Véleményetek érdekelne egy kissé filozofikus, ám szakmai / műszaki kérdésben: sokadjára döbbenek meg

Sziasztok! Véleményetek érdekelne egy kissé filozofikus, ám szakmai / műszaki kérdésben: sokadjára döbbenek meg azon, hogy egy mondhatni alsópolcos, esetleg talán alsóközép szintű Washburn WG580-as gitár hogy a büdös fenébe képes -számomra- ˝lenyomni˝ jóval magasabb szintű, akár felső kategóriás gitárt? A sztori azzal indul, hogy ez életem harmadik elektromos gitárja, 2010-ben vásároltam használtan és messze ez a gitár futott egyedüliként leghosszabb ideig nálam, így nyilván volt ideje a szívemhez nőni. Ezzel az érzelmi faktor magyarázata ki is van pipálva; evidens, hogy nagyon fontos szál ez is. Azonban az utóbbi 2-3 év alatt eléggé megnyomtam a hangszer vásárlásokat, persze szigorúan Washburn barátom mellé és nem helyette. Konkrltan: Cort CR230, Schecter Damien Elite6, Solar A2.7C, Gibson Firebird és jelenleg egy 96-os elég ritka japán Jacksont nyűvök. A döbbenetem oka -és egyben kérdésem tárgya is-, miként lehet az, hogy ezek az egyébként jóval komolyabb hangszerek ideig-óráig tartják a rózsaszín köd szintet, majd használatuk után ha a kezembe veszem a Washburnt, azonnal arra jutok, hogy meghirdetem őket, mert elődjüket jobban élem. Az említett Washburn egy tök alap hárs testű superstrat, gyárilag Grover kulcsokkal, licenced Floyd tremolóval, egy Ibazen RG kópia, szóval tényleg nem nagy szám. Hangszedőt rendszeresen cserélek benne aktuális szerelmeimre és a vége minden esetben az, hogy meggyőzőbb számomra mind soundban, mind (főleg) kényelemre a kis 60000 Ft-os hősöm. Pláne a Gibsonnál volt szembetűnő: Firebird után kezembe vettem Őt és 10 perc múlva pattant is a Gibson hirdetés, Ő pedig kapott egy 500T hangszedőt. Kérdésem: tényleg ennyire jó lehet egy alsóközép gitár a 2000-es évek elejéről (azt hiszem USA gyártmány, de erre nem veszek mérget), vagy ennyit jelent a lelki tényező? Talán csak a szellemi kötődésem teszi ezt az érzékcsalódást velem? Képes a fülemet is becsapni a vitathatatlan ˝vonzalom˝, amit érzek ez a gitár iránt? Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, nagyon érdekel a véleményetek. Szép estét / napot!
    Kommentek száma - 13
  • 13.

    Egon megelőzött a kérdéssel (7)... :D

  • 12.

    Nekem is van egy Washburn-öm, igaz N7. Soha de soha nem volt kènyelmesebb, igényesebb hangszer a kezemben. Az, hogy minek van presztízse meg ára, nem mindig jelenti azt, hogy más nem lehet jó. A youtube tele van “underrated˝ cuccokról szóló videókkal, amiket sokan szent grálként tisztelnek:-) meg ki is lehet fogni 1-1 eltalált hangszert szinte bàrmiből. Inkább az a kérdés, hogy standard-e a minőség. Szerencsés vagy, hogy van egy olyan gitárod, ami ennyire a kezedhez nőtt és nem kellett bankot rabolj érte.

  • 11.

    Csak érinti az alaptémát de szerintem ideillik: nekem van egy 94-es koreai ˝banánfejű˝ S310-es Epiphone gitárom - nála sokkal drágább hangszerek mentek de ő marad - még ha kicsit ˝időjárás függő˝ is ☺

  • 10.

    Nálunk a Washburn egy méltatlanul hanyagolt márka. Minél régebbi annál jobb! Nekem 95-96-ban volt egy Washburn N2 -esem, minden földi jóval ellátva. Bill Lawrence a hídnál, felezhető humbuckerek, bitang jó licence Floyd (Washburn gyártmány), Grover kulcsok, és a legkényelmesebb nyak amin életemben játszottam.Nem ez a gitár volt a legdrágább a boltban,amit kipróbáltam és mégis.....
    35 év gitározás alatt nem ez volt az egyetlen Washburn amivel dolgom volt, mindegyik jól szólt és nagyon kényelmes volt.
    Szóval ha van egy Washburn gitárod és a többi valamiért rossz mellette, nyugodtan eladhatod őket jól döntöttél.

  • 9.

    Compactegon: Jackson Professional DR3 MiJ. Rosszul írtam, nem 96-os, hanem 97-es.

  • 8.

    Szia! Ami szerintem itt nagy szerepet játszhat, hogy van egy gitár aminek a soundja beleívódott a füledbe, a játékérzet meg a kezedbe. És önkéntelenül is ezt keresed, de ezt csak a meglévő gitárod adja vissza. Egy másik aspektus hogy a minőségi hangszerfa alapanyag elfogyott. Csak egy két méregdrága gitár készül a raktárakban tárolt 40-50 éves anyagokból. Ma a tömeggyártók olyan faanyagokat használnak gitárhoz, amit mondjuk a 80-as években még kerítéslécnek se használtak volna.

  • 7.

    Heyyo. engem az a ritka 96-os Jackson erdekel. Mifele joszag az? :D

  • 6.

    Sztem is egyszerűen csak baromi jól sikerült, és neked is nagyon bejön. Nyilván mindig van némi érzelmi faktor, de a fület-kezet nem lehet átverni! Nekem van egy nagyon csúnya, közel 50 éves Condor Stratocasterem,és bármelyik 1,5 milliós Fender mellé odarakom, nem csak dísznek. Az 5 állás 5 különböző hangszert kapcsol. Ami jó, az jó, mindegy mennyibe került, vagy mit firkáltak a fejére. Sztem amúgy koreai a Washburnod.

  • 5.

    Jók voltak a Washburn gityók! Ennyi! Nekem 90-94ben volt egy, imádtam! Lehet benne érzelmi alap, de ahhoz kell egy minőség és egy hangzás, illetve kényekem, hogy ez ne legyen alaptalan! :)

  • 4.

    Igazad lehet. Kíváncsiságból rákerestem Reverb-ön és 157 ójróért már kapható. Ebben az árban aligha hiszem, hogy kapható ennél jobb hangszer.

  • 3.

    Nincs ilyen, hogy érzelmi placebo. Ha valami kényelmes, és jól szól, kit érdekel, mi van ráírva? A Stagg korai darabjai pl. olyanok voltak, hogy van olyan ismerősöm, aki a mai napig sem használ mást. A placebo ott működik, amikor veszel egy szar Gibsont. és elhiszed, hogy az jó, mert Gibson.

  • 2.

    Szóval ez valószínűleg tényleg kurva jó, nem csak érzelmi placebo.

  • 1.

    Felejtsd el a sznobizmust. Az a jó hangszer, ami neked bevált. Kit érdekel, mi van ráírva. Washburn amúgy tud meglepetéseket, az nem egy rossz márka, csak lecsúszott, de 2000-ben még pont a felső középkategóriát célozta meg.
    Egy haverom most vett egy alsó kategóriás archtopot, mert iszonyúan bejön neki. A név csak az eladásnál számít (meg a vételnél).

GS Aktív