itt nagyon hasznos és néha nagyon vicces témák merülnek fel.

itt nagyon hasznos és néha nagyon vicces témák merülnek fel. többnyire....

most viszont egy érdekes ˝zenei˝ gondolatot osztanék meg...egyrészről továbbgondolásra, másrészről szórakozásra.



mostanában rengeteg a munkám, és több zenét hallgatok, mint amennyit magam játszom. egyszerűen azért, mert zenét tudok hallgatni munka közben is, gyakorolni viszont szinte lehetetlen :-)

előkerülnek a kedvencek szépen sorban.....így ez a mongol pink floyd tribute (MONGOL PINK FLOYD TRIBUTE) szerűség (magukat nem hirdetik ekként!) zenekar is. évek óta vissza vissza térek a koncertjükhöz a youtube-on.



azon gondolkodtam az imént, hogy mennyire ˝klasszikus˝ egy mai, modern ˝pop zene˝ (pop, mint a populárs rövidítése) ? hogy mennyire kell/illik/jogilag kierőszakolható a hangról hangra előadás, ha nem a szerző adja elő a zeneművet? vagy olyan, mint egy modern ˝népdal˝, amiből úgyis csak az marad fenn, amit játszanak-énekelnek amíg lesz rá jelentkező?



Ezt a kis bandát nem ismerem. csak ezt az egy műsorukat szoktam néha meghallgatni. szeretem.



jobban tetszik néha, mint a nagy kedvencem, a ˝magyar pink floyd˝, a Goldschmidt Gabiék keep floydingja :-) Az angolok és ausztrálok ˝világhírű˝ tribute zenekarainál meg egyenesen fényévekkel jobbnak tűnik a szememben.....



eleve hátborzongató volt pár éve, amikor valaki feltette a youtube-ra, hogy egy az egyben azokat a számokat, és pont abban a ˝sorrendben˝ játszották, mint amit mi is összeválogattunk anno gyakorolni/előadni. :-)



a másik, ami tetszett, hogy egy kicsit mertek eltérni, de nem nagyon, (fene tudja, ki és mit ért kicsin és nagyon) a ˝hangról-hangra˝, amúgy is szinte betarthatatlan igényétől, de ennek ellenére stílushűek tudtak maradni.....számomra.

nyilván másoknak a hangszerek és effektek, valamint ˝lemásolt˝ technikák egyezősége nagyobb súllyal esne latba a ˝stílushűség˝ megítélésekor.....és még persze az sem kizárt, hogy elnézőbb és naivabb vagyok egy olyan náció/kultúra képviselőivel szemben, akikről számomra azt is egyfajta csoda volt megtudni, hogy egyáltalán ismerik és szeretik a floydot :-)



Ti játszotok feldolgozott, vagy szinte hangról hangra (mint egy kottán fennmaradt klasszikus műnél szokás) megegyezően előadott ˝pop alapműveket˝ játszani?



hogy álltok hozzá ehhez? mint egy vérbeli jazz muzsikus? aki standard-eket vesz át, és játsza, ahogy neki tetszik? vagy mint egy ˝komoly˝ zenész, aki a kotta/a szerző összes odatervezett hangját próbálja ezerszer és ezerszer ugyanúgy lejátszani, ahogy azt a szerző megírta, és ahogy az a legnevesebb előadóknak már egyszer kétszer sikerült is mind ˝kijátszania˝?





gondolatindítónak itt a link:













jó szórakozást!
    Número de comentarios - 35
  • 35.

    Hoppá, tudnak ezek ilyet is:

  • 34.

    Valóban meglepő, hogy tőlünk keletre ott a messzi Mongóliában ilyen magas szinten eljátsszák ezeket a dalokat Nem is gondoltam,hogy erre ott ekkora az igény. Itt egy fantasztikus trió, Ádám énekhangjával nehezen barátkozom meg, de a hiányt betöltő zenekart élőben is meg fogom nézni. A Barta tomival fémjelzett LGT nagy kedvencem. Mit szóltok a trió produkciójához?

  • 33.

