Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
@Yogi (#2936): Én is tudom értékelni a gyári hangszereket. sőt, a jóféléket szeretem is. nem erről szólt most ez a vita.
Igaz. De azért abban egészen biztos vagyok, hogy a Fender és a Gibson nem a bekerülési költségek duplájáért adja a sztenderd modelljeit. A Custom Shopos cuccok persze más tészta, a tízezer dolláros nagyságrendben persze hogy a nagyja parasztvakítás.
@Yogi (#2935): Nem hagytam ki, benne van a faanyagban, és meg lehet csinálni házilagosan jól.
@Overdrive (#2934): Nem, te egyszerűen nem érted, amit írok. De sebaj, tényleg hagyjuk.
Egyedi gitárt, mesterhangszert szerintem nem is nagyon lehet azokkal összehasonlítani. Nem egy kategória, nem egy liga - nem is feltétlenül a minőség, hanem az egyediség. Lehetne mondani, hogy én a sznobságomért fizetek, ha tudok, te meg a különcségedért. Az a baj, hogy én az egyedi gitárokat is nagyon tudom szeretni és értékelni, ha tényleg jók.
A nyakat kihagytad a felsorolásból, illetve a fényezért is. az utóbbit én magamnak igen olcsón megcsinálom sellakkal vagy Tru Oillal, de nyakat készíteni nem tudok, és jól megcsinálni nem is nagyon lehet házilagosan. Viszont az elektronikát, a kulcsot és talán a hidat valószínűleg kevesebből megoldanám (ha kell tipp, akkor szólj, mondom).
Az más kérdés, hogy én azért bevallottan egy kicsit sznob vagyok, vagyis szeretem a tudatot, de hát kell ennyi hülyeség az élethez.
@Flór Gábor (#2932): Most vagy félreérted, vagy félremagyarázod amit írtam.... hagyjuk. Én nyilván egy köcsög sznob vagyok, mert jobban szeretek Gibsonon, meg Fenderen játszani, mint valami feltuningolt kínai csodagitárral. És a világ nagy gitárosai is mind azok, akik ezeket használják, mert nem olvasnak magyar fórumokat, és nem hallottak még Gibson verő Staggokról, és Fender verő herlibentonokról....ugyan már....
@Overdrive (#2929): Nem siklottam el. Én a saját készítésű gitárról beszéltem, ahol az idő nem pénz, mert szórakozás: nem eladásra készülő hangszernél nincs óradíj. Ezért írtam, hogy egy ilyen hangszer 3-400 hangszerésznél.
@Overdrive (#2931): ˝amit csak ezek a hangszerek tudnak nyújtani˝ Tehát a névre.:) Ez a tipikus legenda-érzet, de nincs ezzel baj, van, akinek ez kell. Nekem nem hiányzik, nekem az a fontos, hogy jó hangú, kényelmes, jó hangszer legyen a kezemben, hogy mi van ráírva, alapjában mindegy.
A Variaxot én is utálom. Kipróbáltam mindegyik akusztikusát, mert azt hittem, majd milyen jó lesz, de nem volt jó.
@Flór Gábor (#2920):
Nem a névre. Hanem a játékérzetre, a hangra, amit csak ezek a hangszerek tudnak nyújtani.
És igen, igyekszem őket azzal is megtisztelni, hogy jól játszom. Ami azért könnyebb, mert ezeken a hangszereken sokkal nagyobb örömet okoz a muzsikálás, lelkesebben, felszabadultabban játszom. És az kihat mindenre.
Volt Variaxom. Ami egy nagyon praktikus holmi volt, munkaeszköz, mint egy ergonomikus nyelű csavarhúzó, de egy lelketlen valami, szívből gyűlöltem. Na azok a próbák, amikre azt vittem, kínszenvedést jelentettek. Inkább cipelek két, három hangszert. A Vax meg ment a levesbe....
@Yogi (#2923):
Én már azt a hangot is imádom, mikor csattan a tok zázának a hangja kinyitáskor. Igazi ünnep! :)
@Flór Gábor (#2927): Az egyedileg épített mestergitároknál egy tényező fölött siklottál át nagyvonalúan, és az a munka, amit beleölt. Az idő, ami pénz. Nekem is van egyedi építésű GPD gitárom. Semmiért oda nem adnám, mert jobb mint bármelyik ˝gyári˝ gitárom.
@Yogi (#2923): Persze. Ez teljesen természetes. ezt hívják illúziónak, amik nélkül sz@r lenne az élet. :) Mondjuk az én gitárjaimnál a Planet Waves gitárápoló illata (szaga?) csapja meg az orromat, ha kinyitom a tokot, és ez így lenne Fendernél, meg Gibsonnál is. :) Ettől függetlenül a jelenlegi két egyedi gitáromat nem nagyon adnám oda valami Gibsonért.
@Yogi (#2921): Én sem írtam lényegében mást. Persze az olcsóbb előállítás nem mindig a faanyagon múlik, hanem a rabszolgamunkán pl. De egy Fendernél jobb minőségű (jobb fából, gondosabb kialakítással) gitárt megcsinálok itthon (vagyis én nem, mert nem vagyok elég türelmes, de a gyerekem simán). Tele esetén a faanyag kb. 10000, Haussel 69000, eredeti Fender kulcs 13000, elektronika (valami komolyabb, mindegy) 25000, húrláb (Fender) 15000. Apróságok: 5000. Ez összesen 137000. És nagy eséllyel lesz egy jobb hangszerem, mint az ezért az árért megkapható eredeti tele. Nem lesz ráírva, hogy Fender, és nem fogom tudni 30 év múlva jól eladni. De engem ez rohadtul nem érdekel. :) És tudom, nem mindenki tudja megcsinálni otthon, ha meg hangszerészhez megy, egy ilyen gitárért fizethet 3-400000-et. De ha meg azt vesszük, hogy kiválaszt egy minőségi kínait (mondjuk egy jól sikerült Johnsont), és csak a kínos részeket dobja ki belőle, akkor 100 alatt van egy király gitárja. Persze, nincs meg az érzés, hogy Fenderen játszik. De a zene nem ezen múlik.
Ez ellent mond az almás telefon és almás laptop üzletpolitikájának. A teleshopokról már nem is beszélve.
@APeet (#2924):
*a nagy gitár isteneknek
@Flór Gábor (#2920):
Egy másik megközelítés:
Drága, minőségi hangszert bárki vehet, akinek van rá pénze. Egy olcsó hangszerből kihozni a maximumot már kreativitást igényel. Nem mellesleg a komoly zenészek általában szeretik az egyedi dolgokat. A nagy gitár nagy részének saját, egyedi gitárja van/volt, amit sok esetben ők maguk fabrikáltak. Persze sokból lett aztán signature modell, de az szinte sosem 100%-ban egyezik az eredetivel.
Ne röhögjetek ki, de Gibsonnál és Fendernél vagy Martinnál külön öröm kinyitni a tokot és várni, hogy megcsapja az orromat az illat - én már abba szerelmes tudok lenni. Na ilyet még nem tapasztaltam ázsiai gitárnál (japán Fendernél sem).
@Overdrive (#2919): ˝Egy hangszer egy egység.˝ Ez igaz az én jazzgitáromra, nem is alakítanék át rajta semmit. De egy szétszedhető eszköznél ez nem igaz. Említett mozgónyakú Fender kapott egy normális nyakat, és lett belőle jó hangszer. Te se BK pickuppal vetted a gitárodat szerintem (vagy lehet, hogy igen, de azt nem a Fendernél rakták bele).
Ha ez tényleg így lenne, akkor nem akart volna már sokszor csődbe menni a Fender. Tudom, hogy ez nagyon népszerű legenda, és van is valami alapja, mert a név is ér valamit, de hogy az ár fele a név lenne, az nagyon durva túlzás, egyszerűen nem igaz. A rockzenészek igaz, hogy ragaszkodnak a megszokotthoz, de azért nem hülyék, és általában nem túl gazdagok. Elég kevesen fizetnének kétszer annyit valamiért, mint amennyit valójában ér és amit feleannyiért is beszerezhetnének. És ahogy a múltkor is mondtam: csodák nincsenek: ha valamit olcsóbban árulnak, azt rendszerint olcsóbban is állították elő.
Azonkívül ne felejtsük el, hogy a név nem csak érzést ad: ha Fendert veszek, akkor egész jó eséllyel számíthatok arra, hogy harminc év múlva is el tudom adni a gitáromat, valamint hogy az harminc év múlva legalább olyan jó (olyan használható) lesz, mint ma.