<< Visszalépés

Cort HBS II

2013.12.02.

Előző írásaim egyikében már szót ejtettem Carvin Bolt gitáromról, ezúttal viszont a másik hangszeremet veszem górcső alá. Egy Cort Hiram Bullock Signature Modell II-ről van szó, melyet 2008 nyarán rendeltem Németországból egy sokat tapasztalt cimborám tanácsára - kipróbálás nélkül. Ma már ennyire vakmerő azért nem lennék, ha gitárról van szó, de ez esetben néhány kisebb-nagyobb kalandot, gikszert leszámítva úgy érzem, összességében sikerült egy, az árkategóriában korrekt hangszert választanom. De nézzük kicsit bővebben, miről is van szó.

A gitárt 379 Euroért vásároltam, ami akkori Euro-árfolyam szerint körülbelül 90 ezer Ft volt, így a magyar árhoz viszonyított különbözetből kijött egy Thomann-keménytok is. Ez mondanom sem kell, mennyire hasznos tud lenni, ha az ember sokat hurcipálja a hangszerét.


A gitár Indonéziában készült, teste mocsári kőris, nyaka és fogólapja szemes jávor. A Cort-ra jellemző korrekt anyagválasztás után nem meglepő, hogy igen nehéz a drága, egy 2 órás koncert után azért már húzza az ember vállát, ha nincs hozzászokva, de ez inkább tekinthető jó jelnek. Van benne anyag. A hangszer egyébként rendkívül mutatós, az égetett erezet, az "öregített", - egyes forgalmazók által - "rusztikus ezüst" színűnek nevezett hardverek, az igényes dizájn rendszerint csillogó tekintetet varázsol az emberek arcára.


A gitár nyaka elég vaskos, nem kifejezetten shredder-típusú. Nekem ez a legnagyobb problémám vele igazából. Széles, D-profilú, ráadásul a formája sem egyenletes, Hiram bácsi egyéni igényeinek megfelelően lett kialakítva (R.I.P., Mester). Persze kinek a pap, kinek a paplan, de én e téren is inkább az "arany középutat" részesítem előnyben. Másik kisebb negatívum számomra a 21 bund. Sokszor tapasztaltam azt, hogy hiányzik az a bizonyos 22. fekvés. Viszont maguk a bundok tetszenek, mert vékonyak, így viszonylag könnyen siklik át rajtuk az ember ujja. Hátránya ellenben, hogy sok nyújtás esetén gyorsabban kopnak, így ez számomra egyre égetőbb probléma, ugyanis mára éppen csak nevezhetőek 50 %-osnak.

A gitár Wilkinson tremolo-val, és zárható Wilkinson hangolókulcsokkal van szerelve, melyek alapjában véve tartják a hangolást, kicsit aktívabb tremolo-használat után azonban érezhető elhangolódást tapasztaltam 10-es húroknál is - hogy ez a rugók, vagy az említett hardverek számlájára írható, azt nem tudom.

Néhány évvel ezelőtt történt egy kisebb baleset vele: egy hevedercsavarodás után sajnos leesett a nyakamból. Ennek nyomát mai napig viseli is egy apró leverődés formájában, de szerencsére más baja nem lett. Mindenesetre azonnal rendeltem egy strap-lock-ot hozzá, így a mai napig is ezzel használom.

A hangszerben két Mightymite Blusebucker és egy Alnico single coil dolgozik. Hagyományos, 5 állású pickup-kapcsoló van benne, valamint egy Volume és egy Tone potméter. Itt fontos megjegyeznem, hogy utóbbiak minősége (az én hangszerem esetében legalábbis) nem a legjobb. A kapcsoló egyre zajosabb, a Volume potméter pedig egyre jobban suhog, sőt előfordul néha, hogy picit recseg is, így ezek némi "pengőfelesleg" esetén cserések lesznek. A jack-aljzattal úgy két évvel ezelőtt volt egy kisebb probléma, ugyanis a gyárban dolgozó indonéz barátunk kissé ferdén rakta fel a lemezt a fára. Ez kívülről ugyan nem látszott, de a felső csavar így a faanyag szélétől kb. fél mm-re lehetett, ami persze - Murphy törvényére jellemzően - a 3 éves Thomann-garancia lejárta után, egy kábel kihúzása alkalmával kiszakadt. Meg lett ugyan csinálva úgy, hogy várhatóan az elkövetkező 50 évben biztos nem jön ki onnan - hacsak ki nem csavarja az ember -, de azért egy ilyen kivitelezési hiba szerintem egy felső-középkategóriás hangszernél már nem lenne megengedett.


