
Csevegő
Kötetlen beszélgetések fóruma. Bármiről és annak ellenkezőjéről is szó eshet.És elcseszett drága www.thomann.de Ahhoz képest, amennyibe kerül, lehetne már valami rendes fa a test, nem hárs.
Közelebbről meg szebb: www.music-man.com
@Molo (#7736): Mert arra megy ki a műsor, hogy a sportoló milyen teljesítményre képes, és nem kamerázzák rendesen a hangszert. Ez egy ilyen csicsás MM tele: www.music-man.com , csak nincs ilyen szépen fényképezve.
@Molo (#7734): Nem baj, én is utálom pl. a metált, meg még egy csomó más műfajt. A musicalt sem szeretem, de ez igen jól sikerült, persze a linken lévő társulat amatőr, de néhányan színészek lettek azóta. A mienkben kevesebb dal volt, a 10 slágert vettük át, úgyhogy nem musical volt, hanem színdarab zenei betétekkel. És jó volt, átjött Rejtő humora, pedig a mi diákjaink is amatőrök, de profin játszottak.
Nagy meló volt, ennyi volt meg, ami a YT felvételen, jobb minőségben, de énekkel együtt, mindent föl kellett játszani, dobot megírni stb, és volt rá 2 hónap (azt hitte a rendező, hogy megvan a hagyatékban az ének nélküli master, de nem volt meg). Szerettem csinálni, kicsit jazzesebb is lett, mint az eredeti, de jó nehéz volt mindenesetre. Emiatt kezdtem banjozni, mert olyan király banjot generáltam az egyik dalban midivel, hogy kedvem lett megtanulni. :)
@Flór Gábor (#7733): Ez komoly munka lehetett, és biztos jó is. Sajnos pont az a műfaj, amit nehezen tolerálok. Bocsi! Ráadásul Rejtővel úgy tűnik semmit nem lehet csinálni, csak olvasni. Minden más kísérlet számomra elvetélt.
De a zenéket megcsinálni, akár csak az eredeti után is, az nem lehetett semmi. Gratula!
@Molo (#7732): Iskolai darab volt, egy Elveszett cirkáló átirat, amit Kovács Áron barátom zenésített meg, azaz írt hozzá dalokat. Ezt játszották el a sulinkban nagyon jól a 12-es diákok. Az eredeti fönn van a Youtube-on ( , ), a mienk sajnos nincs, csak házi felvétel van nekem emlékben, de az nem publikus (pedig lehetne, mert jó lett). Az ebben szereplő dalokat kellett leszednem, áthangszerelnem stb.
Az, hogy elkezdtél zenélni, átalakította az agyadat, akár akarod, akár nem. Meg tudod azt csinálni, hogy külön hallgatsz hangszereket egy dalban. Vagy észreveszed, hogy van vokál a refrénben. Vagy ha van hangnemváltás. Netán azt is, hogy több szólam van valahol. Meg egy csomó mást. Akik ˝csak˝ hallgatók, semmit nem vesznek észre ebből, ők csak az egységes hangképet hallják, ami egy teljesen másik dimenzió. És ez nem baj, hanem más. Egy operatőr sem tud soha többet úgy filmet nézni, mint pl. én. Egy rendező meg pláne. Én tartottam zene kurzust, és játszottunk olyat, hogy kivettem hangszert az összképből, ha nem a dob volt, vagy valami nagyon jelentős, észre sem vették a hallgatók. Ha a basszust vettem ki olyan zenékből, ahol nem domináns (mint pl. a Hairben, ha onnan kiveszed, azt mindenki észreveszi), alig volt valaki, aki rájött, mitől lett rossz. Ez a különbség.
@Flór Gábor (#7731): Nyilván igazad van. Észrevettem már zenészeken, gitárosokon, hogy egész másképp gondolnak egy-egy zenei darabra, mint egy sima hallgató. Engem ez a veszély nem fenyeget, mert sík hülye vagyok a zenéhez. Csupán hangszer tulajdonos vagyok, ami nagyon más. Bár azért póbálom magam átrágni a gitározás művészetén (kevés sikerrel) és nagy ritkán előfordul, hogy mást látok, hallok egy-egy gitárdarabban, mint régebben. De alapvetően csak simán hallgatom a zenét. És 33 felett nagyon sok zenét fogadtam be, olyankat, amiket 33 körül, vagy előtte nem is ismertem, vagy nem úgy, nem pont azt a lemezt, stb. De az tény, hpogy a fiatal korszak meghatározó. Néha jobban emlékszem 18 éves koromban történt dolgokra, mint frissebbekre. De ugyanakkor egy csomó dologban nem így van.
Milyen színpadi mű volt, hol lehet megnézni, meghallgatni? (Bár bevallom, a színpadi zene (musical, opera, stb.) kevésbé vonz, de vannak olyan művek, amik tetszenek azért.
@Molo (#7730): Erről már valahol, valamikor fórumoztam egy hosszút egy csomó emberrel, lehet, hogy a face-en, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ez leginkább a ˝csak˝ hallgatókra vonatkozik. Aki maga is műveli a zenét (bármilyen szinten), teljesen máshogyan áll hozzá, mint aki csak fogyasztó. Alapvetően máshogyan is hallgatunk valamit. Amikor elkezdetem zenélni, akkor jöttem rá, hogy ugyan nyertem egy csomó mindent, és nem adnám vissza, ha lehetne, akkor sem, de már képtelen lennék úgy hallgatni egy zenét, mint amikor csak hallgattam.
Hangszereltem és készítettem egy színpadi zenét februárban, elhunyt kollégám muzsikája volt, de csak egy demó maradt meg róla, abból kellett újraírni és játszani az egészet. Jó kis feladat volt, megszakadtam benne, de szerettem. Mindenki lelkendezett a színdarab után, hogy milyen fantasztikusan megcsináltuk, és milyen jó volt a zene, én meg örültem nagyon, de egy kicsit szomorkodtam is, mert ugye hangról hangra ismertem minden megszólaló darabot, így az az élményem már elveszett, ami azoknak a nézőknek megvolt, akik először hallották.
Nem friss cikk, de érdekes. Úgy látszik én a szabályt próbára tevő kivétel vagyok. Vagy bevétel.
qubit.hu