    Indokolt lehet a kérdés. Ami úgy szól, hogy míg a klasszikus zene esetében egyenesen lényeghez tartozó a (kottából való) utánjátszás, addig a pop-rock műfajban miért számíti az ilyesmi ˝nemtelen˝-nek, olcsónak. Még akkor is, ha esetleg jobb, mint az eredeti.. Hát igen. Ez a celebség ereje. Ebben a műfajban nem járulékos elem az imázs, hanem nyolcvan százalékában lényeg. Sajnos.
    Azért annyit tennék hozzá, hogy az utánjátszó tribute zenekarok esetében az identifikációnak olyan hatalmas ereje van, hogy egész lényét belerakja a zenész. Munkát, energiát, éveket. De ezt a befogadó hallgatóság soha nem fogja rendesen megbecsülni, mert az ˝eredeti˝ kell neki. Nehéz ügy ez.. És én azt mondom, hogy a körülmények arrafelé vezetnek, hogy erősen érdemes kiszakadni ebből és saját világot keresni- teremteni. Legalább megpróbálni. És ilyen képzett arcoknak (mint a videón) még lehetőségük is lenne erre- elvileg.
    De az identifikáció (azonosulás) hatalmas hatóerő és messzire vezet...- tudom.

  • 32.

    Mindegy feldolgozás, sajàt, örömöt lelni benne, az a fontos. Más kérdés, hogy a közönség mit érez.:) de nem kötelező a mély gondolatok, súlyos mondanivalók közlése. Lehet szórakoztató is egyszerűen... mindent lehet. Ami tetszik jelen esetben...senki nem kezdte firtatni, lp vagy strat. És annak ellenére, hogy nem tudom végighallgatni az egész koncertet, tetszik a zenészek hozzáállása. De visszatérve az eredeti kérdéshez. Jómagam is elgondolkoztam már azon, lehet e mások megírt dalait úgy ˝kottáról˝ játszani, mint ahogy a nagyzenekarok Beethovent. Tapasztalatom szerint, ez nem működik úgy. De lehet.

  • 31.

    Ja! A nevemből kiindulva, amíg a ˝magyarok˝ lóról hátra nyilazva , dorombot pengetve, kumiszt nyakalva csavarogtak/fosztogattak/migráncskodtak az orosz sztlyeppéken, az én szláv eredetű őseim (remélem min 6% bennem is megvan a szláv ősökből is, nem csak a magyarokból!) már itt kapirgálták a földet, halászták a folyókat, művelték az erdőket :-)..... oszt még így se tudok úgy pinkfloydot játszani, mint ezek a csókák ott a ˝világvégén˝ :-)

    Lassan az egész Világ egy falu lesz....eltűnnek a különbségek, sokasodnak az egymástól átvett/eltanult jobb és jobb dolgok.... remélem! :-)

  • 30.

    Nyilaztunk... a genjeink talan 6%-a alapjan? :^) brilliantmaps.com/

  • 29.

    outsider ˝ mi is nyilaztunk régen, aztán most már nem... :D˝
    nyilazunk de csak egymásra :^) - a halálig Baby

  • 28.

    ˝...Mindig a jók mennek el előbb...˝
    Én is az apját idéztem a református pap lányának, amikor keveselte a ˝teljesítményemet˝ anno :-))))

  • 27.

    Legyen nektek könnyű a zene!

  • 26.

    Belehallgattam most már én is (ritkán van időm ilyesmire).
    Nagyon komoly amúgy a produkció.
    Nem csak a zenekar, maga a felvétel is.
    Tőlem is plusz pont a vokálos lányoknak. :)
    Én sem gondoltam volna, hogy Mongóliában ilyen is van.
    Mondjuk mi is nyilaztunk régen, aztán most már nem... :D

  • 25.

    Legyen!
    Mostantól legyen: könnyűzene! :-)

  • 24.

    Szerintem a könnyűzenére gondoltál.
    Abba minden belefér, a komolyzenén kívül.
    De komolyan... :)

  • 23.

