Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Csevegő
Kötetlen beszélgetések fóruma. Bármiről és annak ellenkezőjéről is szó eshet.
@Flór Gábor (#3319):
:)
@Bogenfürst Gy. (#3317): Ez a Csevegő topik, mi meg csevegtünk. :)
@Bogenfürst Gy. (#3317):
Köszönjük a tartalmas hozzászólásod! :)
Kedves Nézőink.
Az alábbi pár órában, Les Paul és Flór Gábor csörteváltását látták , olvashatták, hatósági árról, ingyen zenélésről, tehetségről...stb. Mindkét közreműködőnek és önöknek is köszönjük szíves figyelmüket.
További szép délutánt.
Folyt. köv.
˝Egy fix összeget ami alá nem mehet egy szórakozóhely sem? Vagy inkább azt szeretnéd, hogy alanyi jogon kapj egy olyan összeget az államtól ami megélhetést biztosít? ˝
Egyiket sem, és mindkettőt. Az első megoldás teljesen rendben van, megoldaná a minőségi problémát is, mert ha fizetni _kell_, azt hívják, aki jobb.
A második pedig nem úgy. Nekem az is jó, ha a Fesztiválzenekar sem kap egy fillért se, és mindenki éljen meg a piacról. Meg az is, ha aki produktumot hoz létre, tehesse meg, és lényegében pályázhasson támogatásra (amire van egy elkülönített alap). De ne úgy, ahogyan nálunk van, hogy pl. nem lehet elérni a pályázatot kiíró szervet, sem emailben, sem telefonon, sem személyesen, csak a lejárat után. Hanem úgy, ahogy a franciáknál van.
És azért nem jó a cipész hasonlat, mert pl. és többek között az időintervallum nem ugyanaz. Tehát a befektetés és megtérülés arányában, mire elkészül egy zenemű (regény), éhenhal a szerző, ha addig is a piacról kell megélnie. Vagy nincs ideje az alkotással foglalkozni, mert tanít, fordít, kottát másol stb., hogy ki tudja fizetni teszemazt a cipészt.
A kultúra támogatása a művelt világ szokása, nálunk ilyen nincs (egyik sem), és ahogy a tendenciákat nézem, nem is lesz.
Én is pénzért zenélek, és kifizetnek, mert nem megyek el oda, ahol nem fizetnek ki. És igen, el tudom adni, képzeld, nem ez a problémám és nem ez a probléma alapja (de ha a művészetet aszerint néznénk, hogy mit lehet eladni, akkor nagyon csúnya nézőpontra kerültünk megint, ugyanoda jutottunk, ahol eddig voltunk).
Csakhogy a világ igenis változott, és a kifizetés az idő előrehaladtával az inflációval ellentétes arányban mozgott. valamint a művészet megítélése és a művészekhez való hozzáállás is változott, amiről bizony tehetnek a művészek is. Eladhatót gyártok, csak nem azért nem tudom jó áron eladni, mert mondjuk a másik zenekar, aki ugyanezt csinálja, jobb mint én és ő el tudja adni jó áron, hanem ő sem tudja, mert megölték a ˝piacot˝. Zenei oldalról főleg azok, akik ingyen, vagy fillérekért játszanak (ez alatt nem az olcsót értem, hanem a bekerülési ár alattit) .
A vacsoráért játszás, az útiköltségért játszás nem fellépti díj vagy bér, hanem alamizsna, juttatás, támogatás vagy akármi. Ha olyasmivel fizetnek, amit nem tudsz másra felhasználni, az nem bér. A pénz lényege a szabadon felhasználhatóság, a vacsora maradékával nem mehetek be húrt venni a hangszerboltba. És ha csak zenélek, nem is tudom megspórolni a pénzt, ha csak természetbeni juttatást kapok, amit viszont tőlem sehol nem fogadnak el (bár ahogy nézem itt a disznóra cserélném a Squiert típusú hirdetéseket, erre tartunk).
