Oldalunk HTTP sütikben tárol információkat, melyek az oldal technikai működéséhez szükségesek. Kérjük olvassa ezzel kapcsolatos tájékoztatónkat. Adatkezelés
Sajna néha előfordul.. lehetséges okok a háttérben, apró taktikák a lelkesedés visszaszerzésére.
Nálad is volt már hasonló? Írd meg, ha igen, talán másoknak is segíthetsz!
Mondjuk nemrég haver szólt, hogy tavasszal úgy akar kerek szülinapot ünnepelni, hogy összelapátol akit csak tud volt zenésztársat/zenészismerőst, és csinálna egy koncertet, ahol mindenkivel játszik pár dalt, és hát úgy készüljek hogy nekem is játszani ˝kell˝. :)
#21:
Köszi a tippet, de nekem tökmindegy, mennyi feliratkozóm van, nem célom ebből bevételt szerezni :)
(Azért csináltam picit hasonlót a Heti egy szóló sorozatban.)
Persze, a koncertezés a csúcsélmény, ha produkcióról van szó.
Egyébként ez érdekes dolog, ha már motiváció: zenekarban engem is az motivál, ha van valami tétje, célja (koncert, lemez stb.). Az nem, hogy összejövök zenélni haverokkal, mert az jó. Annyira nekem jó a Band in a Box is, amiatt nem alapítok zenekart, hogy de jó, próbáljunk. Ha próbálunk, akkor valamiért tegyük. Engem már hívtak úgy zenekarba, hogy próbálunk, aztán lehet, hogy még koncert is lesz. Nem mentem. :)
#19. mondjuk nálam az tette be a kaput részben hogy próbálni nem szerettem amúgy, nekem a koncertezés volt mindig a csúcsélmény a zenélésben. :)
Ha meg az nincs akkor minek?
Jah, kreatívkodás az is hogy fotózok, meg az is hogy egy darab táblalemezból hajtogatok, hegesztgetek térbeli geometriákat néha. :)
Jopofak a dalok, amiket jatszol a videoban. Miert nem osztod meg oket az alabbi formatumban? Tab+backing track+ zeneelmeleti elemzes, nem kell sok angol hozza, szerezhetnel egy csomo kulfoldi feliratkozot.
#17. Ez tényleg egy szuper hozzáállás és felfogás. De jó is lenne, ha mindenki így tudna érezni! :)
De ez sokaknál nem választás kérdése, hiába ez lenne az optimális vagy ésszerű. Persze lehet finomítani a nézőponton, és megpróbálni másképp szemlélni, ez is igaz. És ez is sokat könnyítene a képen, hogy megmaradjon a lelkesedés. Kár, hogy ezt kihagytam a videóból.
Én maradnék a dzsungelben a köveknél meg a faágaknál és dobos lennék :)
18. Nekem a kreativitás megvan más területeken is, nem igazán az hiányzik az életemből. A zenélés hiányozna, és még csak nem is a zenehallgatás, hanem a tevékenység. Persze nyilván van az a zenei közeg, amiben utálnék működni (szerencsére nagyon ritkán kellett ilyet csinálnom), de ott a megfelelő méretű összeg tud motiváló erő lenni. :)
És még csak nem is feltétlenül akarom megmutatni, amit csinálok. Ha kiderülne, hogy holnaptól semmi fellépés, megszűnne az internet stb., akkor is zenélnék.
#17. a kreativitás nekem is hiányzott, szóval elkezdtem beleásni magam a fotózásba, a pénzé fotózást is megutáltatta velem a jónép.. azt is csak hobbiként csinálgatom inkább.
Szerencsére találtam olyan melót ami sokszor kreatív, szóval kiélem magam abban is, a kattogásban is, meg a magamnak yutúbra pötyögésben is. :D :D
16. Biztosan szerencsés is vagyok. De azért az is benne van ebben, hogy nem valakihez szeretnék hasonlítani, vagy valakit ˝utolérni˝ stb. hanem saját magamat fejlesztem, a saját tempómban. És egy zenei formációban tudok élvezni bármilyen szerepet, simán örömmel vagyok ritmusgitáros, ha a szólista jobb nálam. És nem akarok átugrani fázisokat. Volt olyan darab, amit egy évig gyakoroltam, mire el tudtam játszani a megfelelő tempóban. És nem kellett sehova, csak szerettem volna eljátszani, magamnak, magam miatt. Minden sikerélmény. Ha egy skála gyakorlatnál följebb tudom vinni a tempót a metronómon, az is sikerélmény. Az élethelyzetemben még nem volt olyan, hogy a zenét teljesen el kellett volna hagynom, de szerintem abba meghülyülnék. Ha kikerülnék a dzsungelbe, és nem enne meg semmi, első dolgom lenne valami sípot faragni. Minden élethelyzetben a zene a ˝hátországom˝.
Tehát a motiváció hiánya nálam nem opció, nálam az a motiváció, hogy zenélhetek.
@Flór Gábor:
Azért nem mindig ennyire egyszerű. Hiába szeretünk valamit, egy csomó tényezőn múlik, kitart-e a lelkesedés. Sokaknál egyszerűen azért apad el, mert nincs elég sikerélmény - ami megint ezerféle dolog miatt lehet. Eredménytelen gyakorlási mód, megakadás, frusztrációk, időhiány, stressz, élethelyzet-beli változások, elvárások, és még lehetne sorolni..
De ha ilyesmik nem szegik kedvedet a zenélésben, az király dolog, akkor te a szerencsések közé tartozol.
Ezt mindenki maga és másképp éli meg. Találkoztam olyan orgonistával, aki abbahagyta a billentyűzést, mert ritkán tudott orgonán játszani, szintin meg nem akart. Én ezt nem értem és nem is értek vele egyet, de el tudom fogadni.
Én most vagyok egy kis gödörben, mert kirúgtak minket a zenekarunkból, de tovább tudjuk csinálni 3-an.
A napi rendszeres gyakorlás (bármilyen mechanikus ujjgyakorlat) túllendít és előrébb visz.
13. Nekem nincsenek. Volt olyan időszakom, amikor egyáltalán nem léptem föl, ugyanúgy gyakoroltam otthon, meg új dolgokat tanultam stb.
Ha leteszem a fenébe, akkor meguntam, az rendben van, nem kell többet csinálni, mással kell foglalkozni.
Ezt nem tudom értelmezni, hogy elvész a motiváció. Ha szeretem csinálni, csinálom. Majdnem egész életemben zenével foglalkoztam, amatőrként (szórakozásból) és profiként is (ebből éltem). A motiváció szóba sem jött, mert amit szeret az ember csinálni, ahhoz nem kell motiváció, mert az adott.
Motiváció kell az edzéshez, mert nem szeretem csinálni, viszont, ha nem csinálom, kripli leszek, ezért mindig meg kell győznöm magam, hogy csinálni kell, meg megpróbálni olyan edzésformákat választani, ami legalább egy kicsit szórakoztat, És minden egyes edzés előtt felszívom magam, hogy nekiinduljak.
Ezzel szemben, ha megfogok egy hangszert, és valamit csinálok vele, aminek köze van a zenéhez, az nekem öröm. Ez a motiváció. Skálázni is szeretek. Meg ujjgyakorlatozni is. Ha nem szeretném, akkor abbahagynám, mert olyat fölösleges csinálni, amit nem szeretek (persze vannak kötelező dolgok, amiket nem szeretünk, de ha a zene, vagy bármilyen művészet ilyenné válik, abba kell hagyni).
