Panaszkodom picit.

Panaszkodom picit.
Feloszlott a zenekarunk, mert vagy ketten nem hallgatták a dalokat próbák közt, és nem gyakoroltak. De lehet hogy az örökzöld pop-rock repertoárunkat is nehéz lett volna sikerre vinni, talán egy dalunk volt frissebb 30 évesnél...
Azon agyalok, hogy milyen repertoárral lehetne úgy szórakoztatni egy mai kocsmai közönséget, hogy kötõdést érezzenek a számokhoz? Ebben kérnék tanácsot, ötleteket. A formáció duó/trió lenne, looper és esetleg backing track igénybevételével. Nem túl hangos, blues-rock bárzenére gondolok, ami mellett még lehet beszélgetni, de akár már táncolni is.
Talán filmek és sorozatok zenéjének feldogozásai, szabad asszociációs zenei fantáziái ilyenek lehetnének? (witcher, magnum, trónok harcsa, barátok közt, linda, stb)
    Kommentek száma - 22
  • 22.

    Szerintem:
    Egyrészt, ha egy bandában egy tag, vagy tagok nem készülnek a próbákra, vagy nem járnak le rendszeresen, akkor tök mindegy, hogy mit játszotok, (tapasztalatból mondom) az nem fog működni. Az ilyen emberektől nem szégyen megválni. Meg egyszerűbb is lesz az élet.
    Másrészt, én ketté választanám a vendéglátózást és a vendéglátó helyen való koncertezést.
    Az első az inkább pénzkereseti munkálkodás, a második meg inkább előadói tevékenység. Persze nincs éles határ, de a fő csapás iránya azért megmutatja. Szerintem nem árt előre eldönteni, hogy mit szeretnétek. Mind a kettő estben fontos, hogy ˝színpad˝ képes legyen a produkció. Azt azért nagyjából minden zenével foglalkozó valaki érzi, hogy mikor érett össze valami. Ha ez meg van, akkor igazából mindegy, hogy mivel próbálkoztok. Az igazibb persze amikor a koncert fontosabb mint az étvágy, vagy,hogy mi most ide jöttünk berúgni.
    (Mi saját számokkal, magyarul szórakoztatjuk a közönséget. Ez persze a nehezebbik út, de ez is tud működni.)
    Ha szeretsz csoportosan zenélni, akkor ne add fel!

  • 21.

    Jó ebédhez szól a nóta
    Ezt meg vajon miért találták ki? Biztosan nem lemozgatni akarták a megevett féldisznó adta kalóriákat

  • 20.

    Nekem csak annyi, hogy ez nem vonja el a figyelmemet. nem vagyok épp a ˝divatok˝ rabja, de kajáláshoz, beszélgetéshez nekem ez az ideális.

  • 19.

    Volt egy eset még a nyolcvanas évek elején. Egy Terasz nevű szórakozóhelyen voltunk a haverokkal, szóba elegyedtünk a zenekarral, megengedték, hogy kipróbáljuk a hangszereiket. Egy SexPistols nótát kezdtünk játszani, a pincér futva jött, hagyjuk abba, mert a vendégek nem tudnak enni! Pedig halkan disztingváltan és szépen játszottunk.

  • 18.

    Ez valami beidegződés, hogy egy bárban, vagy jobb kocsmában mindenki jazzt akar hallani?

  • 17.

    Nekem előfordult már, hogy az egyik elektromossal prüntyögtem csak erősítés nélkül valamit C mollban egy unalmasabb megbeszélés alatt, és valaki megkérdezte, hogy ki hallgat ilyen kellemes dzsezzt...ha jobban hallották volna, nem dícsérik :D

  • 16.

    Hali Kristóf!
    Ezt jól beharangoztad, de ennél azért több kell a
    szimpátiatöréshez - a jazzt is szeretem, a feldolgozásokban is hiszek :)
    A megbeszélések közt a maradék idõ viszont kell a munkára, de nem rossz ötlet, a ˝felesleges˝ meetingek alatt lehet elõkapom a gitát homo-f# alatt!

  • 15.

