Mohini most Szebenyi úrral (is) társult ! www.facebook.com
@szbzs (#19848): nálunk Szombathelyen ezt 98-2000 környékén lerendezték. Egyszerűen ˝kitepepítették˝ azt a réteget a belváros szívéből, és a fiatal házasok otthonában kaptak többek között szállást. Biztosan láttátok, ezelőtt héten épp azt a házat mutogatták a híradókban, ahol a hármas késelés történt. További érdekesség, hogy egy évtizede biztonsági őrök vigyázták a környék nyugalmát, ami önmagában elég rendhagyó eset szerintem. Mi 10 évig éltünk a VIII-ban mint említettem is. Nagy részét a Gábor által említett Rákóczi tér melletti mellékutcában, utána pedig az akkori Köztársaság téren. Én napi szinten jártam a Népszínház utcában, de mivel nincs életösztönöm, sosem féltem, vagy tapasztaltam atrocításokat. Előtte az ezredfordulón a Szabolcs utcában is laktam keveset a VII és a XIII határán, ott más volt a helyzet. Egy két szintes gangos házban laktunk albérletben, a húsz lakásból kettőbe laktunk fehérek :D A másik lakásban egy rendőr élt, akit megvertek a helyi erők, mert szólni mert, hogy hangos az esti dajdaj :D :D Macskaköves utca, még villanyoszlop sem volt, a köztéri lámpák egyszerű zsinórokon lógtak az utcán. Napi szinten kellett leterelnem a tszigókat, mert folyamatosan zoknit, kiscicát, ukrán cigit akartak eladni nekem. Legjobb megoldás gyanánt mindenre nemet kellett mondanom, így idővel békén hagytak. De nem volt életbiztosítás ott élni, ez tény.
szerintem is ez a ˝fejlődésnek az akadálya˝, de én ezt nem tartom bajnak,
a rendszerváltáskor volt lehetőség az önkormányzati lakások megvásárlására, ezeknek az embereknek meg nem volt pénzük rá, bár a legtöbb helyen szerintem nevetséges áron lehetett megvenni az adott lakást, ha volt rá jogalapod (pld. x éve be voltál oda jelentkezve, stb.),
az, hogy emiatt sokak szerint ˝vállalhatatlan˝ a környék, stb. az meg ˝egyéni szocprobléma˝, szerintem,