Hát az hogy ilyen régi kedvenc dalaimat tanulgatom meg magamnak az nem is tudom mi. az agyamat tornáztatja, a kezemet is, szórakoztat, kevesebb nem leszek tőle. :)
@Henry Kaiser:
Látszik, hogy nálad elég alapos és elég tudatos a háttér és a viszonyulás a zenéléshez. Ebből a szempontból szerencsésebb vagy, mint a legtöbben :) Köszi, he leírtad!
@Blindmouse:
Köszi hogy leírtad.
Hát igen mindkettő dolog elég szívás, megértem, hogy ez el tudja apasztani a motivációt.
Ha más nem, marad a zenélés szeretetéért való zenélés :)
Ez mindenkinél máshogy jelentkezhet... Végső soron mindenkinek van/lehet egy kedvenc műfaja, megszólalása, amibe ˝menekülhet ˝ ilyenkor. Le kell lassulni. Ha az ember elveszíti a motivációját, ne csúcsformában lévő virtuózokat nézzen a neten! Kíséreteket próbálgathat megfeleő, kedvelt stílusokban. Meg lehet próbálni egy-egy harmoniára imprózni, ha már megy ugyanezt patternekkel. Ha ebből él valaki, nem nagyon jut idő arra a luxusra, hogy belemerüljön a letargiába, mert rögtön billeg az egzisztencia. Jelen kell lenni akkor is, nyüzsögni kell. Ha nem megy, meginog az ember, jön a biztos állás
,plusz zenélés kombó. Ez azért rossz, mert teljesen profi, felszabadult és magabiztos érzést csak akkor él át az ember, ha azt csinálhatja, ami a szívügye. Persze vannak sikeres ˝civilek˝, akik jól, sőt kitűnően zenélnek. Ők valószínűleg sosem görcsöltek ezen a kérdésen, mert megtalálták a harmoniát, az egyensúlyt a két tevékenység között.
Jó téma, jó gondolatok. Régóta foglalkoztat ez az ügy, mert számomra a zenélés nem munka, vagy időtöltés, hanem létkérdés, tehát a motiváció - létkérdés.
Nem tudom, más hogyan működik, nálam a zenélés kettős, szinergikus hatást generál.
Van néhány egyszerű témám, azokat variálom, bonyolítom - naponta újrakezdve az alapoktól. A mélypontokat, a depressziót mechanikus gyakorlással tudom kilúgozni. A belemerülés, a képességek napi visszaszerzése, tovább építése ad energiát és új ötleteket.
A jobb pillanatokat fel szoktam venni, és az utcán a fülemre teszem, azok kontrollként és dátumbélyegzőként is szolgálnak. Nemrég bevezettem az ébredés utáni pár perces napindító zenélést is. Egy új hangzás is lehet inspiráló, időnként át szoktam variálni az effekteket és/vagy a beállításokat.
Számomra tehát a zenélés terápia, létkérdés, de a mechanikus gyakorlás a hangoktól függetlenül is segít rátalálni magamban arra, akit kedvelni szeretnék :-D
Blindmouse: Eredetileg basszeroztam, de az általad is leírt okok miatt némi kihagyás után átnyergeltem a billentyűkre, ezzel rövidre zárva a kérdést. Hosszú a listája sérelmeimnek, de persze fiatalon én is soxor balf*sz voltam; ezúton is elnézést az érintettektől!
Biztos akarod tudni? Lehozlak vele az életről, meg másokat is. :D :D
Finoman szólva a faxom tele lett azzal hogy egyrészt mindig minden bandában volt egy tag aki az ellenkező irányba tolta a szekeret.. aki lusta volt megtanulni a dalokat fél év után is, meg sose ér rá próbálni, vagy ott lenni valahol és nem is szól róla csak nem jön el..
Én sem voltam egy simulékony egyszerű eset, nagyon nem... de ha azt mondták hogy ekkor és ekkor próba, ottvoltam mindig, úgy szinkronizáltam akkor is, ha több bandám volt parallel.. ha azt mondták hogy ˝ittvan 17 dal, 3 hét múlva debütálsz pár ezer ember előtt˝ akkor megtanultam a 17 dalt. Amit tudtam megoldottam. De kb mindenhol volt szarkavarás kisebb vagy nagyobb mértékben..
Meg az is kezdett demotiválni hogy nem igazán kezdett kijönni a matek, járok próbákra hetente kétszer, ha egyszerre több bandám van akkor oda is, veszem a kiegészítőket, cuccokat. aztán a klubtulaj olyan savanyú pofával fizette ki a bandát, mintha ki akarnánk rabolni. Amikor egy Wigwamban 2006-7 környékén főbandaként 20k-huf volt a legnagyobb egyidejű kereseted mint zenész, akkor el kell gondolkodni azon hogy érdemes-e ebben az országban ezt csinálni. Vagy hogy akkor én nem vagyok elég jó erre a ˝szakmára˝.. és mást kéne csinálni.
Csak újrahúrozom a 3-4 gitárt, veszek egy kábelt, és odaautózom a helyszínre városon belül, akkor kis túlzással ez már el is ment. a többi beleinvesztált idő/pénz meg deficit. :D
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Blindmouse
2026.01.06. 16:46:28Mondjuk nemrég haver szólt, hogy tavasszal úgy akar kerek szülinapot ünnepelni, hogy összelapátol akit csak tud volt zenésztársat/zenészismerőst, és csinálna egy koncertet, ahol mindenkivel játszik pár dalt, és hát úgy készüljek hogy nekem is játszani ˝kell˝. :)
landmine
2026.01.06. 15:27:20#21:
Köszi a tippet, de nekem tökmindegy, mennyi feliratkozóm van, nem célom ebből bevételt szerezni :)
(Azért csináltam picit hasonlót a Heti egy szóló sorozatban.)
Flór Gábor
2026.01.06. 15:07:08Persze, a koncertezés a csúcsélmény, ha produkcióról van szó.
Egyébként ez érdekes dolog, ha már motiváció: zenekarban engem is az motivál, ha van valami tétje, célja (koncert, lemez stb.). Az nem, hogy összejövök zenélni haverokkal, mert az jó. Annyira nekem jó a Band in a Box is, amiatt nem alapítok zenekart, hogy de jó, próbáljunk. Ha próbálunk, akkor valamiért tegyük. Engem már hívtak úgy zenekarba, hogy próbálunk, aztán lehet, hogy még koncert is lesz. Nem mentem. :)
Blindmouse
2026.01.06. 14:38:11#19. mondjuk nálam az tette be a kaput részben hogy próbálni nem szerettem amúgy, nekem a koncertezés volt mindig a csúcsélmény a zenélésben. :)
Ha meg az nincs akkor minek?
Jah, kreatívkodás az is hogy fotózok, meg az is hogy egy darab táblalemezból hajtogatok, hegesztgetek térbeli geometriákat néha. :)
Lorand Komaromi
2026.01.06. 14:00:02Jopofak a dalok, amiket jatszol a videoban. Miert nem osztod meg oket az alabbi formatumban? Tab+backing track+ zeneelmeleti elemzes, nem kell sok angol hozza, szerezhetnel egy csomo kulfoldi feliratkozot.
landmine
2026.01.06. 12:23:08#17. Ez tényleg egy szuper hozzáállás és felfogás. De jó is lenne, ha mindenki így tudna érezni! :)
De ez sokaknál nem választás kérdése, hiába ez lenne az optimális vagy ésszerű. Persze lehet finomítani a nézőponton, és megpróbálni másképp szemlélni, ez is igaz. És ez is sokat könnyítene a képen, hogy megmaradjon a lelkesedés. Kár, hogy ezt kihagytam a videóból.
Én maradnék a dzsungelben a köveknél meg a faágaknál és dobos lennék :)
Flór Gábor
2026.01.06. 11:41:3018. Nekem a kreativitás megvan más területeken is, nem igazán az hiányzik az életemből. A zenélés hiányozna, és még csak nem is a zenehallgatás, hanem a tevékenység. Persze nyilván van az a zenei közeg, amiben utálnék működni (szerencsére nagyon ritkán kellett ilyet csinálnom), de ott a megfelelő méretű összeg tud motiváló erő lenni. :)
És még csak nem is feltétlenül akarom megmutatni, amit csinálok. Ha kiderülne, hogy holnaptól semmi fellépés, megszűnne az internet stb., akkor is zenélnék.
Blindmouse
2026.01.06. 11:25:09#17. a kreativitás nekem is hiányzott, szóval elkezdtem beleásni magam a fotózásba, a pénzé fotózást is megutáltatta velem a jónép.. azt is csak hobbiként csinálgatom inkább.
Szerencsére találtam olyan melót ami sokszor kreatív, szóval kiélem magam abban is, a kattogásban is, meg a magamnak yutúbra pötyögésben is. :D :D
Flór Gábor
2026.01.06. 11:12:1016. Biztosan szerencsés is vagyok. De azért az is benne van ebben, hogy nem valakihez szeretnék hasonlítani, vagy valakit ˝utolérni˝ stb. hanem saját magamat fejlesztem, a saját tempómban. És egy zenei formációban tudok élvezni bármilyen szerepet, simán örömmel vagyok ritmusgitáros, ha a szólista jobb nálam. És nem akarok átugrani fázisokat. Volt olyan darab, amit egy évig gyakoroltam, mire el tudtam játszani a megfelelő tempóban. És nem kellett sehova, csak szerettem volna eljátszani, magamnak, magam miatt. Minden sikerélmény. Ha egy skála gyakorlatnál följebb tudom vinni a tempót a metronómon, az is sikerélmény. Az élethelyzetemben még nem volt olyan, hogy a zenét teljesen el kellett volna hagynom, de szerintem abba meghülyülnék. Ha kikerülnék a dzsungelbe, és nem enne meg semmi, első dolgom lenne valami sípot faragni. Minden élethelyzetben a zene a ˝hátországom˝.
Tehát a motiváció hiánya nálam nem opció, nálam az a motiváció, hogy zenélhetek.
landmine
2026.01.06. 08:59:21@Flór Gábor:
Azért nem mindig ennyire egyszerű. Hiába szeretünk valamit, egy csomó tényezőn múlik, kitart-e a lelkesedés. Sokaknál egyszerűen azért apad el, mert nincs elég sikerélmény - ami megint ezerféle dolog miatt lehet. Eredménytelen gyakorlási mód, megakadás, frusztrációk, időhiány, stressz, élethelyzet-beli változások, elvárások, és még lehetne sorolni..
De ha ilyesmik nem szegik kedvedet a zenélésben, az király dolog, akkor te a szerencsések közé tartozol.
Keve
2026.01.06. 08:53:07Ezt mindenki maga és másképp éli meg. Találkoztam olyan orgonistával, aki abbahagyta a billentyűzést, mert ritkán tudott orgonán játszani, szintin meg nem akart. Én ezt nem értem és nem is értek vele egyet, de el tudom fogadni.
Én most vagyok egy kis gödörben, mert kirúgtak minket a zenekarunkból, de tovább tudjuk csinálni 3-an.
A napi rendszeres gyakorlás (bármilyen mechanikus ujjgyakorlat) túllendít és előrébb visz.
Flór Gábor
2026.01.06. 05:45:1813. Nekem nincsenek. Volt olyan időszakom, amikor egyáltalán nem léptem föl, ugyanúgy gyakoroltam otthon, meg új dolgokat tanultam stb.
Ha leteszem a fenébe, akkor meguntam, az rendben van, nem kell többet csinálni, mással kell foglalkozni.