    Norbi, most fogom elveszíteni a szimpátiádat, de akkor is leírom :)
    Nekem, mint hallgatónak egy étteremben, vagy kocsmában (persze nem bármilyen jellegű kocsmában) jellemzően akkor megnyugtatók vagy szórakoztatók a jól ismert dalok, ha kicsit átdolgozták őket, talán dzsesszre. Mondjuk ilyen hangszereléssel meg tempóban meghallgatok akár egy petróleumlámpát is (hogy egy kedves barátom ˝kedvencével˝ példálozzak), de ha eredetiben szól, valószínűleg kifordul a számból a tarja vagy a pálesz.
    Ebben egy nehézség van: még több a meló vele, mintha változtatás nélkül kell előadni...szóval a problémádra nem jelent megoldást. Kell időt keríteni a megbeszélések között / alatt a számok átdolgozására :)

  • 14.

    Eredeti bejegyzés megtekintése

  • 13.

    Eredeti bejegyzés megtekintése

  • 12.

    Szerintem nem a dalok számítanak. Volt hogy olyan helyen játszuttunk saját magyar nyelvű dalokat, ahol csak szlovák közönség volt. Még testi épségünket is féltettem belépéskor. Ehhez képest életünk legjobb buliját toltuk. A végére szinte nem is emlékeztem, folyamatosan hozták a piát. Vagy Pozsonyban a német közönséggel. Volt ahol magyar közösség volt teljes közönnyel. Ott akaratlanul mi is visszavettünk, mert az egyik a másikból táplálkozik. Jó zenéléshez jó közönség is kell.

  • 11.

    Mondjuk az is igaz, hogy én akusztikus zenét játszom, ami erősítés nélkül is pont ugyanaz, mint stadionhangosításnál. Ez a rockzenénél már nem így van, egy cincogó ˝szmókondevóter˝ elég vacak tud lenni.

  • 10.

    Engem nem igazán érdekel, mi miatt van ott a közönség. Ha a saját produkciómat viszem, ugyanúgy fogok játszani egy kávéházban, kocsmában, házibuliban, vagy akár fesztiválon, max a hangerőben lesz különbség. És ugyanazt is fogom játszani, egyedül a dalok hangulatát igazítom a közönséghez (ez főleg a tempókra vonatkozik). De ezt rendes koncerten is meg kell tenni, lehet érezni, mi jön be jobban a hallgatóságnak.
    De lemenni kutyába, mert a vendégek már leamortizálódtak, az számomra nem elképzelhető. Életemben egyszer játszottam ilyen eseményen (vendégzenészként), amikor a közönség alkoholtartalma határozta meg a dalok minőségét, ha azt kellene csinálnom minden este, azt hiszem, nincs az a pénz.

  • 9.

    Szerintem ilyen esetben és környezetben nincs közönség, akik ott vannak nem a zene, a zenekar miatt vannak ott. Nem kell számítani sikerre, elismerésre és ebbe bele kell nyugodni, így kell hozzáállni. Ez munka amit el kell végezni, ha tetszik, ha nem. Van a másik dolog, mikor szórakozóhelyen szórakozni összejött embereknek játszik az ember, azt lehet élvezni, ott siker, elismerés is akad. Háttér, hangulatzenészként elsősorban magadat szórakoztathatod, ha nem élvezed keress más helyet, közönséget!
    Egy-egy kocsmában tudatmódosult emberek vannak, nem feltétlenül kíváncsiak ezeréves régiségekre, a mélyenszántó, síró-rívó blúzokra. Meg kell érezni éppen mit kajálnak az emberek (a prímások mondják). Minél részegebb a társaság, annál aljább dalok kellenek. Lépését, meg a járását, Horvátpista, Bingómargit, ilyeneket estére kell tartogatni és siker lesz.

  • 8.

    Köszi urak az értékes hozzászólásokat! Nem is reagálok, hanem emésztek, kivéve Péter esetében, mert ott konkrét kérdes merült fel.
    És milyen jó kérdés, mert amíg azt nem tisztázom magamban, addig nehéz a siker irányában fókuszáltan dolgozni. Ha szigorúan kategorizálni kell, akkor a vendéglátást húznám rá, a tesco rádiót, és a liftzenét. Mint a Star Warsban a kocsmabanda, egy alaphangulatot adva, de nem megölve a fontos társalgást arról hogy Solo elkésett, és Jabba vérdíjat tüzött ki a fejére. De valami olyan attitüddel prezentálni a müsort, hogy aki mondjuk szórakoztatásra vágyik és ráfókuszál, az se csalódjon.
    Hát igen, az elõzõ repertoár az pont ilyen szmókosvóter és vidéke volt, de az ennedik próbán már nem tudott szívbõl jönni, és langyos pocsollya lett belõle.