Akikről beszélsz, azok a kollégák, és nem a ˝gonosz többiek˝. És biztos vagyok benne, hogy ugyanazt fogják mondani a változásról, amit én. Az a nehéz ebben a ˝vitában˝, hogy tudnék neveket mondani, kivel mi van, hogyan mennek a dolgai és mihez képest, nagyon megdöbbennél. Persze nem fogok, úgyhogy tényekkel nem tudom bizonyítani az állításom igazát, csak a magam példájával, rólam meg írhatod, hogy szar vagyok, azért van az a helyzet, ami, erre sem tudok mást válaszolni, mint, hogy nem, és akkor oda jutunk, mint a híres Monty Python vitajelenetben.
@Flór Gábor (#3314):
:) Jól van... hatósági ár kifejezés szabad használatáért mea kulpa. Bár sajnálom, hogy ez és a vele kapcsolatos ítéleteid kifejezése fontosabb volt a témánál.
Nos Józsi a kohász talán nem volt pontos példa, de mondjuk egy kovács, aki kovácsoltvas eszközöket készít (lehet az dísz, vagy használati tárgy) talán sokkal inkább szóba jöhet. Az ő munkája már mérhető egy zenész munkájával. De ez érvényes akár egy cipész esetében is.. vagy egy cukrász esetében...és sorolhatnám. Ezekkel tökéletesen összevethető egy zenész. Így érted?
Ingyen dolgozik? Nézzük csak ezt meg jobban.
Imre, aki körbeturnézta a fél világot, benzinért/kosztért/kvártélyért zenélt. Ingyen? Nem. Ő fix bért kapott.
Azok a bandák akik némi fogyasztásért, vagy esetleg megfelelő közönségszám elérése után járó pénzösszegért zenélnek ingyen dolgoznak? Nem. Ők teljesítmény bért kaptak..meg egy kicsi fixet is.
Ha adott esetben van olyan, aki mégis ingyen dolgozik és ezzel kitúr téged a színpadról nem lehet, hogy a mostanság elég drágának számító reklámért dolgozik? Ezt nevezhetjük barternek.
Hol itt a hiba?
Te akkor mit is szeretnél? Tényleg. Pontosan mit? Egy fix összeget ami alá nem mehet egy szórakozóhely sem? Vagy inkább azt szeretnéd, hogy alanyi jogon kapj egy olyan összeget az államtól ami megélhetést biztosít?
Az elsőt neveztem hatósági árnak. Neeem...nem szó szerint, mert a közgazdasági fogalom szerint nem kifejezetten ezt jelenti, de lényegét tekintve az, ugyanis egyfajta beleavatkozás a piaci árakba. Ahogy (és ez fontos) én értelmezem ugyanis, amit te csinálsz az egy termék és így én piaci alapokra helyezve vizsgálom ezt a kérdést.
A második eset? A francia példa szerintem diszkriminatív. Mer miért ne kapnának már akkor a kovácsok, vagy a cipészek és a cukrászok is fix állami támogatást?
Javaslom... Mert már elfáradtam és mennem is kell: Hogy ha pénzt akarsz keresni alkoss olyat, amit el tudsz adni és ne követelj valami kiemelt figyelmet csak azért, mert úgy gondolsz a saját teljesítményedre, hogy az több, mint másoké. Anno a WEI WU WEI -t pl. én is szerettem...szerintem még koncerten is voltam. Nem hiszem, hogy a világ változott. Most van egy-két ismerősöm, akik pénzért zenélnek és kifizetik őket, pedig csak egy szál gitárral állnak ki és feldolgozásokat nyomnak. Szerintem nem a gonosz ˝többiek˝ tehetnek arról, hogy anyagilag nincs elismerés...
@Les Paul (#3312):
A fogalomzavar az, amikor valaki összekeveri a szavak, fogalmak jelentését. L. pl. hatósági ár.