    Nekem egyáltalán nem fáj.
    Én azt mondtam, hogy én nem nevezném annak. :)
    Nem is nevezem :)
    Te annak nevezed aminek jólesik :)

  • 22.

    Outsider!

    Nem a Pink Floyd a popzene, nem az ilyen-olyan rock zene a pop zene a jelen felvetésben, hanem mindannyian a popzenébe soroltattak úgy ahogy lehet óriási különbség a bantu törzsek népzenéje, meg pl a finn népzene között, de attól még mindkettő a népzenébe sorolható....


    De ha ennyire fáj ez s besorolás, akkor írj egy javaslatot, ami lefedi szerinted a Pink Floydot és esetleg egy grúz punk zenét egészen a bojtorján rgyüttesig és gitáros pityu AC/DC ihlette youtube klipjéig, és mi azt fogjuk használni!

  • 21.

    Egyébként én a Pink Floyd-ot se nevezném popnak.

  • 20.

    Molo.
    A populáris attól populáris (popular --> népszerű), hogy a többség legalább ismeri, de még inkább szereti. A rock-metal zene (néhány kivételtől eltekintve) a mai napig is underground (rétegzene). Azt, hogy nem ismeri a többség, nem mint műveletlenséget róttam fel nekik, hanem a popularitás cáfoltaként említettem. Sokkal ellentétben én nem akarom az underground műfajokat, kiemelni a ˝föld alól˝. Senkit nem akarok/akartam meggyőzni arról, hogy milyen zenét hallgassanak. Ahogy azt egyébként a média teszi más műfajokkal.
    Csak egyszerűen jeleztem, hogy fogalomzavarral éltél a hozzászólásodban.
    Köszi, hogy belinkelted a zenekarom videóját, bár nem értem, hogyan kapcsolódik ez ide.
    Saját dal, és nem pop...

  • 19.

    Pont ezért írtam a nyitó téma fejtegetésében, hogy a pop zene itt és most nem műfajt jelöl, hanem inkább csak a 4 nagy szelet közül (klasszikus-nép-jazz-pop) a ˝legnépszerűbb=popularitása szintjével egy csoprtba terelt zenék összessége˝ , ami nem jazz-nép-klasszikus zene :-)


    Na! Maradjunk egyelőre ennyiben ! :-)

  • 18.

    ˝Tévúton járok, sajnos néha-néha én...˝

  • 17.

    Molo nagyon téves úton jársz. Pop, rock, metal mind különböző stílusirányzat. A Megadeth metal zene, köze nincs a pop zenéhez, ahogy a többi általad említettnek. Még Bon Jovi is hard rock/glam volt.

  • 16.

    outsider: nem is vártam, hogy egyetérts, nem vagyok diktátor. :D
    Nos, nem ismerni Kis Grófót nem nagy veszteség. :D
    Nem ismerni a Slayert, Megadethet, Dream Theatert, hát... ez is joga van mindenkinek.
    Éljen a szabad művészi alkotói szabaccság!

  • 15.

    Nekem a popról mindig a szatyor jut eszembe........ja nem, tarisznya

  • 14.

    Molo.
    Azzal, hogy a rock metal zene popzene, nem tudok egyet érteni.
    Bármelyik kollégámnak elmondom valamelyik általad említett zenekar nevét, fingja se lesz róla, eszik-e vagy isszák...
    Számcímet nem is tudnának mondani.
    Behatóan én sem ismerem az említett zenekarokat, de jó pár ismert nótájukat meg tudnám nevezni.
    A stílust is be tudom sorolni... (Nem odáig hogy: Rock).

  • 13.

    Nem sok dalt játszunk másoktól, de ha igen, akkor teljesen más stílusban nyomjuk. Pl Hajtók dala pop -rock, Nirvana akusztikus jazzes,

  • 12.

    Hát, engem lenyűgözött ez a kis koncert! Kiváló zenészek, szuper ének, nem csak csinos, de remek hangú vokalista lányok, jó összkép, jó hangosítás. Élmény volt! Jó, hogy megosztottad ˝tóth csaba65˝!

  • 11.

    Ezt a Tamás Antal kiválóságot még nem hallottam, de rokonszenvezek vele, mintha csak magamat hallanám - ha mernék énekelni, és főleg nyilvánosság elé tárni a tehetségtelenségemet, de nem teszek ilyen csúfságot a világgal. Épp elég a korona vírus meg Kis Grófó. :D
    Hangról hangra vagy kicsit a saját íz szerint vagy szétimprózva mittomén. Ki a művész? Ki a nagy művész? Ki tudja? Mi a definíció?
    Ha van közönséged, főleg fizető, lehetsz művész, persze ettől még mondhat mást a ˝szakma˝. (Lásd Kis Grófó esete a fizető kereslettel és a zenei színvonallal).
    Outsider: ha rockot, metált játszol az nagy eséllyel pop zene. De nem biztos. Hacsak nem elvont rétegzene. A Slayer, a Megadeth, stb. simán popzene, értsd populáris. A Dream Theater már nehezebben esik ebbe a kategóriába. De ha egy zenekar stadionokat tölt meg tízezerek veszik a zenéjét, ne adj isten rádiókban is játszák, akkor az popzene (=populáris, népszerű). Mozart is pop zenék tucatjait írta, csak akkoriban még nem volt elektromos gitár (különben esélyes, hogy a fickó használta volna), ma meg ˝komoly˝ zenének mondják (a Requiem az más, az mindenek felett).
    Teljesen mindegy, hogy vki hangról hangra, kottahűen játszik vmit, avagy jazzista impróval, csak jól tegye! És ez egy szinten túl - hogy jó, nem jó - ízlés kérdése. Csak azt a szintet kell megütni.
    Mint T. Antalnak? :)))))))))

  • 10.

    8.domesz77!

    igaz, ami igaz! a mongol interpretáció kissé(?) elmarad attól, amit itt európában egy ekkora műsort kiállítani képes brigádtól elvárnánk ˝hűség˝ szinten..... de erre írtam, hogy ezt a csapatot az is feljebb sorolja a ˝szívemben˝, hogy szó szerint azt hittem eddig (spektrum, meg Nat.Geo, stb hatásra) hogy mongóliában kumisztól bekarmolt lovas csókák torokhangon sámándobon és dorombon valami ˝földönkívüli˝ izét mormolnak zene gyanánt...... erre pár éve belefutottam ebbe az ˝ilyen kultúrán nevelkedett zenész˝-ekből verbuválódott csapatba, és azonnal ˝elérzékenyültem˝ tőlük.....plusz, amit zenélnek, engem még pont emlékeztet arra, amit a Pink Floydból ˝kihallok˝ :-))))

    Eredeti bejegyzés megtekintése

  • 9.

    ezt pl nagyon nagyra tartom....virgázós közjáték ide, vagy oda... :-)
    pedig a DS a másik ˝mindenem˝ :-)))

  • 8.

    Ó, Anti a gitáros! De régen hallottam :) Abban az évben volt Bikicsunáj is, nem?

  • 7.

    Hallottam egyszer valami francia Dájörsztrétsz tibute zenekart, yutun. Ott a fickó hangról hangra úgy leszedte a cd-ről a dalt, meg a szólókat, hogy még Knopfler papa is csak nézett vóna. De állítom, hogy még Pataki UFO Attila lakodalmas egyvelegébe is több élet és fíling van, mint ami abba a steril, műanyag előadásba volt. Akkor inkább valami népzene, vagy egy másik klasszikus:

  • 6.

    ˝Én meg az ˝imprózós˝ fajtát nem csípem.
    Akik szétimprózzák a szólókat, és így az eredetit gyakorlatilag ˝sosem˝ hallom...˝

    Jaja, pl. Lukather a Hold the Line szolojat egy elo eloadason sem huzta el eredetiben (legalabb en nem lattam/hallottam ilyent), szamomra igy elvezhetetlen. Ertem en, hogy ilyen kaliberu zeneszek annakidejen is bementek a studioba max nehany otlettel, majd ott improztak parat es ami legjobban sikerult azt megtartottak, es eloben konnyebb improzniuk valamit, mint ˝megtanulni˝ a sajat szolojukat a felvetelrol, de lehangolo nagyon, hogy az eredeti dalt sosem huzzak el. :^(

  • 5.

