Csevegő
Kötetlen beszélgetések fóruma. Bármiről és annak ellenkezőjéről is szó eshet.@RPéter (#1158): Én is ezt szoktam, mindig szétkapom, letisztogatom, beállítom, stb.Profi cuccnak nyilván azt nevezzük, ami minőségileg összeszerelt, jó anyagokból készült, jó hanggal rendelkező és főleg tartós holmik.Na a 30 ezres kategória nem biztos, hohy az.Ami meg a minőséget és anyagot illeti, ez nem helytálló.Ugyanis egy SX custom strat és egy affinity Squier árban 20 ezerrel eltérnek, de nagyon más mindkettő.Mét csak nem is okvetlen a drágább Squier javára.A márkanevet ebben a kategóriában is elkérik.A cortok, vintagek, vagy az SXek nagyon jók tudnak lenni, míg egy Uniwellt soha többé nem akarnék, vahy volt Vorson, aminek a testét a potik közt az ujjammal erősebbet koppintva is beszakítottam, vagy ismerek olyat, akinek a Squier strat felső szarva maradt a kezében.Még csak nem is fa volt, hanem valami pozdorja.Gondolom pótolt faanyag....És a fa számít a legtöbbet, mert minden más cserélhető, de, ha a fa rossz, akkor a gitár rossz.
@Saci (#1157): Én ha veszek egy hangszert az első dolgom, hogy szét szedem és összerakom. Csak azért, hogy tudjam, hogyan állt össze a szalagon vagy az ember keze alatt. Tudjak mihez nyúlni ha valami probléma van és tudjam, hogy mivel mit tudok tönkre tenni.
Viszont, hogy mit nevezünk profi cuccnak az szerintem elég tág fogalom. Egy félmilliós Gibson profi cucc lenne? Attól még szólhat úgy mint a Jolana egy lemezjátszó erősítőn. Mindenkinek meg van az, hogy mi a profi cucc. Nálam nem az értéke hanem a használhatósága határozza meg a profiságot.
És ha Vorson vagy Ibanez akkor inkább próbálja ki az ember mindegyiket és utána döntsön. De azt mondom, hogy egy bizonyos összegig ugyanazt fogja kapni mert ugyanott-ugyanazok rakják össze ugyanabból.
@morscher gabe (#1155):
:)))
Sokszor gondolkodtam azon, még régebben, hogy milyen jó lehetett azoknak a ˝gazdag˝ nyugati világban. Gondolt egyet a kiscsóka, hogy ő most gitározni szeretne és megkapta Gibsonját vagy Fenderét és azonnal fasza hangszeren tanulhatott. Kényelmes, jólszólós cuccokon, no meg az erősítőkön. Jó lehetett nekik. :)
Viszont így nem tanulták meg beállítani a hangszerüket, nem tudtak tapasztalatot gyűjteni.
Nem is tudom melyik választanám a két lehetőség közül, azt hiszem az elsőt. :))))
Azért az is durva, hogy kb 26 évesen lett olyan gitárom, ami már profinak mondható. :)
Profi csöves erősítőm pedig 32 évesen.
Szóval érted. :)))))
@Saci (#1153): Nekem egy Moni gyerekgitár.Pedig nem voltam gyerek :D Poénból elkezdtem vele vacakolni és nálam ragadt..aztán jött egy Jolana bass, de rájöttem, hogy az nem az én hangszerem, aztán valami más keleti csoda, meg egy Kremona(ha jól írom) klasszikusgitár, de aztán, mikor egy kis pénzem lett, vettem egy Hondo superstratot, na azt nagyon szerettem! Még ma is elfogadnám, pedig nem egy csúcshangszer, de dögösen szólt és kényelmes volt.
Képen nem röhögni, csak a gitárt nézni, nem a fejet! :D(olyan 16 lehettem, talán...)
Aztán jött nagyjából hét év szünet és cserebereéltem mindent mindenre, de sokminden leszűrődött ez által.Most tudom mit akarok és mi az, amivel megvan minden, amit a zenében használni szeretnék.Minden egyéb e felett van már, csak, mint egy plusz dolog, ami nem azért kell, mert indokolt :DRemélem szépen el is jutok ezen célok megvalósítására, addig meg zenélek, amivel lehet :)))
@Darvai Róbert (#1137): Alapi Vorsonja nem egy ilyen harminc ezres hangszer, hanem jóval száz feletti kis szériás gitár.Azt is meg merném kockáztatni, hogy direkt ilyen célra gyártva.És igen, a Powerstate, majd a felvásárlás után a vorson szponzorálta, vagy még mindig.Keress rá a kínai bemutatókra alapival youtubeon...Vannak vicces dolgok, de a lényeg, hogy nekik bemutatózott...
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský