Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Videó és zene ajánló
Videó,zene ajánlók,és beszélgetések ...
@Kala (#5279): Egyéniségek nem egy slágergyárosok. Nekem is van még a 70-es évekből egy pár vinil LP-m tőlük.
@Talpi (#5278): Éppen a Steely Dan ˝összesen˝ haladok végig. `973 óta ismerem őket, egy iszonyat profi banda a a rock - a funky és a jazz mezsgyéjén lavírozva....
Egy híres Duke Ellington nóta, melynek egy hasonló változatát én egyébként a Steely Dan-től ismerem:
Ez is de jó! ! ! !
Na és persze Simom Phillips is ott van a szeren....
Mekkora zene volt ez ! Számomra Jan Hammer minden idők egyik legnagyobb billentyűse....
@Talpi (#5271): Ez az a szám amelyik előbb volt itthon sláger, mint a Hallelúja... Na jó, nem ez a változat...
Eléggé érdekes:
Te jó Ég!
@saszi (#5267): Nem mondtam, hogy unalmas. Azt mondtam, unom. A sportközvetítéseket is unom. Biztos nem unalmas, mert egy csomó embert meg érdekel. Számomra meg teljesen érdektelen.
@Flór Gábor (#5264): szerintem az egyik stílus sem unalmasabb, jobb, rosszabb a másiknál, Én személy szerint azért változtam zenehallgatás terén, mert az adott időszakban más zenében mozogtam. Amikor egy akusztikus projektben vagyok, nyilván közelebb van hozzám a jazz. Most instrumentális rock-pop-metal. Ez is meghatározza, mert az embernek eleve képben kell lennie. Másrészt ha benne vagyok, akkor jobban rálátok más produkciókra, mint amikor kívülállóként eljut az emberhez a felszín, ami tényleg unalmas.
@Kala (#5265): A bluegrass-t mindig szerettem. Meg a western swinget, de az nem nagy kunszt, mert az majdnem gypsy swing, csak kofbojosan tolják. :)
@Flór Gábor (#5264): Én meg az utóbbi 10 évben a szintén 100-féle country bizonyos fajtáira is rákaptam.... :-)
@saszi (#5263): Ez nem törvényszerű. Én utoljára huszonévesen hallgattam rockzenét, a metált meg még akkor sem. De most már rockot sem hallgatok, és egyre jobban unom sajnos. Vannak alapvetések, mint a Zeppelin pl., de amúgy elképzelhetetlen, hogy valaha is úgy hallgassak rockot, mint régen.
@Lorand Komaromi (#5258): Ez egy körforgás, később ugyanúgy vissza fogsz találni a rock-hoz. Én is évekig szinte csak jazzt hallgattam, bár én nem hozzáértő szinten, csak mert tetszett. Aztán mégis visszatértem a metalra. manapság már egyáltalán nem hallgatok jazzt. Bár Bensont a mai napig az egyik kevenc zenészemnek tartom.Az egyetlen állandó a komolyzene, ami végig kíséri az életem.
@Lorand Komaromi (#5258): Ez egy körforgás, később ugyanúgy vissza fogsz találni a rock-hoz. Én is évekig szinte csak jazzt hallgattam, bár én nem hozzáértő szinten, csak mert tetszett. Aztán mégis visszatértem a metalra. manapság már egyáltalán nem hallgatok jazzt. Bár Bensont a mai napig az egyik kevenc zenészemnek tartom.Az egyetlen állandó a komolyzene, ami végig kíséri az életem.
@Lorand Komaromi (#5258): Nem jól vetted ki, pont ezért próbáltam pontosan fogalmazni, és nem tudást írni, hanem információt, értést. Mindegy az, milyen módon szerzed meg az ˝értést˝, tanulás vagy kíváncsiság általi edződés útján, maximum annyi lesz a különbség, hogy a tanulás következtében meg fogod tudni mondani, hogy milyen jól használja a tengelyharmóniákat, meg ilyenek, a normál, csak hallgatói esetben pedig hallani fogod, hogy mennyivel érdekesebb.
Én pl. úgy kezdtem jazzt hallgatni, hogy a bluest követte a dixieland, aztán a bop, aztán a cool, free, fúziós, etno stb. És ezen a folyamaton úgy mentem végig, hogy közöm nem volt az elmélethez, szaxofonozni konkrétan Charlie Parker miatt kezdtem, mert imádtam, ahogy játszik, pedig a bebop nem éppen egy kétakkordos lakodáré. És amúgy ebben elég sokat segített a magyar rádió, mert iszonyat mennyiségű jazzműsor volt éjszakánként, tehát nem kellett érte kutakodnom stb. hanem szembejött. És amikor eljutottam odáig, hogy meg is tanulom, már konkrét jazztörténeti ismereteim voltak, meg olyan műfaji elemek voltak a fülemben, amik a fogalmamban egyáltalán nem.