húrozás, és a JT390 típusmegjelölésű fix híd tökéletes a maga nemében, épp megfelelő sustain-t biztosít a játékhoz. Bár létezik Floyd Rose-os és fulcrum tremolós változat is a modellből én szándékosan ilyet akartam, mert a fix hidas gitárokat preferálom. Kezdetben gondolkoztam, hogy satusra cserélem a hangolókulcsokat, de hamar letettem ezen szándékomról, olyan jól tartja a hangolást az eredeti húrgép. Minden hardver krómszínű a gitáron, így a fekete-króm színösszeállítás, és a brutális testforma tekintélyt parancsoló külsőt kölcsönöz a hangszernek. Az elektronika egy hangerő- és egy hangszínpotiból, valamint egy háromállású switch-kapcsolóból áll; az előbbiek sajnos hagynak némi kívánnivalót maguk után. Nem recsegnek, és szépen futnak, ellenben a hangerő potméter egy fél év használat után kilazult, és - amíg a kábelezés engedte, elforgott. Bár ez nem nagy hiba, gyakorlatilag egy alátét felhelyezésével és egy utánahúzással orvosolható volt, de ezt azért még egy alsó kategóriás hangszer esetében sem nagyon tolerálja az ember. Egyébként minden más szerelék jól kialakított, szépen eldolgozott minőségi anyag, és az összeszerelés is tisztességes, nem hagy kívánnivalót maga után. A specifikáció szerint a gitárban hídnál és nyaknál egyaránt Jackson CVR 2 Humbucker pick-upok találhatóak, az én példányomban azonban az előző tulaj a hídi hangszedőt kicserélte egy ESP LH-100-asra. Bár szerinte ettől csak jobb lett a gitár, nekem azért ez nagy szívfájdalmam, mert én szerettem volna kipróbálni a CVR hangját. Persze, a pick-up mindig sarkalatos pont, a tanárom szerint pl. ebbe a hangszerbe érdemes volna aktív EMG 81-85-párost szerelni, de hát engem a hideg ráz az aktív cuccoktól. Hiába, az ízlések tudvalévően teljesen különbözőek.
6

Hangzás, hangtulajdonságok

Bár kényelem szempontjából a csillag alakú gitárokat - Explorer, XM, Kelly, stb. - sokan nem tartják előnyösnek (ülve nehézkes a tartása, a színpadon pedig csak toporogni lehet velük a combba folymatosan beleütköző szárnyak miatt), ennél a formánál igen szerencsés a helyzet. a két hátsó szárny közötti vágat ugyanis nem V, hanem íves formájú, így a hátsó-alsó szárnyat az két comb között leengedve, kicsit a klasszikus gitártartáshoz hasonló pozitúrában nagyon kényelmes az ülve történő játék; állva pedig a test keskeny kivitelezése biztosítja a komfortos játékot.
Hangzás tekintetében, mint azt a gitár külleme is egyértelművé teszi, egy harapós fenevadra kell számítanunk - és ezt is kapjuk. Nem tudom, milyen lett volna a sound az eredeti CVR pick-uppal, de ahogy az első hangok felbőgnek az ember keze alatt, a kicsike egyértelműen jelzi, hogy igényli a súlyos riffelést... Mintha szólna az emberhez: ˝Gyötörj meg, te mocskos állat!˝ Gondolom, aki bluesban utazik, annak eszébe sem jut ilyen gitárt venni, óriási meglepetés volt azonban számomra, hogy amikor a tanárommal neoklasszikus futamokat, és sweep-pickinges technikákat gyakoroltunk, nyaki hangszedőállásban, konkrétan Tommy Johansson-osan búgtak fel a melódiák. Marlboro MB1500 típusú 100 W-os fejen, a hozzá tartozó 1× 24-es ládával, valamint Yamaha THR-10-es modellezős csöves erősítőn és 2 × 12-es Marshall ládán (egy kombó kabinet része) próbáltam, és teljesen elégedett voltam a hangzással - arra amire nekem kell, tökéletesen megfelel. Hisz elmondhatom, hogy metalon belül tökéletesen alkalmas szinte bármire Alice Cooper Spark In The Dark-jától a Megadeth Hangar18-áig...
7

Minőség, mívesség

Hogy a gyárból milyen állapotban került ki a gitár, fogalmam sincs: én szürke-piros, Jackson-feliratos formatokban kaptam (gyaníthatóan gyári tartozék), szinte tökéletesen beállítva - oktáv, húrmagasság, pontosság... minden rendben volt. Bár az én ujjaimnak kissé kemény volt a 12-es húr standard E-be hangolva a jumbo bundokkal, standard D-ben azonban tökéletessé vált ez is. Az eladó figyelmeztetett, hogy a hátlapon találhatóak övcsat okozta karcok, de valójában sokkal rosszabbra számítottam - némi polírpaszta és egy puha rongy tökéletes gyógyszernek bizonyult erre a problémára. Egy ilyen szintű középkategóriás gitártól nem vártam volna ennyit, főleg, hogy használtan került hozzám. Nem tudom, hogy a távolkelet-fóbiásoknak mennyire van igaza, de ezen egy tapasztalatból azt szűröm le, hogy az indiai gyárak kivételt képezhetnek a silány produktumokat halmozó délkelet-ázsiai hangszergyártók soraiban... a korábban birtokolt kínai JS Dinky-vel pl. ezt a hangszert össze sem lehet hasonlítani - igaz ugyan, hogy egy american custommal sem.
8

Megbízhatóság és tartósság

Hát, közel 10 év igénybevétel után - főleg, hogy előttem koncerteztek is vele - a jelenlegi állapotát figyelembe véve, kijelenthető, hogy ez a gitár egy strapabíró konstrukció. Egy apró hibától eltérően (poti - lásd fentebb) a szerelékek tökéletesen tartanak, a nyak mint Toldi kezében a petrencés rúd, és nem tapasztalható a V, Warlock, meg egyéb csúcsos testű gitárok örök rákfenéje sem, ti. hogy a csúcsívek gyakorta leverődnek vagy szélsőséges esetben akár le is törnek (főleg a belépő szintű B. C. Richek esetében, de Dean-eknél is volt már ilyen tapasztalat) - gondolom ez szoros összefüggésben állhat az alapanyag megválasztásával is. Az egyedüli bosszúságot a hevedergombok okozták. Értem én, hogy ezeknél a testformáknál két választása van a gyártónak: vagy a leglehetetlenebb helyre rakja fel a hevedertartót (ez esetben a szarvak belső oldalára), vagy a test és a nyak találkozási pontjához kerül középre, amitől fejnehéz lesz a gitár. A jó hír, hogy a Jackson a kisebbik rosszat választotta, a Warriort nem kell riffelés közben a játékos kézzel még tartani is a nyakánál fogva. A rossz hír pedig, hogy a meglehetősen idióta elhelyezés miatt álló játék közben előfordul, hogy kiold a heveder - ezért aki ilyen gitárt vesz, annak azt ajánlom, hogy már vásárláskor szerezzen be egy straplockot is hozzá; az megold minden problémát. Bár szerintem a komolyabb szériás Warriorokat már eleve straplockkal szerelve adják - de lehet hogy tévedek. A pontszám csak a hevedergomb miatt lett annyi, amennyi.
6

Általános benyomások

Hard Rockban, valamint Heavy- Speed- és Power Metalban utazom, és ezen műfajokra ez a hangszer teljesen tökéletes választás - még az is előfordult már, hogy a Scorpions Tribute-ben is ezt a gitárt használtam, mert az adott dalhoz jobban illőnek éreztem a hangját, mint a Flying-ét. Igaz, nemigen szólózom, eredendően ritmusgitáros vagyok, abból is zsenge újrakezdő. Számomra ez a gitár első látás szerelem volt (először a török Pentagram metálzenekar klipjében láttam meg a ritmusgitáros nyakában), és nem csalódtam benne. Ha ma kellene ennyi pénzt gitárra költenem, akkor sem igen találnék jobbat, hisz ennyiért használtan Squierből az Affinity szériát, B.C. Richből a Bronze-ot, Cortból a KX5-öt kínálgatják.
9