Az én álláspontom nem a kommunista, hanem a kapitalista, annak is az európai változata. Az amerikaiaknál ugyanennek az amerikai változata van, mindkettő jó, de mindkettő a megfelelő struktúrában működik.
Ami nálunk van, az valami egészen más. Talán feudalizmus, vagy valami hasonló, de még az sem, mert ott is kifizették a zenészt.
Nem jelentem ki. Azt jelentem ki, hogy más síkon van, nem kezelhető ugyanazzal a mércével, mert máshol, máshogy, mást csinál. Ha valaki jól úszik, hiába támogatod futócipővel, és a zeneszerző sem dolgozhat sem órabérben, sem teljesítménybérben (mint ahogy a tanár sem, bármennyire ezt próbálják meg most végigverni).
A műfaj népszerű. A piaci módszerek melyik részébe tartozik az, hogy valaki ingyen dolgozik, ezzel kihúzva a talajt azok alól, akik a piaci módszerek szerint próbálnak érvényesülni?
@Flór Gábor (#3311):
Erre mondtam, hogy ők a ló másik oldalán vannak. Mert bizony annak sem látom sok értelmét ami ott megy. Bár tény, hogy azt legalább a piac szabályozza, tehát valahol közelebb van ahhoz amit én gondolok erről.
@Flór Gábor (#3310):
Fogalomzavar. Lehet tévedek, de számomra a fogalomzavar az, amikor pl. két ember nem ugyanazt érti egy adott dogalom (szó) alatt és nem az, amikor az egyik kijelenti, hogy a másik nem jól érti a fogalmat. :) Először is te tökéletesen értetted miről beszélek, másrészről meg ennek ellenére is meg vagy győződve, hogy csak az lehet igaz ahogy te érted az ominózus szót. :)
Vagyis nemhogy értelmetlen is ezen lovagolnod, még feleslegesen meg is bántasz miatta. :)
Na de tényleg nem fontos. Érted és értem. Ez a lényeg, csak más állásponton vagyunk.
Az utolsó megjegyzésedre én is reagálok egy hasonlót: Egyébként a te álláspontod az, ami tökéletesen tükrözi az országban a kommunista éra idején uralkodó állapotokat és a hibás gondolkodásmódot a nem termelő munkát végzőkről.
Na.. ez mennyivel volt szebb? Ugye? :) Ilyeneket én is tudok írni.
Lehet én vagyok túl fiatal, de nekem olybá tűnik, hogy az én szemléletem valahol közelebb van a jelen realitásához, mint a múltbéli ideálishoz.
Igaz, nem ezekkel a szavakkal, de kijelented, hogy többet ér a művészeted, mint egy melós munkája. Vess rám akkor követ, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem Józsi a kohóban pont olyan fontos munkát végez, mint te a hangszereddel. Ha nem így gondolod, akkor meg fogadd el, hogy a művészet az nem üzlet...márpedig akkor nem érvényesek rád az üzleti szabályok, ergo zenélj a saját örömödre és legyél ˝swing punk˝. :) (De tényleg. Nem viccelek. (már ha el tudsz vonatkoztatni a fogalomtól) Mert ötletem az most is van pl, arra, hogy népszerűsíthető a műfaj amit játszol.)
Jah., hogy pénzt akarsz keresni vele? Akkor az biznisz és a piaci törvények érvényesek rájuk és ezért meg kell tanulnod alkalmazni magadra is.
@Les Paul (#3309): Ez sem igaz, mert nincs ilyen, hogy nyugat. Én a nekem tetsző módszereket írtam, de írhattam volna az amerikai módszert is, ahol senki nem kap semmilyen támogatást (a színház, a klasszikus zenekar és balettársulat sem), és lám, úgy is működik. Viszont van is egy nagyon kemény mecenatúra, valamint produceri és menedzseri rendszer. ha megnézel egy filmet, a producer valahol az elején van kiírva, akkora betűkkel, mint a rendező. Ha magyarra van szinkronizálva, nem olvassák föl a nevét. Na, itt a különbség.
A hatósági ár egy hatóságilag szabályozott ár, amitől nem lehet eltérni. Amit én mondtam, nem az.
A termelő által termelt produktum nem hasonlítható össze egy nem termelő munkával készült produktummal, mert nem ugyanazon a síkon vannak, nem ugyanaz a felkészülés/befektetés/ megtérülés ideje, költsége stb. Nem ugyanaz a fogyasztói réteg sem, még ha vannak is átfedések.
Lehet, hogy személyeskedésnek tűnik, de nem tudom máshogy megfogalmazni, ha valaki teljes fogalomzavarban van, mint úgy, hogy teljes fogalomzavarban van. Semmi sértő szándék nincs ebben. Ha személyeskedésnek tűnt, elnézést, személyesen ˝beszélünk˝, veled nem értek egyet, nem írhatok általánosságokat.
Egyébként a te álláspontod az, ami tökéletesen tükrözi az országban uralkodó állapotokat és a hibás gondolkodásmódot a nem termelő munkát végzőkről.
@Flór Gábor (#3307):
Nem.. nem nyűg. Az a nyűg, amikor ˝túl van értékelve˝ a művészet a többi alkotáshoz képest.
Ez a baj az általad nagyra becsült nyugaton is.. csak ott a ló másik oldaláról nézik ezt a dolgot.
@Flór Gábor (#3306):
Egy vita ott veszti el értelmét, amikor valaki a szavakba köt bele...mint ahogy te teszed...meg ott, amikor személyeskedésbe megy át...mint ahogy szintén te fogalmazol. Minden tiszteletem mellett mondom, hogy bár minősíthetném ezt én is hasonlóképpen a te szavaidhoz, úgy érzem az pont az a fajta hozzáállás lenne, mint amit leginkább elítélek.
A francia példádnál maradva: Miért több egy ˝művész˝, mint egy vasöntő? Csak mert a művész, művész? A vasöntő is előállít valamit, amit megvesznek tőle...ha nem, akkor bukta a munkáját. Vagy a művészekhez hasonlóan legyenek támogatva.
De...a példád az én érveimet támasztja alá. :)
(Látod, ilyet én is tudok írni, mindenféle indoklás nélkül.)
Röviden: A produktumod egy termék. Kiemelheted a többi termék közül mindenféle indokkal, de akkor is csak egy termék. Nem ér sem többet, sem kevesebbet ˝kvázi˝ (és itt most ne a szavakba köss bele, hanem értsd jól), mint bármelyik iparosember műve, így nem is jár több támogatás neki, mint egy zenésznek. Nevezheted ezt a dolgot ORI gázsinak is, a lényege mégis csak egy hatósági ár. Ha tetszik a fogalom neked, ha nem.
Amivel nem értek egyet, az viszont pontosan mindennek az alapja, ami nálunk el van szúrva, és külföldön nincs: ˝nem termelő munka˝ . Bizony, nem az. De a nem termelő munkák által ˝termelt˝ ˝termékek˝ nélkül csak zombink lennénk. (A tanár, az egészségügyi dolgozó, a tűzoltó stb., egyik sem végez termelő tevékenységet, meg is vannak becsülve jól kis hazánkban, mint tudjuk.)
És akik nem termelő tevékenységet végeznek, sokszor ugyanannyit dolgoznak, vagy többet, mint a ˝termelők˝, azért, hogy a ˝termelők˝ nyugodtan tudjanak kikapcsolódni, tanulhassanak, vagy gyógyuljanak.
De maradjunk a zenénél. Amikor nem dolgoztam ˝civil˝ munkában, napi 4-6-8 órát gyakoroltam, a többi próbára, szervezésre és a fellépésekre ment el. Ha meg tudnám mai is tenni, biztosan jobb minőségre lennék képes, ami jobb a közönségnek is. Ma csak akkor van így, amikor nem dolgozom (hétvége van, munkaszünet van stb.), csak ma nem tudom ugyanezt megtenni ugyanolyan elánnal, mert dolgoznom kell (nyilván, ha reggel elmegyek, és este jövök haza, nincs már erőm igazi gyakorlásra- ha fel is veszem a hangszert, az csak azért van, mert elvonási tünetem lesz, ha nem).