    Eredeti bejegyzés megtekintése

  • 7.

    Amúgy, ha az ember véletlenül talál olyan zenésztársakat, akikkel nem tűnik fel egy bulin, mióta játszol, az a tökéletes. Nálunk a Hot Club-ban a mostani alap trió ilyen. Lengyelországi jazzfesztiválon utolsó fellépőként sikerült kb. 3,5 órát játszani egyhuzamban. Ment volna tovább is, csak véletlenül ránéztem az órámra. :) De ez különleges áldás, nekem pl. ez az első olyan zenekarom, ahol így jött össze a társaság.

  • 6.

    Melyik az a kocsma? Hörgős metál is lehet, csak közben zenéljetek.

  • 5.

    ˝Jássszad a démon szemét!! Pocsolllyába léptem szmouk onde vóter!!!˝
    :D ha szívből jön akkor ezzel biztos a siker!

    Kicsit nem tudom mi a cél, vendéglátás vagy tribute, vagy saját műsor?

  • 4.

    Azért azt is mondta hogy szívből jöjjön mert ott a lényeg igazából

  • 3.

    Ami még fontos, hogy a zenekari tagok nagyon jó kapcsolatban legyenek. Eleinte azt hittem, ez rendben van így. Évtizedekig játszottam úgy, hogy csak jó munkakapcsolatom volt a zenekar(aim) egy részével, ami igen sokáig működött is, de főleg addig, amíg fölfele ment a dolog. Ha volt egy kis hullámvölgy, már esett is szét. Ha nincs barátság a tagok között, instabil a történet sajnos.

  • 2.

    Hello Norbert! A problèmád sajnos elèggè gyakori a zenekarok èletèben, vagy a rövid èletű zenekaroknál. Gábor is azt mondja, hogy tökmindegy mit játszol és èn is erre szavazok, persze ha nem a mikrofonba hányós hörgősmetálost nyomod. Sztem a legnagyobb probléma inkább az emberekben van! Egyre komfortosabbak szeretnènek lenni, nulla befektetèssel maximális profitot, legyen az bármi ,jelen esetben az együttes. Valakinek fontos mert kikapcsolja az agyat , nem gondol semmire , csak a zene és a ritmus és a többi taggal együttöltött idő kiszakadva a nyomorult hètköznapokból, valakinek meg csak annyit jelent, hogy felvágjon vele a csajoknak a barátoknak vagy az anyjának, de semmiképpen sem akar túl sokat vacakolni vele mert neki ez másodlagos. Kiválogatni hogy mikor botlasz bele az elsőbe vagy a másodikba na arra fel kellene találni egy műszert! Addig marad a türelem és a csalódások. Kettő zenekarban játszom és mindenkit arra tanítok, hogy legyen vèlemènye amit merjen elmondani, legyünk kèpesek kompromisszumra és a csapat csak akkor működhet ha egyet akarunk. Nagyon sajnálom hogy így alakult neked,de fel a fejjel mert ami nem öl meg, az megerősít,kivève a medvèt! Mer az megöl! Hajrá Norbi!

  • 1.

    Szerintem nem a repertoáron múlik, hanem az előadáson. Tegnap voltunk egy céges csapatépítő tréning záróestjén, teljesen vegyes közönség volt, mi meg 100 éves dalokat játszunk, elvileg vacsorazene volt, de még táncoltak is, nagy buli volt, a szálloda állította le végül, mert jött a műszak, és takarítani akartak. :) Nem hiszem hogy 1-2 dalnál többet ismertek az idősebbek, a fiatalok meg talán egyet sem. És mindez dob nélkül, 2 akusztikus gitár-bőgő összeállításban.
    Tehát, ha rendesen megcsináltok egy műsort, olyan dalokból, amit szerettek, és élvezettel adjátok elő, az siker lesz.

GS Aktív