Akusztikus kombók- Bevezető

2017.12.20.

Gallien Krueger MV 200/MV 206

Az akusztikus hangszerek erősítése mindig nagy nehézséget okozott: gerjedés, hangkép, sokféle jeltípus, valamint az igény, hogy a hangszer saját hangja szólaljon meg módosítás nélkül, nem kevés fejtörést okozott a tervezőknek. Mindettől függetlenül már nagyon hamar fölmerült az igény az akusztikus kombókra, és készült is sokféle. Ezek történetéről igen érdekes cikkeket lehetne írni, ha valaki vállalkozik rá, azt örömmel veszem, én azonban most nem ezzel fogok foglalkozni. A célom inkább az, hogy a sok, a piacon jelenleg elérhető akusztikus kombó közül néhányat bemutassak, azokat, amelyeket hosszabb-rövidebb ideig volt szerencsém használni, szigorúan szubjektív szempontok alapján.

A bevezetőnek kicsit ellentmondva mégis egy történelminek számító darabbal kezdem, amit sajnos már nem gyártanak, de szerintem a mai napig az egyik legjobban sikerült akusztikus kombó, a Gallien Krueger MV200.

A Gallien Krueger cég nem mindig szakosodott kizárólag a basszuserősítőkre, hanem egy pár évig elektromos gitár, billentyű és akusztikus fronton is alkottak néhány igen kiváló darabot, melyekből teljesen ép és használható igen ritkán kerül a használtpiacra, leginkább azért, mert nem készült sok, meg azért, mert akinek van, nem adja el, még akkor sem, ha nem használja napi szinten.

Így vagyok ezzel én is, a kis MV200 tartalék kombóként működik itthon a mai napig, próbán, néha koncerten használom, ritkán. És tökéletes. Mind méretét, mind hangját tekintve semmi kifogás nem lehet ellene. Pontosan azt tudja, amit egy ilyen kombónak tudnia kell.  Tiszta, módosítatlan hang, sok funkció, kis méret, nagy hangerő. Kész. Persze ezt ma már majdnem mindegyik akusztikus kombó tudja, az olcsóbbak általában a tiszta hangon véreznek el, és ezt mindenféle fölösleges plusz funkcióval próbálják kompenzálni, a drágábbakra meg az a jellemző, hogy mindig egy kicsit tudnak kevesebbet, mint amire szükség lenne. (Persze a hasznos funkciók száma az árral együtt nő, de azzal a filozófiával nem nagyon tudok megbarátkozni, hogy meg kell vennem egy kétszer drágább holmit egyetlen plusz funkcióért.)

Az MV 200 felépítésében a sztenderd akusztikus erősítőknek felel meg: mikrofonbemenet, hangszerbemenet, ezek külön gain-el szerelve, egy közös grafikus eq és egy master a fő fronton. A mikrofonbemenet sajnos nem fantomtápos és csak xlr, tehát jack-et nem fogad, de ez a cucc talán egyetlen hiányossága. A túl nagy jelszint csökkenthető egy 10 dB szűrővel, ennek én nem sok hasznát láttam még, a gainek pont elegendőnek bizonyultak a jelszint szabályozására. Van még egy kis peak lámpa, ami hasznos a pontos bemenő jel beállításánál, így elkerülhetjük a túlvezérlést. Az erősítő érdekessége a beépített effekt. Számomra érthetetlen módon egy echo-t kapott, nem zengetőt, pedig a zengetőnek sokkal nagyobb hasznát lehetne venni. Jobb híján az echo is segít a hangon, ha túl száraznak tűnik, de szerintem nem az igazi. Persze, mint minden effekt, ez is ízlés kérdése, biztosan van, akinek ez tetszik, és valóban nem is rossz, nagyon szép teret ad a hangnak.

Ami nagyon fontos, az a következő funkció, ami szerintem csak ebben az erősítőben található, én legalábbis soha nem találkoztam még vele sehol: egy belső erősítő, egy kontroll, ami külön hangerővel és hangszínnel van ellátva, és teljesen független a két fő csatornától. Ha az ember kis klubban csak ezt a kombót használja erősítésként, nyer egy külön kétcsatornás kis kombót (a bemenetek a hátlapon vannak), vagy lehet rá kötni lényegében bármit, kíséretet, egy másik erősítőt stb.  

És a következő nagyon fontos és elég ritka funkció: a vonalkimenetek elrendezése. Lehet egyben egy 6,3-as jack, ez szinte mindenen van, ez az alap line out. Aztán viszont jön a lényeg: a két xlr vonalkimenet, aminél választhatunk, hogy az effektezett teljes jelet kiküldjük, vagy külön az egyes és külön a kettes csatorna nyers jelét. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki pl. két nagyon különböző jelkarakterű hangszert használ, és szereti, ha a megszokott hangot kapja vissza az erősítőjéből, és függetlenedni akar a technikustól (aki a két külön jellel azt csinál, amit akar, vagy ha nem akar semmit csinálni, kaphat egy jelet, amihez nem kell nyúlni többet). Sajnos ez az a lehetőség, amit a legtöbb akusztikus kombóból kihagynak.

