Na, ez viszont nagyon érdekes, és baromi menő szerintem. Végre egy jó ötlet. www.fernguitars.com
@Molo (#17523): Most is van egy jelentős réteg, aki nem ilyeneket hallgat, de sajnos szűkül. Az van, hogy ha mindig, minden étteremben a zsíroskenyér és rántotta különböző variációit kapod, és otthon sem tudnak mást ˝főzni˝, nem is támad igényed más kajára, mert nem is tudod, hogy nincs.
Tizenéve csináltam egy zenei kurzust a suliban. Az azon részt vevő diákok valóban rácsodálkoztak a normális zenékre, és el is kezdték azokat hallgatni. pedig tizenéve még egész jó volt a zenei helyzet a maihoz képest.
@Flór Gábor (#17522): Hát ja. Ha 18 évesek lennénk nyilván más lenne az ízlésünk. De akik a nyolcvanas években voltak fiatalok (vagy előtte) és klasszik rockzenén, új hullámon, metálon, blueson, szintipopon szocializálódtak, azoknak nehezebben emészthető a mai sláger kínálat. Persze a 40, 30 vagy 20 évvel ezelőtti mainstream slágereket sem szerettem, mert a rádióbarát slágerzenék eleve ritkán találnak hozzám utat. Ha most lennék 18 éves lehet, akkor sem ilyeneket hallgatnék, hanem a jó öreg Slipknotot, Dream Theatert, vagy ilyesmiket.
@Molo (#17521): Valószínűleg öreg(ek) is vagyunk hozzá, de az is a baj sajnos, hogy sekélyesedik minden. Az énekekre ráült a rap, ami magában biztosan jó egy műfajnak (már annak, aki szereti), csak amikor már mindenhol ott van, halál unalmas, és ennek megfelelően a dallamok is elsíkultak, mert egy hanghoz képest már három is dallamözön. Egyéniség is zéró a zenében, lassan csak az a mérő, hogy helyes csaj/fiú-e az előadó, és frankó-e a látvány.
Én csak abban bízom, hogy ezeket kinyírja a mesterséges intelligencia, és a normál zenefogyasztóknak maradnak az eredeti dolgok, amik a zenéről szólnak, nem a testről, a többiek meg fogyaszthatják a gépnők/fiúk gépdalait (már most is azt teszik, csak még élő hús mozog a zenére).