    Nem vagyok nagy Pink Floyd rajongó, de pl. a The wall szólóját imádom. Itt viszont annyira ˝érzelem mentesen˝ játssza a gitáros, hogy nekem ez így élőben csalódás. Amúgy ügyesek! A többihez nem tudok hozzászólni...

  • 4.

    3. outsider!

    Na! Ezzel pont így vagyok én is :-)

    eleve jobban szeretem az ˝énekelhető˝ szólókat mint pl a ˝virgázást˝ . értem ezalatt pl pont Slash kolléga ikonikussá vált szólóit, vagy épp pont Gilmour szinte teljes ˝újkori˝ (barrett után, egyedül) munkásságát..... ezeknél eltérni az eredetitől szinte bűn a szememben.....

    ami a feldolgozást illeti, én is híve vagyok. avval együtt is, hogy a legtöbbször csak ˝elvenni/lefaragni sikerül˝ az eredeti műből, hozzárakni/átcsiszolni, átalakítani jobbra, vagy hasonlóan jóra, csak másra, már ritkább kincs :-) de jónéhány feldolgozást dédelgetek a szívemben, ami messze messze meghaladta az eredetit, alapművet. (pl Hendrix watchtower-e tipikusan ilyen...de Grace Potter Cortez killere Satriánival is úgy lett más, mint az eredeti, hogy sokkal jobb is lett tőle :-)

    a tribute persze egy másik műfaj....ott talán ˝kötelező lenne˝ hangról hangra előadni a ˝bevállalt művet˝.....de a technika ilyen mérvű térhódítása idején, szinte lehetetlen (vagy mégtöbbször izzadságszagú) az erre tett kísérlet.....ezek a mongol öregfiúk szerintem jó arányt találtak meg.....

  • 3.

    Tátraival olvastam egy interjút, amivel nem tudtam egyetérteni. Hogy pl ő nem nézi sokba az olyanokat, mint pl Slash, aki igyekszik hangról hangra eljátszani a szólóit.
    Szerintem ez hülyeség. Az ikonikus szólókat szerintem úgy várja el a hallgató, ahogy meg voltak írva (mert az úgy jó).
    Én meg az ˝imprózós˝ fajtát nem csípem.
    Akik szétimprózzák a szólókat, és így az eredetit gyakorlatilag ˝sosem˝ hallom...
    Ez számomra nem hozzáadott érték.
    Kedvenceim között van ilyen is, olyan is. Egyiket csak azért szeretem, ahogyan megírta, a másikat azért is, ahogyan előadja :)
    Utóbbi ezt elég jól műveli, az utolsó hajlítás is ott van ahol a stúdió felvételen megszokta az ember.
    Persze van olyan is, hogy más ˝íze˝ van egy dalnak koncerten. Ezzel nincs is baj. Attól még megvan, hangra.
    Persze a sajátját többnyire úgy játssza el az ember, ahogy ő akarja....

  • 2.

    Habár nem utazom popzenében, de szerintem ˝ér feldolgozni˝ egy feldolgozást. A határ ott van, ami még nem ˝öli meg˝ a dalt. Nyilván ez a határ szubjektív, mindenkinél máshol van, az adott dalhoz fűződő viszonyától függően.
    Én igyekszem ˝hanghű˝ lenni, a határt nálam a képességeim szabják. :D
    Az énekesnek viszont azt szoktam mondani, próbálja nem másolni, hanem a ˝saját hangján˝ énekelni (nyilván a megfelelő fekvésben).
    Szerintem az érték, ha valakinek van ˝saját hangja˝.
    Meg aztán van olyan is, hogy egy műsorhoz hozzá kell szabni a dalt ˝dramaturgiailag˝. Így kimaradhatnak részek stb-stb.

  • 1.

    Azt gondolom, nem az az igazán nagy művész, aki hangról hangra eljátszik bármit, hanem az, aki hozzá tud tenni valamit a sajátjából.