Fórum, ahol komolyan megvitatható minden idétlen hirdetés, hozzászólás és amit akartok...
Szigorúan csak zenével, hangszerekkel kapcsolatban. Meg minden más is.Vegyetek hegedűt Alkalmi Árontól :)gsfanatic.com
Sziasztok!
Ok. Átviszem a kérdést a ˝Melyiket vegyem˝ topicba. Köszi.
Egyébként amint írtam rossz élményeim miatt nem vennék alsó kat. cuccot.
Attól tartok, hogy a gitárok terén is hasonló a helyzet, mint a dobos termékek esetében.
Elhajlik, lefoszlik a króm, vetemedik, vacak a hangja, hangolhatatlan, rossz a hangtartása, blablabla...
Szóval szenvedés az egész...
Egyébként ha egy használt gitár esetén jó vételt sikerül csinálnom, akkor sztem. nem bukok rajta, ha később lecserélném.
Azt meg határozottan butaságnak tartom, hogy ˝Vegyél olcsót, mer` lehet, hogy nem is akarsz zenélni, de ha mégis, akkor veszel majd egy használhatóbbat˝ :)
Én nem akarok évente azon gondolkodni, hogy mit vegyek a már meglévő helyett! Most akarok normálisat és azzal hosszú-hosszú éveken keresztül elégedetten és boldogan zenélni. Oszt ennyi :)
Nem titkolom, hogy 150-ért valami alkalmi vételt szeretnék kifogni. ( Ki nem... ?! :) )
@Kala (#7010): Egyébként én hajlamos vagyok zeneileg a legmagasabb szinten kényeztetni magam még akkor is, ha nem használom konkrét produktumra (fellépés, stb.). Amikor elkezdtem gitározni, volt ugyan sejtésem, hogy színpad lesz a dologból, ismerve magamat, de persze garancia nem volt rá, mert még egy normális hangot sem tudtam lefogni, de már a második gitárom is egy akkoriban is (használtan is) viszonylag drága Hohner nejlonhúros elektroakusztikus volt (marha jó hangszer, megvan még). Az első gitárom egy nagyon olcsó, de kényelmes, és legalább fa Musima volt, azt csak hirtelen fellángolásból vettem meg (rámtört az érzés, hogy _azonnal_ kell egy gitár), rá pár hónappal már megvolt a Hohner, majd igen hirtelen egy Epiphone fémhúros is csatlakozott. :) És, ha akkoriban jobban állok, nem Epiphone lett volna, hanem Gibson, pedig igen kezdetleges tanulási szinten voltam még. De meg sem fordult a fejemben, hogy kidobott pénz lenne a drága hangszer.
@RPé (#7008): Szeritnem Gábornak van igaza, mint vevő se beszélném le róla, mert plf. sávokban , klf. hangszercsoportkat találni, lehet 50e, 100e, 150e, 200e, 250e , stb. magasságában keresni. Én először a második csoportot nézegettem, ma már a harmadiknál tartok... Mindenki kell, hogy tudja, mit enged meg pénztárcája, illetve, hogy mire érdemesíti önmagát....Én is adtam el olyan drága hangszert, amit a mai napig sajnálok, de tisztában vagyok az anyagi lehetőségeimmel, zenei képességeimmel, így fél milliós hangszert csak akkor fogok venni, ha másra nem kell a pénz, mert zeneileg felesleges lenne önmagamat ennyire kényeztetni...Szerintem mindebből az a tanulság, hogy mindenki maga dönti ela prioritásait és azon belül aztán igyekezzék legjobban megszerezni. 150e-ért márt pld. egy igyen jó, eredeti mexikói stratot meg lehet szerezni, szépen szól, kényelmes, nem fog ínhüvely-gyulladást kapni az első hónapban.
@RPé (#7008): Én úgy értelmeztem a kérdést, hogy 150000-et akar rá költeni. Eszerint van rá annyi. Én is mindig valahogy így veszek hangszert (meg bármit): mennyim van rá, és abból kihozom a legjobbat.
Életemben egyszer vettem így hangszert, hogy megvolt a pénz, de ˝minek nekem a drága, úgysem tudok még játszani rajta˝, az első szaxofonomnál. Mai napig bánom a döntést.
@Kala (#7006): Persze, egy kereskedő szemszögéből nem érdemes lebeszélni a vételről az embert. De szerintem itt a kérdés nem úgy hangzott el mint aki a kereskedőkhöz szólt volna.Az nem segítőkészség ha azt mondaná az ember neki, hogy :˝persze vedd meg a drágábbat mert az tuti jó és könnyen megtanulsz rajta játszani˝. Ez sem igaz.
@RPé (#7005): Szerintem ez maximálisan pénzkérdés. Ha van annyim, kiadok rá annyit, ha nincs, nem. Aztán, ha nem jön be, és eladom, úgyanúgy eladhatom a drágábbat is, mint az olcsóbbat. MInd a kettőn bukni fogok valamennyit, de ez egy ilyen műfaj. De az biztos, hogy minél menőbb hangszere van az embernek, annál jobb a lelkének. Akkor meg miért ne? :)
@RPé (#7005): Volt nálam olyan , aki eljött egy 120e Ft-os Epiphone-t megnézni, össze-vissza fikázta a hangszert, esküszöm neked, három hang nem sok , annyit nem tudott normálisan lejátszani, de elvitte. Volt pénze.... Ha hozzzám jön valaki és keres egy drágább hangszert, hülye lenné róla lebeszélni... Nekem is jobb üzlet, neki pedig biztosan nem árt , ha jobb hangszere van....
@Flór Gábor (#7004): Ha a családban nincs más aki mondjuk gitáron játszik akkor szerintem nem érdemes, mert mi van akkor ha két pengetés között rájön, hogy ez még sem az Ő világa? Akkor találkozunk a hangszerével itt a GS-en. Csak ezért gondoltam, hogy nem biztos, hogy ki kell adni a legelején ennyit. De persze ezt saját magának kell tudnia, hogy csinálni akarja-e vagy sem.
@RPé (#7002): Mondjuk, ha van rá zseton, miét ne vegyen? Egy jó gitáron jobb lesz tanulni is, más a feeling. Nyilván, ha úgy kell kiizadnia az embernek a hangszer árát, más a helyzet, de nekem az a véleményem, hogy ha van keret/lehetőség, mindig a lehető legjobbat kell megvenni. Gyerekem egy Takamine mestergitáron kezdett, azóta a leggyengébb hangszere a Squier Bullet volt (de az is igen jó darab), és nem hiszem, hogy kára lett abból, hogy király hangszereket nyomtam a kezébe (max annyi, hogy ha majd esetleg magának vesz, akkor kell szembesülnie vele, hogy milyen rohadt drágák a jó gitárok. :))
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský