Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Fórum, ahol komolyan megvitatható minden idétlen hirdetés, hozzászólás és amit akartok...
Szigorúan csak zenével, hangszerekkel kapcsolatban. Meg minden más is.
ÄHá `megen`a Jolaknák-nál vagyunk két hete írtam, ...akkor senki sem hébedett fel bezzeg most.. :(
Egyezzünk ki annyiban, beleértve az akkori KGST gyártást: Opheus, Jolana, Musima, Rostov etc= a `keymart azaz szar` a fán a rigó fütyült, az elektronikából, csak a Teslás poti húzza a mai napig.
Én, nem vagyok egy Űberfütyi-főleg nem ezen a fórumon hogy a 20-ezeres gitárjait hova tolja a neten és kinek
@Flór Gábor (#16708): Én is így vagyok vele.
De megértéssel nézek azokra az emberekre, akikben ez ilyen - olyan okból összemosódik.
Szeretem kutatni az okokat...
@Wylde (#16704): Ez egy hirdetési oldal, ahol adás-vétel folyik. Nyilván sokat beszélünk a pénzről. :) Arról nem is beszélve, hogy a topik alapja is zömmel anyagi jellegű, hiszen a legtöbb idétlen hirdetés elszabadult árképzéssel is rendelkezik.
Ettől függetlenül a világ (legalábbis azon része, ahol élünk) totálisan a pénz körül forog zömében, sajnos. Mert nincs.Ha lenne, nem beszélne róla senki (vagyis nem ennyit).
@Kelemen Gábor (#16703): Persze. De tárgyak esetében nem sok értelmét látom az anyagiasult érzelemnek. El tudok képzelni olyan tárgyat, amit semmi pénzért nem adok el, de nem tudom elképzelni, hogy azért, mert nekem sokat ér, azt beszéljem be magamnak, hogy valóban sokat ér.
@Wylde (#16704): Sokszor, sokféleképpen, sok irányból jár át a lélek dolgokat...
S megváltoztatja azok értékét, súlyát, helyét életünkben.
@Morscher-Szénási Gabe (#16705): Köszönöm szépen! :)
@Kelemen Gábor (#16703): De jó, hogy erre jársz! régen ˝láttalak˝, örülök, hogy előkerültél! :)
@Flór Gábor (#16702): ÉSzrevettétek, hogy mennyit beszélünk itt a pénzről? Túlságosan is része az életnek.
Én mondjuk különbséget tennék egy saját kézzel felépített ház és egy megvásárolt gitár között. Bár a házat sem venném meg olyan állapotban, de mégis...Értitek, mit akarok mondani?
@Flór Gábor (#16702): Egy gyűjtemény sokszor olyan, hogy minden darabnak egy külön története van.
Így válik az élet részévé...
Amúgy egyetértünk, a racionalitás általában fölülírja az érzelmeket.
Általában.
De van, hogy nem.
Szerencsére. :)
@Kelemen Gábor (#16701): Igen, ez így van. De az én racionális lelkemnek ez irreális. Ezek tárgyak. Bazira mindegy, mi történt bennük, velük, hogyan kapcsolódnak hozzám stb. abból a szempontból, mennyit érnek. Ha nagyon ragaszkodom valamihez, megtartom. Ha viszont eladom, nem az emlékeimet adom el, hanem egy tárgyat. Aminek viszont van reális ára.
Az emlékeimet max akkor tudnám pénzzé tenni, ha megírnám könyvben, és olyan jól sikerülne, hogy megvennék sokan. De akkor sem adom el, csak elmesélem, és keresek vele, de amúgy az enyémek maradnak, amikor eltűnök, számomra jó eséllyel eltűnnek velem együtt. Vagy akármi, de vagyoni értékük nulla.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen gyűjtemény nem a gyűjtő élete, csak az összevásárolgatott limlom. Amit mi árulunk Höfner, az az életünk egy darabja (azért is nem adtuk el eddig), csak a racionalitás felülírta a nosztalgiát. Ha az emlékeket, meg a hozzá fűződő történeteket akarnám eladni, 10 milláért hirdethetném, vagy valami ilyesmi áron.
@Flór Gábor (#16691): Az emberek gyakran eggyé válnak a dolgaikkal... Nem csak a gyűjtők.
Vagy 40 éve házat kerestem megvételre.
Elmentem egy címre. Nem mondom, hogy a világ végén volt, de a kert végéből már látni lehetett...
A ház olyan volt, hogy a legyeket is sajnáltam, amik berepültek.
Elég legyen annyi, hogy a falak a tetőig vizesek voltak, a tető gerendázata alulról korhadt a nedvességtől.
Először nagyon haragudtam az idős asszonyra a hosszú potyaút miatt, de aztán hallgattam, amint a ház építéséről mesélt.
Mindent ketten csináltak a férjével, az agyag kiásásától kezdve, a téglaégetésen át a tetőfedésig, mindent.
Miközben szépen, egyszerűen beszélt, újra élve azokat az időket, megértettem, hogy ő most nem a házát adja el, hanem egy darabot az életéből...
És van-e reális ára az élet egy darabjának?