Michael Dregni: Django Reinhardt

Impresiones generales

Nagyon szerethető, hiánypótló könyv. Aki meg szeretné ismerni a 20-as, 30-as, 40-es évek európai könnyűzenei életét, a cigánykaravánok életét, az akkori zenei világ menedzselési stílusát, a kiadók, zenészek, stúdiók üzleti kapcsolatrendszerét, a zenei felvételek készítésének módját, a koncertek világát, nem fogja tudni letenni a könyvet. Nekem ráment néhány éjszakám, egyszerűen sajnáltam aludni, amikor olvashattam is.

Két igazi hibája van a könyvnek. Az egyik, hogy zenei anyagot nem csatoltak hozzá. Ez ugyan nekem nem probléma, az összes Django felvételt hallottam, ami hozzáférhető, de annak, aki csak belecsöppen ebbe a világba, nagyon jó lenne, ha tudná valamihez kötni az idézett műveket. A másik a képek hiánya. Rengeteg fotót ír le a könyv, de csak alig néhányat mutat meg. Nagyon dühítő, mert ezek a képek sehol sem fellelhetők. Nem is nagyon értettem ennek a logikáját, egészen addig, amíg tavaly ki nem adott a szerző egy fotógyűjteményt, amiben az összes hivatkozott kép, plakát stb. megtalálható kiváló minőségben. (Csak külföldön.)
8

Contenido

A könyv a modern kor zenetörtének meghatározó alakjáról, Django Reinhardt-ról szól. Neki köszönhetjük (többek között), hogy a jazz-ben, és a későbbiekben a könnyűzenében is, a gitár szerepe átértékelődött, háttér/ritmus-hangszerből kiemelkedően fontos szólóhangszerré vált. A könyv gondos kutatómunka eredménye, a szerző minden adatot pontosan megvizsgált, mindennek utánajárt, aminek csak lehetett. Beszélt még élő szemtanúkkal, végigvizsgált iratokat, fotókat, rengeteg felvételt hallgatott végig. Információi, adatai teljességgel hitelesnek tűnnek, talán ez az egyik legjobb Django életrajz.

Mindezen kívül Michael Dregni nem csak kritikus, zenetörténeti kutató, hanem aktív zenész (gitáros) is, így a könyvben a zenei részek is korrektül, szakmailag is elfogadhatóan vannak leírva.
10

Estilo

Stílusa olvasmányos. Nem regényszerű, hanem inkább a történetmesélés hagyományait használja föl, viszont igen ritkán kalandozik el a fantázia világába. Az elmesélt tények ugyan nem különböztethetőek meg a sztoriktól és pletykáktól (nincs is lehetőségünk utánajárni a nagy többségnek), de annyira magával ragad a kalandokban sem szűkölködő életút, hogy nem is vagyunk kíváncsiak arra, mi a pletyka és mi a tény.
10