Ez a tücsökmese országa, ahol a nem termelő egy fölösleges nyűg a termelők nyakán. Ezt sulykolják óvodától egyetemig. Nincs min csodálkozni.
@Les Paul (#3303): Jól van, nem bennem van a hiba, azért ez részben megnyugtató.
Komoly fogalmi problémáid vannak, pl. a hatósági ár jelentése stb.
Úgyhogy ez a fajta vita nekem nem poén, mert ugyan komoly vesszőparipám a téma, de csak azon a szinten, ahol pl. Imrével vitáztunk, mert bár ott is elbeszélünk egymás mellett, de legalább a fogalmakkal nem volt gond.
A francia példa működik, nyilván a művészként működő embereknél, akik mint művészek dolgoznak. A vasöntő nem igényelheti, csak azért, mert gitározik, mert ő vasöntő, abból él. Ha leteszi a bőrmellényt, és fölmutat egy művészi pályát _főfoglalkozásként_, igényelheti. ha meg is tud rajta maradni, következő évben megint igényelheti, vagy befut annyira, hogy már nincs rá szüksége, és nem igényli. Megjegyzem, náluk a jogdíjat is másodpercre perkálják, nem két perc után.
A példám nem a te érveidet támasztja alá.
A zeném eladható termék, csak a balkáni gondolkodás miatt sokkal nehezebben, mint civilizált országokban. (És itt kérek elnézést a balkáni országoktól, mert ott sem ilyen rossz a zenészek helyzete, mint nálunk.) Évente kb. 80 fellépésem van, esetleg több. Csak ha a helyek nem az ingyen fellépőkre, vagy a levesért játszókra gyúrnának, akkor esetleg 160, vagy 300 lenne (volt így is), és meg tudnék belőle élni. Jelenleg 2005-ös gázsik szintjére estek vissza a gázsik, holott a sör ára pl. nem csökkent, de még csak nem is stagnál.
Ha ingyen akarok játszani, csinálok egy jazzklubot a suliban, ahova a szülők járnak, és piknik van (tavaly csináltam ilyet), ami tök jó, ráérek, szórakozunk, kötetlen, bárki beszállhat jammelni, én mondom meg meddig tart (meg a hangulat) stb., és nem játszom rosszabbul, mint egy fizetős fellépésen. De egy olyan helyen, amelyik a piacról él, és az én művészetem vonzza be a közönsége egy részét, nem vagyok hajlandó ingyen játszani. Valamint ha a másik 3 hasonló stílusban játszó zenekar ingyen kezdene játszani ezzel tönkretenné a többieket (és magát is).
A falunapot és hasonló rendezvényeket hagyjuk, ott a szervezők kulturális szintje dönt. Játszottam már falunapon, és szoktak is hívni, de nyilván nem annyit, mint a Bunyós Pityut. (Amúgy falunapból is külföldin játszottam többet, legutóbb pont Szlovákiában).
@smallslayer (#3304):
Én nem akadtam ki. :)
Régen a művészeket tiszteletdíjjal jutalmazták, vagy volt pártfogójuk, aki lehetővé tette, hogy a művész a maga (vagy a megrendelő) kedvére alkothasson.
Meg voltak a népművészek, akik meg örültek annak, hogy azok. :)
Manapság a ˝művészet˝ már iparág, bevételi forrás, vállalkozás amitől elvárjuk/ják, hogy megélhetést biztosítson...erre mondom én, hogy a műből mára termék lett. De azt már sokaknak nehéz elfogadni, hogy művészetet így már a piaci mechanizmusok irányítják. Ennyi.