Blindmouse
2026.01.05. 22:37:59Jó de vannak azok a körülmények, amik úgy megutáltatják veled hogy leteszed a fenébe...
Flór Gábor
2026.01.05. 21:54:41Ezt nem tudom értelmezni, hogy elvész a motiváció. Ha szeretem csinálni, csinálom. Majdnem egész életemben zenével foglalkoztam, amatőrként (szórakozásból) és profiként is (ebből éltem). A motiváció szóba sem jött, mert amit szeret az ember csinálni, ahhoz nem kell motiváció, mert az adott.
Motiváció kell az edzéshez, mert nem szeretem csinálni, viszont, ha nem csinálom, kripli leszek, ezért mindig meg kell győznöm magam, hogy csinálni kell, meg megpróbálni olyan edzésformákat választani, ami legalább egy kicsit szórakoztat, És minden egyes edzés előtt felszívom magam, hogy nekiinduljak.
Ezzel szemben, ha megfogok egy hangszert, és valamit csinálok vele, aminek köze van a zenéhez, az nekem öröm. Ez a motiváció. Skálázni is szeretek. Meg ujjgyakorlatozni is. Ha nem szeretném, akkor abbahagynám, mert olyat fölösleges csinálni, amit nem szeretek (persze vannak kötelező dolgok, amiket nem szeretünk, de ha a zene, vagy bármilyen művészet ilyenné válik, abba kell hagyni).
Blindmouse
2026.01.05. 21:39:35Hát az hogy ilyen régi kedvenc dalaimat tanulgatom meg magamnak az nem is tudom mi. az agyamat tornáztatja, a kezemet is, szórakoztat, kevesebb nem leszek tőle. :)
landmine
2026.01.05. 20:34:45@Hlaci:
Mindenben egyet tudok érteni. A másokhoz viszonyítgatás sosem túl kifizetődő művelet.. örömöt találni sokkal inkább, csináljunk bármit is..
landmine
2026.01.05. 20:29:22@Henry Kaiser:
Látszik, hogy nálad elég alapos és elég tudatos a háttér és a viszonyulás a zenéléshez. Ebből a szempontból szerencsésebb vagy, mint a legtöbben :) Köszi, he leírtad!
landmine
2026.01.05. 20:22:39@Blindmouse:
Köszi hogy leírtad.
Hát igen mindkettő dolog elég szívás, megértem, hogy ez el tudja apasztani a motivációt.
Ha más nem, marad a zenélés szeretetéért való zenélés :)
Hlaci
2026.01.05. 19:56:50Ez mindenkinél máshogy jelentkezhet... Végső soron mindenkinek van/lehet egy kedvenc műfaja, megszólalása, amibe ˝menekülhet ˝ ilyenkor. Le kell lassulni. Ha az ember elveszíti a motivációját, ne csúcsformában lévő virtuózokat nézzen a neten! Kíséreteket próbálgathat megfeleő, kedvelt stílusokban. Meg lehet próbálni egy-egy harmoniára imprózni, ha már megy ugyanezt patternekkel. Ha ebből él valaki, nem nagyon jut idő arra a luxusra, hogy belemerüljön a letargiába, mert rögtön billeg az egzisztencia. Jelen kell lenni akkor is, nyüzsögni kell. Ha nem megy, meginog az ember, jön a biztos állás
,plusz zenélés kombó. Ez azért rossz, mert teljesen profi, felszabadult és magabiztos érzést csak akkor él át az ember, ha azt csinálhatja, ami a szívügye. Persze vannak sikeres ˝civilek˝, akik jól, sőt kitűnően zenélnek. Ők valószínűleg sosem görcsöltek ezen a kérdésen, mert megtalálták a harmoniát, az egyensúlyt a két tevékenység között.
Henry Kaiser
2026.01.05. 16:56:04Jó téma, jó gondolatok. Régóta foglalkoztat ez az ügy, mert számomra a zenélés nem munka, vagy időtöltés, hanem létkérdés, tehát a motiváció - létkérdés.
Nem tudom, más hogyan működik, nálam a zenélés kettős, szinergikus hatást generál.
Van néhány egyszerű témám, azokat variálom, bonyolítom - naponta újrakezdve az alapoktól. A mélypontokat, a depressziót mechanikus gyakorlással tudom kilúgozni. A belemerülés, a képességek napi visszaszerzése, tovább építése ad energiát és új ötleteket.
A jobb pillanatokat fel szoktam venni, és az utcán a fülemre teszem, azok kontrollként és dátumbélyegzőként is szolgálnak. Nemrég bevezettem az ébredés utáni pár perces napindító zenélést is. Egy új hangzás is lehet inspiráló, időnként át szoktam variálni az effekteket és/vagy a beállításokat.
Számomra tehát a zenélés terápia, létkérdés, de a mechanikus gyakorlás a hangoktól függetlenül is segít rátalálni magamban arra, akit kedvelni szeretnék :-D
Blindmouse: Eredetileg basszeroztam, de az általad is leírt okok miatt némi kihagyás után átnyergeltem a billentyűkre, ezzel rövidre zárva a kérdést. Hosszú a listája sérelmeimnek, de persze fiatalon én is soxor balf*sz voltam; ezúton is elnézést az érintettektől!
Blindmouse
2026.01.05. 16:31:23˝Főállásban˝ toltam.
Lorand Komaromi
2026.01.05. 16:16:02˝Foallasban˝ toltad a zenelest, vagy melo mellett?
Blindmouse
2026.01.05. 15:59:35Biztos akarod tudni? Lehozlak vele az életről, meg másokat is. :D :D
Finoman szólva a faxom tele lett azzal hogy egyrészt mindig minden bandában volt egy tag aki az ellenkező irányba tolta a szekeret.. aki lusta volt megtanulni a dalokat fél év után is, meg sose ér rá próbálni, vagy ott lenni valahol és nem is szól róla csak nem jön el..
Én sem voltam egy simulékony egyszerű eset, nagyon nem... de ha azt mondták hogy ekkor és ekkor próba, ottvoltam mindig, úgy szinkronizáltam akkor is, ha több bandám volt parallel.. ha azt mondták hogy ˝ittvan 17 dal, 3 hét múlva debütálsz pár ezer ember előtt˝ akkor megtanultam a 17 dalt. Amit tudtam megoldottam. De kb mindenhol volt szarkavarás kisebb vagy nagyobb mértékben..
Meg az is kezdett demotiválni hogy nem igazán kezdett kijönni a matek, járok próbákra hetente kétszer, ha egyszerre több bandám van akkor oda is, veszem a kiegészítőket, cuccokat. aztán a klubtulaj olyan savanyú pofával fizette ki a bandát, mintha ki akarnánk rabolni. Amikor egy Wigwamban 2006-7 környékén főbandaként 20k-huf volt a legnagyobb egyidejű kereseted mint zenész, akkor el kell gondolkodni azon hogy érdemes-e ebben az országban ezt csinálni. Vagy hogy akkor én nem vagyok elég jó erre a ˝szakmára˝.. és mást kéne csinálni.
Csak újrahúrozom a 3-4 gitárt, veszek egy kábelt, és odaautózom a helyszínre városon belül, akkor kis túlzással ez már el is ment. a többi beleinvesztált idő/pénz meg deficit. :D
landmine
2026.01.05. 15:21:21Uhh na ez mondjuk elég rossz hír. De azért örülök, h újra elkezdted!
Meg lehet kérdezni, hogyan zajlott ez, vagy milyen próbléma volt a háttérben?
Blindmouse
2026.01.05. 13:57:01Volt, abbahagytam a zenélést 15 évre.
.. kb 1,5 éve kezdtem újra de már csak szobában, magamnak.