De térjünk is át a legfontosabb részhez: a hangzáshoz. Talán joggal mondhatjuk, hogy lényegében egy Gibson, és egy Fender egy gitárban való egyesítéséről van szó, ennek eredményeként pedig a hangszer nagyon sokoldalúan használható. Hangja inkább a Fenderhez áll közelebb. Annál egy picit tompább, melegebb, de ezt hallva nem azt éreztem, hogy egy utánzatot hallok, inkább egy Fender hangzással rokon, de bizonyos szempontból új hangkaraktert. A híd hangszedő nem egy tipikus metál hangszedő ugyan, de egy jó distortion hangszínnel akár heavy-t is lehet játszani vele. Elsősorban viszont blues- és rockzenére való karaktere van. Kettes állásban, a single coil-lal kiegészítve fantasztikus akusztikus hangzásokat lehet kisajtolni belőle - akárcsak 4-es állásban, a nyaki hangszedővel együtt. Ami a hármas állást illeti, én egyik (három hangszedős) gitáromnál sem használtam soha, mert nem igazán szeretem. De egyébként szerintem funky-s témákra alkalmas. Ötödik állásban viszont elérkezünk a gitár szerintem legnagyobb erősségéhez. Egy kedves cimborámat idézném, miután kipróbálta a gitárt: "A nyaki hangszedő egy álom, ahogy szól!". Teljes mértékben osztom ezt a véleményt. Minden megvan benne, amit egy nyaki hangszedőtől elvárok. Jobbára szólóknál használom ezt a pickupot, így szeretem, ha vastagon megszólal, de azért ne legyen tompa. Ez a hangszedő pedig vastagon is szól, mint egy Les Paul pickup, de némi csilingelő karakterrel megfűszerezve, ami nekem szerelem volt első hallásra. Eme hangkarakteri jellemzők után elmondható, hogy nagyon széles skálán lehet vele mozogni, a jazz-től a blues-on és funky-n át a rockig, heavy metal-ig nyugodt szívvel használható. Én évekig hard rock-ra használtam, mai napig is inkább abban, illetve soft rock stílusban mozgok (utóbbi zenekar híján inkább csak itthoni gyakorlás szinten), ezekre szerintem teljesen megfelelő hangszer.

Összegezve azt kell mondjam, hogy ha valaki ilyen hangszerben gondolkodik, annak ajánlom, felső-középkategóriában a legjobbak között van. Apró kivitelezési, minőségbeli hibák előfordulhatnak (nálam legalábbis voltak), hiszen nem egy PRS-ről beszélünk, de nem görbül a nyaka, mint egyes "nónéjm" gitároknak. A korábbi koreai darabokról ugyan hallottam egy-két véleményt, hogy jobban össze vannak rakva, de saját tapasztalatom nincs e téren. Ennek ellenére szerintem egy mexikói Fender mellett sem maradna szégyenben. Sőt!


Éveken keresztül használtam elsőszámú gitárként, klub-bulikban és nagyszínpadon egyaránt megállta a helyét. Mi az hogy! Ha valaki egyedi hangkaraktert keres, vagy több stílusban is mozog, annak ez a gitár nagyon jó választás. A nyaka miatt valószínűleg nem mindenki kedveli meg, nehezen lehet rajta tekerni, nekem sem ez a kedvenc hangszerem, de a hangja nagyon belopta magát a szívembe. És hogy eladnám-e valaha? Talán. A jövő eldönti, de az a szerelem a nyaki hangszedő iránt biztosan életre szóló marad.


Szerző: Csesznegi Péter

Kapcsoló írások

- Gitárteszt - Carvin Bolt
- További hangszertesztek
- Felhasználóink által beküldött Gyorstesztek




Kommentek száma - 5

2017.12.05. 01:13:56
Épp most gondoltam rá, hogy el kell adnom az enyémet, de ez most lehet visszafogott :o

Nekem 2006 os Korea-i van! Olyan hangok jönnek ki belőle, hogy néha csak lesek. sok a hangszer itthon, valamitől meg kellene válnom sajna...
2017.11.30. 14:32:28
Az egyik legjobb gitár! Nem csak a kategóriájában!
2014.01.17. 22:13:14
Olvassátok el! Megéri :)
2013.12.02. 15:33:10
Nekem egy KX-Custom van,annál is ugyanez a potirecsegés,susogás,jack recsegés áll fent...Nem hiába.Talán ezért (is) van egy Fendernek nagyobb neve,mint a Cort és társaiknak.
1. BGabor
2013.12.02. 10:36:30
HC-Metálra használtam gyári szedőkkel, imádtam, kiváló próbatermi gitár volt, mind ENGL fireball mind Peavey 6505 ön kiválóan szólt, kellemesen karakteres agresszív hang, nagyon jó gitár a használt árához képest, mindenképpen ajánlott hangszer!