Hát az én véleményemen most biztosan ki fogtok akadni, de azért leírom. Úgy gondolom, hogy a számomra fontos(értsd lelkileg gyógyító erejű)lemezeket majdnem mind megvettem eredeti példányban megtisztelve ezzel a művészeket. Ugyanakkor főleg manapság nagy a különbség művészet és művészkedés között. Én például ha lenne (már végre saját zenekarom, projectem) akkor biztosan csak az üzemanyagköltséget fogadnám el mivel szerintem a zene mindenkié kell, hogy legyen. Enni, inni, szeretkezni a koncert napján is érdemes de szerintem csakis saját forrásból
mivel amúgy is szükséges.( Igazi gruppie-k itthon sohasem voltak csak az U.S.A-ban a hőskorban anno.)Számomra nem termelő és nem társadalmi munka így csakis szociológiailag szolgálhatja a társadalom azon tagjainak lelki kiegyensúlyozottságát akik befogadják az adott zenei stílust és lélekben eggyé válnak az adott dalokkal. Mivel rájuk gyógyító erővel hatna így az ilyen , , gyógyításért˝ nem lenne helyes külön honoráriumot szedni. Akkor valószínűleg talán kevesebb lenne a bűncselekmények elkövetésének száma. A lelkileg labilis ember könnyebben befolyásolható, rászedhető más rosszak által. Számomra hobbystaként a zenélés csupán önkifejezés és nem kereskedelmi szempontok alapján várok sokszor az ún. ihletre. Az én egyik elvem szerint: Inkább kevesebb majdnem tökéletes mint sok tökéletlen vagy semmitmondó. Nekem szükségem van rá, hogy a zene bár legyen szomorú vagy vidám , a lelkemre hasson és valami pluszt kapjak tőle mert felőlem különben csupán háttérzaj lehet. Manapság az emberek inkább szórakoztatást várnak a zenészektől mint elgondolkodtatást. Itthon amúgy sem lehet már megélni belőle mivel manapság a média vagy a régi ismert , , motorosokat˝ vagy az új helyes tehetségkutatókban megismertetett vagy befuttatott kis fiatalokat támogatja teljesítménytől függetlenül. Ezért jó ha az ember máshoz is ért, nemcsak a zenéléshez.
@Flór Gábor (#3301):
Pedagógusként most szavakat magyarázol aminek nincs értelme. Az lehetséges, hogy bizonyos szavak alatt mást értünk, de pl. ami nálam hatósági ár, az neked ORI gázsi. Ennyi.
Az én véleményem szerint a Francia példa botorság. Vagy ha nem az, akkor alanyi jogon minden embernek jár az állami támogatás csecsemőtől a nyugdíjasig. Hiszen pl. miét ne lehetne a gyermek prodoktumát összevetni bármilyen művészeti alkotással? Na nehogy már egy bizottság mondja meg, hogy melyik a művészet. Majd a piac eldönti, hogy a tele pelus mennyit ér! :)
A gitáros példád:
A vevőm (mint ahogy egy szórakozóhely tulaja) bizony keresgél olcsóbb ugyanolyan gitárt és meg is fogja venni tőled, ha odaállsz elé egy olcsóbb ugyanolyannal, vagy hasonlóval. Igen. Erről beszélek. Vagyis a példád igazából az én érveimet támasztja alá. Amiről te beszélsz az az, hogy csak egy minimum áron, vagy afölött adhatom el a gitáromat. Ami jó is lenne, de igen fura. :) Azonnal akarok ilyen szabályt mindenre...és el is kezdem ezeket gyártani. :) A fene se megy el dolgozni rendes munkahelyre, ha rézbagolyf..ból bármennyit legyártok, azt ki fogja fizetni nekem valaki. :)
A szavaidból egyszerűen azt látom, hogy bármennyire is minőségi a zenéd, ez a piacon ma eladhatatlan termék. Van olcsóbb, amire nagyobb a kereslet. Te ezt nehezményezed és abban látod a megoldást, hogy kvázi elvárod, hogy a piac mégis felvegye ˝hatósági áron˝ a termékedet.
