PC kurzus gitárosoknak

9. Jónás Tamás 2026.03.20. 12:44:08
bennem volt, hogy megemlítem a srácot, mint elrettentő példát, ezek szerint hasonlóan asszociálunk :)

˝Szóval a kulcs szerintem most is az, ami egyben a Szólómánia fő elve: az örömteli zenélés.˝
+10↑↑↑↑10

@szbzs: Alapvetően akkor majdnem mindenben egyetértünk, és szerintem sem az a számítógéphasználat célja, hogy valamit összerakjunk, amit el sem tudnánk játszani.

Épp nemrég volt egy ilyen ügy egy olasz fiatal gitárossal, aki mindenféle trükkel felgyorsította a játékát, és élőben nem tudta eljátszani (Rick Beato a videójában elmondja az ügy részleteit:

Az viszont fontos szerintem, hogy ez a kurzus elfoglalt embereknek készül, akik a gitározás mellett dolgoznak, családjuk van, és nagyon kevés idejük van zenélni. Tehát ha mutatok nekik olyan módszereket, amivel nem kell újravenniük a teljes szólót egy hibás hang miatt, akkor ezzel sok időt nyernek, és ez szerintem nagyon jó.

Egyetértek abban is, hogy a régi nagyok játékának egyik fő varázsa az a lendület és flow, amivel egyben vették fel a stúdióban a szólókat (az analóg időkben sok minden bonyolultabb volt).

Szóval a kulcs szerintem most is az, ami egyben a Szólómánia fő elve: az örömteli zenélés. Alkossunk, gyakoroljunk, tanuljunk, és ha ez megvan, akkor a számítógépet sem arra fogjuk használni, hogy hangonként felvegyünk valamit, amit élőben csak fele sebességgel tudnánk eljátszani. Viszont csiszolhatunk, javíthatunk szólókat, riffeket, akkordmeneteket, és használhatjuk a modern szoftverek által lehetővé tett módszereket. :)

nyílván hasznos egy ilyen kurzus, hiszen az ámítógép egy újabb eszköz az ˝önkifejezéshez˝,
csak a használatának a szerintem árnyoldalára próbáltam felhívni a figyelmet,
és tisztában vagyok azzal is, hogy a tisztán analóg időkben, mióta lehetőség adódott többsávos rögzítésre, már azóta sem úgy megy, ahogyan szerintem jó lenne,

5. Jónás Tamás 2026.03.19. 10:07:35
köszönöm, hogy válaszoltál,

szerintem:
1) a zene nem verseny abból szempontból sem, hogy nem a megspórolt időről szól,
2) tisztában vagyok vele, hogy mi szokot egy stúdióban történni,
3) igen, nagyon ritka a filmgyártásban, hogy egy beállításhoz csak egyetlen take van, és sokszor nem szerencsés, ha így történt, mert technikai problémák is lehetnek az adott felvétellel,
sőt, sokszor az olyan snittek is több take-ből vannak, amelyikről az átlagnéző azt gondolná, hogy egy folytonos felvétel volt,
sőt az is gyakori (itthon is van olyan vágó, aki előszeretettel él vele), hogy a képen az egyik szereplő másik take-ből van,
az is teljesen megszokott, hogy a dialóg másik take-ből van, vagy csak egy-egy szótagot lecserél a hangmester, mert az adott felvételben a színész azt nem jól artikulálta,
itthon is volt olyan, hogy valamit több tízszer lecsaptak, stb., aztán a vágóasztalon, akarom mondani szobában meg kiderült, hogy teljesen feleslegesen, gyakorlatban az esetek nagyobbik részében szinte mindig az első take a jó, nyilván, ha az a cél, hogy a színészt ˝idegbe hozza˝ a rendező, lásd pld. a Ragyogásban, akkor az nyílván szándékosan is élni fog vele,
viszont: a filmnél fontos a szerkesztés, ettől is különbözik a színháztól, ezért ott szükségesnek tartom, a zenében meg szerintem kifejezetten ártalmas, és megértem, hogy ez egy szélsőséges vélemény,

nyílván nem támogatod azt, hogy valaki visszaéljen az (sz)ámítástechnika adta lehetőségekkel, de sokan könnyen beleeshetnek abba a csapdába, hogy akkor ész nélkül próbálják a felvételeiket ˝tökéletesíteni˝,

4. B Szabi 2026.03.18. 14:38:30
Jaj, istenem...

tisztában vagyok vele, hogy évtizedek óta nagyon ritka az a felvételi mód, ahogyan én ˝jónak˝ gondolom,

nem akarok személyeskedni, de te úgy látszik nem tudtad értelmezni az általam leírtakat, hiszen nem értetted meg, hogy miért nem tartom jónak azt, ha összevág valaki valamit azért, mert azt gondolja, hogy attól ˝jobb˝ lesz,

@szbzs: Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat erről a témáról! Három irányból is meg tudjuk közelíteni a választ:

1) A módszer akkor jó, ha kézben van a szóló egyben is, ami szerencsére nálam mindig így is van. Innentől kezdve sok időt lehet nyerni a módszerrel, és a kurzus egyik célja, hogy a kevés szabadidővel rendelkező gitárosoknak időt spóroljon.

2) Rengeteg hazai és külföldi zenei helyzetbe volt módom bepillantani, és a sok take-ből összerakott szóló is része a folyamatnak. Ez csak egy eszköz a sok közül, nekem is a szólóim 90%-a egyetlen take (általában a legelső, mert ott van benne leginkább az az energia). De speciális esetekben (10% nálam) jó dolog, ha részekből is kevés idő alatt össze tudod rakni a szólót.

3) A filmek és sok más műfaj alkotásai is sok take-ből állnak össze. Az számít, hogy az alkotás hasson a nézőre/hallgatóra, akinek tényleg mindegy, hogy 2 perc vagy 2 hónap alatt készült el az alkotás. :)

Bocs, a hozzászólás szbzs-nek szólt, nem Tamásnak :) Szerinted a profi zenekarok minden úgy játszanak fel a stúdióban, hogy írtad/gondolod? Jaj, istenem...

mielőtt valaki félreértené: természetesen nem Tamás képességeiben kételkedem, a hírlevelében ezt is írja: ˝Hozzáteszem, hogy bizonyos szólóknál az a jobb, ha egyben szalad ki az egész a kezedből. Akkor van meg a hangulat és a flow.

A Szólómánia adások szólói például mindig egyetlen Take alatt készülnek el. Ugyanis ezek demonstrációk, improvizálva.˝

szerintem ez a ˝jó˝ út, és mindenkinek megvan a saját újta, hogy egy közhelyet is idézzek,

tudom, hogy sokan nem fognak egyetérteni, sőt, és remélem nem veszed a személyed iránti támadásnak, de:

idézek a hírlevélből: ˝
...
Ha a feliratokat is elolvastad, akkor ilyesmit láthattál: Take 5, Take 3, sőt a legalsó tiszta gitárszólamnál van Take 26 is.
...
Most képzeld el, hogy hány mennyi ideig tartott volna, ha egyben veszem fel a teljes szólót...

...egészen addig, amíg a szóló mindegyik részlete tökéletes lett volna, egyetlen Take-ben!

Ez legalább 5x tovább tartott volna.

Természetesen a szóló a kezemben volt, tehát egyben is el tudtam játszani.
...
De a lemezem fontos szólója, ami örökre szólóan elkészül, az legyen TÖKÉLETES :)
Mindezt azért mesélem, mert azt tippelem, hogy te is szeretnél kitűnő saját felvételeket készíteni.
...
˝

talán nem gépek vagyunk, a ˝hiba˝ ugyanannyira fontos része a zenének, mint a szünet, szerintem,

a 26 take nem a maximalizmust jelenti, hanem az elégedetlenséget,

amit egyben nem tudsz eljátszani úgy ahogy szeretnéd, azt nem érdemes rögzíteni, szerintem,

tudom, boomer vagyok, de én csak az élőfelvételt tartom valódinak, amikor koncerten, vagy egy stúdióban egyben feljátsza a zenekar a dalt, az összes többi parasztvakítás, szerintem,

azt is ˝értelmetlennek˝ tartom, amikor valaki olyan zenét készít, amit élőben nem tud előadni,
nem a ˝bakelit˝ meg a CD, meg az (sz)ámítógépes lejátszónak, meg nem is a múzeumoknak ˝kell˝ zenélni, szerintem,
mielőtt valaki azt írná, de hát az előbbiek végén is ott van az ember,
igen, ott van, de amikor szóba kerül, hogy az élőzene, meg a playback, meg ..., akkor ezek az emberek sápítoznak legjobban, hogy jaj, miért nem élőben adja elő, nem tudja eljátszani, elénekelni, milyen dolog már, hogy nem is játszik azon a hangszeren?
hát ja, a lemezfelvételen sem tudta, mint ahogyan tudvalevő, szóval, akkor miről is van szó?
miért nézik le az emberek azt, amikor valaki szintetikusan csinál zenét, miért rosszab az, mint amikor valaki x takeből vágja össze?

nekem nincs gondom azzal, ha valaki szintetikus, virtuális zenekarral játszik, azaz sampler alapú, összerakott sávokra veszi fel (egyben) a játékát, az a gond szerintem, amikor valaki azt gondolja, hogy akkor ha a stúdióban az x ember feljátsza sávonként sok-sok take-ben, akkor attól jobb lesz,
nem lesz jobb szerintem, szerintem a zene nem arról szól, hogy minden ˝kiegyenesítsünk˝ valamiféle akadémikus hangzáshoz, elváráshoz közelítve,

de nyilván mindenki azt csinál, és úgy ahogy akar (amíg nem árt másoknak, meg önmagának) (az önbecsapás is ártás, szerintem)

szolomania.com