Harley-Benton CST-24HB Tortoise Flame Deluxe Series - Elektromos gitár

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

Az utóbbi időben sok pozitív felhasználói visszajelzést kaptak a Harley Benton (tovább csak HB) gitárok. Egy próbát én is bevállalok-gondoltam. Nos, megnéztem a ’B-stock’ (leértékelt) kínálatot a Thomannál, ahol a HB ’házi’ márkának számít. Végül is ennél a PRS copynál maradtam, mert a kínálatban talán ez lehet a gyártónak a legnagyobb kihívás (ja, és nagyan tetszett). Összevetésül ráadásul kínálkozik egy eredeti PRS is egy házi versenyhez (na nem 4000-dolláros semi, csak egy sima usa Std.). Ez ugyan tömör testű, de szintén felezhető humbis, masteres. A PRS márkáról a szakírók azt tartják, hogy a széria-gyártásban (1985) új minőségi szintet hoztak; mind az anyaghasználatban, mind a technológiában (na meg árban). Kényelmesebb, játszhatóbb LP-k csinálnak, amik sokoldalúbb, semlegesebb hangzásúak, ezért jobban alakítható effektekkel a szandjuk is. A márka gyorsan felzárkózott a ’nagyok’ mellé. Az alap konstrukció, az anyagok, az elektronika a minta-adó LP-hoz kezdetektől nagyon hasonló volt. A hangszedők felezhetősége is a kezdetektől megvolt. És persze megjelentek a kínálatban a semi/hollow-modellek is.
Ez a HB leginkább 98-ban kiadott PRS McCarty Hollowbodyhoz hasonlít (bár nem vagyok A Nagy Ismerője a PRS-eknek). Elhagyom a részleteket, hogy miben igen és nem, végül is a HB-nál sem egyszerű másolásról van szó, de hogy ˝mire hajaz˝ a hangszer, az mégis sugallja, mit is várjunk hangban is tőle.
A felépítése: PRS-formájú, fél-üreges, szegélyezett mahagóni test (mahagóni belső gerendával), felül domború juhar rétegelt lemez, ’F’ lyukakkal. Alul és oldalt 5mm mahagóni lemez (de tömör fa, nem rétegelt!). Ragasztott 24 bundos mahagóni nyak, jatoba (brazil cseresznye) fogó-lappal, gyöngyháznak mondott -de inkább műanyag- pont-jelölőkkel, felső núttal. A nyak és a fej találkozásánál törés ellen való vastagítás van-és nem kamuból-, mert a nyak 1 db mahagóniból van! Nagy meglepetés és bónusz! A felület mindenütt magas-fényű lakk. A hardware (híd, kulcsok) DLX márkájúnak mondottak (valaki ismeri?), de jelöletlenek, vagyis én ’noname’-nak mondanám. A felületek krómozottak. A híd a PRS-knél szintén gyakran alkalmazott wrapower típus, de moddolt; a szokásos nyernyó-csavaros hosszállítás mellett a B és a G húroknál további szekcionált beállítási lehetőség van. Okos! Az elektronika a szokásos, a pickupok 2x Roswell LAF Alnico-5 humbucker, master controlokkal, választó-kapcsolóval. A Tone-poti pus/pull felező is. A hardver teszi a dolgát, egyelőre hibátlanul.
9