Én még azt is kétségbe vonom, hogy ez az ötleted valós megoldást jelentene, ugyanis pl. a falunapokat végighaknizó sztárok biztosan relative drágán mennek el. Vagyis ha az ár dönt, logikusan téged kellene hívni... De ezt mégsem teszik. Ergo, nem is az ár dönt.
@Zsoldos Imre (#3299): Te nem fogsz, meg még ketten. Ezért írtam, hogy vegetálni tud a bolt.
A többiek azt fogják mondani, hogy bár a Flór kenyere jobb volt, de ez meg ingyen van.
Az alapdíjhoz a francia rendszerben nincs köze a helyeknek, egy éves támogatást, kvázi fizetést kapsz. Hogy azon kívül hogy és mennyiért adod el a művészetedet, az a te dolgod.
És azzal meg nincs baj, ha egyik pék jobbat süt, vagy népszerűbbet, ez a verseny.
@Les Paul (#3297): Most vagy visszaélsz azzal, hogy pedagógus vagyok (és emiatt úgyis megpróbálom elmagyarázni huszadszor is), vagy szövegértési nehézségeid vannak, vagy én magyarázok bonyolultan. :)
Megpróbálom azért, sorban.
A következő utca jelen esetben külföld. Igen, azt csinálom. Igen értékelik, de nehogy már ne létezhessek művészként a saját hazámban.
Négyen viszünk egy stílust, ami egy nagy ágazat része (jazz, azon belül swing, azon belül manouche), tehát egyedi, és bázisa is van, de belefér a mainstreambe is.
Nehogy már te (önkormányzat, állam, bárki) mondd meg, hogy az a hányás művészet, vagy hcsak sima gyomorrontás. Azt majd a közönség eldönti, de létezhessen a művész akkor is, ha csak egy kis réteg értékeli, vagy érti. Az artisjus válogatva támogat, pályázni kell, stb. A francia példában meg alkotni, rendszeresen, és művészként létezni. Nem akarja eldönteni, hogy Kocsis Zoltán-e a művész, vagy Sub Bass Monster, sőt, még azt sem, melyik művészebb.
Azért nem tudom eladni (de el tudom, csak nehezebben), mert ingyen is van. Rosszabb, kevesebb, bizonytalanabb, de ingyen. Nem a minőséggel van baj. Azzal van baj, hogy mondjuk meghirdetsz egy gitárt, van is rá vevőd, és amikor összejönne a bolt, én odamegyek, és adok a vevőnek egy ugyanolyan gitárt (vagy nagyon hasonlót), a te árad tizedéért, vagy ingyen. Biztosan ugyanezeket a botorságokat írnád le, vagy ki lennél akadva?
Nem beszéltem hatósági árról. Hatósági minimum feltételről, esetleg minimum gázsiról beszéltem.
(Amikor volt ORI gázsi, abban biztosak lehettünk, hogy az megvan. Nem volt nagy összeg, de volt. Aztán volt, hogy többszörösét kaptuk. Meg volt olyan is, hogy ORI gázsi, plusz a bevétek x százaléka. Ebben is volt egy nagyon erős védelem, a zenészt nem lehetett ingyen kizsákmányolni. Sőt, még munkafeltételek is voltak benne, tehát nem érhetett az a meglepetés, hogy mínusz 20 fokban kell játszani, stb. Korántsem volt tökéletes a rendszer, de legalább rendszer volt, és maximálisan a művészeket védte. )
Ami amúgy csak egy lehetőség, nekem a francia példa jobban tetszik.
Ha jön a teherautó, és jobb kiflit árul, de ugyanannyiért, vagy drágábban, hajrá, ez a verseny, amivel semmi bajom sőt, támogatom, hogy hulljon a férgese. De ha tökmindegy milyen kiflit árul, de ingyen, vagy bekerülési ár alatt, na, az nem verseny.