A kis, fémházas cucc magában 70 watt, de rá lehet kötni egy 4 Ohmos kiegészítő ládát, amivel 100 wattra nő az ereje. A kiegészítő láda úgy is használható, hogy a belső hangszórókat egy gombnyomással lekapcsoljuk, ilyenkor 8 Ohmos ládát kell rákötni, és természetesen marad a 70 watt, egy nagyobb felülettel (ez a gomb mute-ként is kiválóan funkcionál). Én a plusz láda lehetőségét csak akkor használtam, amikor basszust kellett rákötni, hogy ne bántsuk a kombó kis, kétutas JVC hangszóróit (amik egyébként kibírták volna a basszust is, csak nem tudom, meddig, és nem is akartam kipróbálni).

Állványra helyezhető, én évekig használtam is úgy, de aztán sajnos elnyíródtak a csavarok, amik tartották (elég buta megoldást talált a cég az állványozásra), így erről leszoktam. Mivel fémház, lehetett volna új csavart venni, meg új menetet vágni, de ez valahogy elmaradt.

Mivel ez a kombó már nem kapható (a cikk írásakor van éppen az ebayen egy, nagyon szép állapotban, korrekt áron, de azért ez nem jellemző), nem tudom javasolni, hogy aki jó akusztikus erősítőt szeretne, megfizethető áron, szerezzen be egyet, de azért ha valaki valahol talál egyet, ami egyben van, mindene működik, és nem piszkáltak bele, nyugodtan vegye meg, nem fog csalódni (legfeljebb kiteszi magát annak a veszélynek, hogyha akar venni egy drágábbat, és hozzászokott ezekhez a funkciókhoz, lehet, hogy nagyon nehezen, vagy csak nagyon drágán fog találni. (A cucc annyira sokoldalú és jól kihasználható, hogy egy darabig kerestem egyet az enyém mellé, mert lényegében egy komplett olyan PA összerakható két erősítőből, ami egy akusztikus kvartettet tökéletesen kiszolgál. De annyira nem lehet beszerezni, hogy föladtam.).

Kezdetnek tehát eléggé magasra tettem a lécet, mind minőség, mind anyagi szempontból, és nem is szeretnék lefelé menni. Tehát, aki az olcsó széria ismertetését várja a sorozattól, sajnos csalódnia kell, kizárólag a felső közép és felső kategóriák fognak szerepelni, egyrészt, mert ezeket ismerem (ha nem is volt minden a tulajdonomban, de legalább kipróbáltam „élesben”, vagy használtam rövidebb, hosszabb ideig), másrészt pedig, mert komolyan gondolom, hogy akusztikus erősítésnél nem lehet egy bizonyos minőségi szint alá menni.

Következik: ZT Lunchbox Acoustic

Flór Gábor




    Kommentek száma - 7
  • 7.

    Szia Gábor, izgalmas cikk gratulálok! Épp ma olvastam egy újságban, hogy az első akusztikus kombó 1989-ben az angol Trace Acoustic TA-100 volt, amelynek alap ötlete egy erősítő méretű PA volt, beépített EQ-val és reverbbel.

  • 6.

    Lightweightguitaramp: én ezt a darabot akkor vettem. Vasvári Pali volt az importőr. Kis kocka basszusa minden bőgősnek volt, Pegének is, akinek nem, annka basszus fej-láda. Ilyen akusztikus kevesebb embernek, ugyanennek az elektromos és billentyűs verziója szerintem senkinek, meg volt egy baromi jó elektromos gitár kombó, a GK 200G, szerintem az volt a Babos Gyuszinak, meg sok más gitárosnak akkoriban. A basszusok nagyon jók voltak, de sok műszaki problémával. Ez a kis akusztikus kombó viszont hibátlan, soha, semmi baja nem volt.

  • 5.

    hmm, igazi kincs. Először a 90`es években láttam GK-t, mindjárt kettőt is, az egyiken Pege, a másikon Babos szólalt meg! Csupa Mester :)!

  • 4.

    Max. hiányt pótló cikk !! Alig írnak ezekről, és aki már élő színpadra is lép, megtudja mekkora gond lehet.. Gratula ! :)

  • 3.

    Félkész, de lesz hamarosan. :)

  • 2.

    Naaaa, Gabibá, van már löncsbox? Nem találom a cikket.

  • 1.

    Köszi Gábor.

    A lunchboxot már nagyon várom!

◼ Népszerű