Hangzás, hangtulajdonságok

A hangszer kiegyensúlyozott, ülve/állva kényelmes. Az alsó kivágás nincs annyira kikagylósítva (mert üreg van mögötte), mint a PRS-nél, de így is jól elérhető a 24 bund.
A hangzás: a PRS a 90s években nőtt fel, így alapvetően a modern rock gitár a jellemző terméke, nagy jelű pu-kkal és nagyon széles spektrummal, sok méllyel, domináns középpel, mely a felezéssel a közép felső tartománya felé mozdul. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a gain, high-gain hangzásokra tervezték. Ilyen a ˝házi versenyben˝behozott Std 22 is. De gyorsan kiderült, hogy nem azonos versenyben indulnának, ezért az összehasonlítás nem lenne értelmes. Ugyanis ami a HB-t illeti, a gitár hangra inkább LP, mint PRS. Így a megjelenése tulajdonképp nem igen passzol a hangzásával (igaz, lehetnek nekem ismeretlen PRS-ek, aminek ez a HB model megfelelhet. Ja, pl. egy hollow-típus). Hallgatva a HB leginkább 61-es LP-ra megy vissza, vagyis a PAF Alln.5-re és a fülem szerint nem is rosszul. Igen ambiciózus cél, rengetegen pályáznak erre a trófeára! És a hídi állásban nagyon közel is jár ehhez a legendás elődhöz (pontosabban ennek ma elérhető másolataihoz). Világos, szellős, kissé kompresszált hang, elég mélyre is megy és fent nem visít. Fókuszban a középen nyomuló, meghatározó felharmonikusokkal. A nyaki szedő viszont felfele húz, a PAFhoz képest kevesebb a mélye és ezért nem üt, nem olyan tökös. Fent már rendben van. Így a bitvinben kevésbé jelenik meg a fázisos karakter. Nem rossz, de nem éri el a LP vagy a PRS teljesítményét. Meglepő viszont, hogy a Roswell nyaki szedő Seymour Duncan Antiquity (méregdrága) szedőkhőz,-amik szintén híres PAF klónok - mennyire közel járnak. Hogy az egyik ˝jó˝ klón nem úgy hangzik mint a másik, az eredetiek ˝hibája˝. Ugyanis ezek kézzel készültek egy elég pontatlan menet-számlálóval, vagyis az eredeti Gibson PAF-ok is eléggé különbözően szónak (állítólag némelyik elég sz@rul is). Ebből fakad, hogy a ˝jó˝másolatok közt is jócskán lehet/van különbség. Az SD Ant. pu az 1955-ös Gibsont célozta. Tehát a Roswell a Seymour Duncan PAF copyra és nem a Gibson copykra hajaz, pontosabban ; `ebből is egy kicsit, meg abból is...` Mindenféleképp szép teljesítmény, de talán jó lett volna `tisztán` valamelyiknél maradni. A felezett szedők még magasabbra húzzák a hangzás balanszát, erényeik, hibáik hasonlóak a humbinál mondottakkal. A hangkitartása jó, de a semi-felépítésnek erre szerintem nincs nagy hatása, ami talán érthető, mert maga a test, így az üregek is elég kicsik. Valószínűnek tartom, hogy az üregek szerepe a felharmonikusok képzésében hasonlóan elenyésző.
9

Minőség, mívesség

Az anyagok rendben vannak. Mint az előbbiekben írtam, messze meghaladják a kategória szokásos átlagát. Az építés minősége elképesztően ellentmondásos. Kívül tényleg igényesen kidolgozott, meggyőző. Szép a fedlap domborítása, az élek, szegélyek eldolgozása (bár a nyakillesztés ragasztója alul 2 mm-nyit kitüremkedett és nem takarították le teljesen, így a szegély itt nem fut el egészen a nyakig), szép a csiszolás-fényezés. Ezek után szinte érthetetlen, hogy az F lyuk szegélyezése már hanyag munka (egyenetlen vastagság, hiányos takarás). A tönk olyan szőrős-talán még szakócával volt megmunkálva. Viszont ez a darab is jól láthatóan mahagóni. ˝Szerencsére˝ a belső fekete maszkolás-festés nagyon hiányos, így a fa anyaga azonosítható. Nos, Vietnam-mert a hangszer ˝made in˝ ott készült, úgy látszik a mahagóni-bőség és a kő-szerszámok hazája. Bocs az igazságtalan megjegyzésért, mert ez trehányság a gyártás német ellenőrzését minősíti, nem az országot (láttunk már az usa-ban is karón varjút….) Az 1 db mahagóniból készült nyak viszont szuper nagy bónusz! A profil modern (vékony) ’C’. A jatoba fogólap szép homogén, a medium bundok síkolva, gondosan, szépen polírozva, sarkok példásan eldolgozva. Perfekt. Nagyon jó kézbe venni! A hardver is rendben látszik. A híd extra állíthatósága szintén bónusz. A pickupok gyártóiról én nem tudtam meg sokat (OEM termék Roswell márkanéven), csak annyit, hogy Aln.5. mágnest tartalmaz (mért DCR: 8,14/4,18 és 8,46/4,25).
7

Megbízhatóság és tartósság

Majd elválik. Újabban panaszt nem hallottam.
5

Általános benyomások

Megvallom; mikor megláttam a kupit az üregben, vissza akartam küldeni (van visszavételi garancia!), de az általános kidolgozás, a prémium nyak, a hangzás minősége, sokoldalúsága meggyőzött (végre egy LP, ahol nem ciki a felező, mert PRS). Nem csak az ár/érték arány -az valóban nagyon jó- hanem, mert jó, ahogy van, nem kell feltétlen upgrade-elni (de szívfájdalom nélkül lehet). Jó nézni, kézbe venni, és ha játszol, így sem hagy lényeges hiányérzetet. Hogy mondta az öreg vietkong; well done (a lényeget tekintve) és olcó!
8