Scorpions: Love At First Sting

Allgemeine Eindrücke

Hogy milyen a lemez más hasonló albumokkal összehasonlítva? Nos, az a helyzet, hogy nem nagyon lehet mivel összehasonlítani... A kor szellemében ez a muzsika európainak túl amerikai, amerikainak túl európai, hard rocknak túl heavy metal, heavy metalnak pedig túl hard rock. Kb. ugyanaz a helyzet, mint néhány évvel később a svéd Europe ˝The Final Countdown˝ c. lemeze kapcsán: senki sem igazán tudta hová besorolni, de mindenki hallotta, érezte, hogy eszméletlen jó. Még a rajongók és a kritikusok is csak óvatos összehasonlítgatásba bocsátkoztak az előző sorlemezzel, a ˝Blackout˝-tal - és általánosan elmondták, hogy amaz sokkal húzósabb, dögösebb, rockosabb hangzású. Ami igaz is, csak éppen a ˝LAFS˝ elvitathatatlan előnye a zenei kiforrottsága, és hogy árad belőle a lazaság, ill. ki merem jelenteni, hogy ez a lemez nyitotta meg az utat a hard rock számára a popularitás felé - és azért nem hiányzik belőle a dög sem! Nem véletlen, hogy a pop-metal zenekarok (Bon Jovi, Europe, stb.) mind rajongói a Scorpionsnak, Shakira (akinek pedig nem sok köze van a metalhoz) pedig egyenesen kedvenc lemezeként jelölte meg a ˝LAFS˝-et. A zenei zsenialitásról pedig ékesen beszélnek a NAGY Gary Moore szavai, melyeket egy alkalommal Rudolf Schenkerhez intézett: ˝B.meg! Kib.szottul szerelmes vagyok a zenekarodba!˝.
Az albumról a személyes kedvenceim a ˝Bad Boys Running Wild˝ és a ˝Big City Nights˝ - nekem ezek a dalok jelentik azt, amit a nálam tíz évvel idősebb generációnak a ˝Highway Star˝, a ˝Purple Haze˝ vagy a ˝Whole Lotta Love˝. Persze, ha a népszerűséget nézzük, akkor egyértelműen a ˝Rock You Like A Hurricane˝ és a ˝Still Loving You˝ a legsikeresebb tételei a lemeznek.
S végül, hogy megvenném-e újra, ha elveszteném? Nos, anélkül is megveszem, újra meg újra. A másolt kazettákkal és a re-released CD-kkel együtt megszámolni sem tudom, hány példány kallódik belőle a tulajdonomban... :P
10

Klang

A ˝Love At First Sting˝ a Scorpions kilencedik stúdióalbuma, 1984. 03. 27-én jelent meg. Ezen teljesedett ki a banda védjegyszerű, egyéni stílusa, mely a három előző lemezen már körvonalazódott, és a `80-as évek közepén jól átrendezte az addig brit zenekarok által uralt európai hard rock-heavy metal színteret. Mivel ez a lemez, határozta meg a rockzenéhez való hozzáállásomat (és azóta is ott van azon az 5 tárgyból álló listán, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre), úgy döntöttem, tesztem alanyává teszem.
A ˝LAFS˝ stúdiómunkálatai 83 elején kezdődtek, a stockholmi Polar stúdióban, Dieter Dirks producer irányításával. Bár a banda igen jó passzban volt az előző, ˝Blackout˝ c. album sikerei miatt (ti. ezzel a lemezzel törtek be a az amerikai piacra, sőt, a ˝No One Like You˝ lett abban az évben az amerikai rádiók által legtöbbet játszott dal), a személyes ellentétek végül mégis majdnem tönkretették a ˝LAFS˝ piacra kerülését: Francis Buchholz basszusgitáros keveredett nézeteltérésbe a többiekkel; így a csapat úgy döntött, hogy a felvételeket Jimmy Bain († 2016. 01. 24.) játssza fel. Herman Rarebell dobos pedig váratlan betegsége miatt nem tudott a bőrök mögé ülni, ezért az ő témáit Bobby Rondinelli-re bízták. A két vendégzenész azonban a lemezt felvezető turnét már nem vállalta. Az a faramuci helyzet állt hát elő, hogy a koncerteken mégiscsak Rarebell és Buchholz lépett fel. Turné közben aztán sikerült rendezni Francis-szel a nézeteltéréseket, és Herman is meggyógyult. Végül úgy döntöttek, hogy kidobják a Polar-ban készült felvételeket, és újra felveszik az egész albumot Hannoverben a Scorpions városában, és Kölnben Dirks lakóhelyén, az eredeti csapattal. Így esett, hogy a lemez csak közel egy év csúszással, 84 tavaszán kerülhetett a boltokba. Persze Bain és Rondinelli azóta tettek utalásokat, hogy bizony az általuk feljátszott sávok is fel lettek használva, azonban de állításokat bizonyítani egyikük sem tudta...
Tény - és érdekesség - azonban, hogy a ˝Love At First Sting˝ volt az egyike a két első, teljes egészében digitálisan rögzített hard rock/heavy metal albumnak (a másik pedig, ha jól tudom, a Judas Priest ˝Defenders Of The Faith˝-je).
A lemez Rudolf sajátos - és piszok jó - riffelésére, Matthias technikás-dallamos szólóira, és Klaus utánozhatatlan hangján előadott, fülbemászó énekdallamaira épül, híven követve a Scorpions-formulát, a húzós-headbangelős-lábmozgató hard rock témák, és a szívbemarkolóan gyönyörű harmóniákat felvonultató akusztikus részek folyamatos váltakozását. A lemez nyitódalában, a ˝Bad Boys Running Wild˝-ban Rudolf riffje azonnal gyomron vágja az embert, aki azt gondolja, hogy ezt a többi dalban nem tudják majd überelni. De aztán jön a máig legismertebb aréna-rockhimnusz, a ˝Rock You Like A Hurricane˝ - tegye fel a kezét, aki még nem hallotta, és tartsa is a magasban, aki nem indul be azonnal rá! Azt hiszem, e dal sikerét máig sem tudta felülmúlni a Scorpions - még a ˝Wind Of Change˝-dzsel sem. Ezt követik az ˝I`m Leaving You˝ az ember fülébe szinte belefolyó dallamai, majd a lemez legtempósabb riffje, a csodaszép akuszikus témából kibontakozó ˝Coming Home˝-ban. A ˝The Same Thrill˝ rock and rollos pörgésével ér véget az A oldal, a B-t pedig a nyitódalra hasonlító, ám annál jóval dallamosabb, ˝Big City Nights˝ vezeti fel, amit állítólag a tokiói napfelkelték ihlettek, és amely a lemez harmadik legnagyobb slágere. Az ˝As Soon As The Good Times Roll˝ lüktető-sikító gitártémája, és szinte suttogva dúdolt dallama, valamint a harci menetdob-témára épülő, háborúellenes Crossfire után az albumot a ˝Still Loving You˝ fejezi be - a másik olyan dal, amit mindenki ismer: ez volt a 80-as évek legtöbbet játszott szerelmes dala. Egy francia tévéműsorban közölték is a bandával - komolyan - hogy e dalnak köszönhető a 85-ös franciaországi baby boom.
A lemez stílusa az előző, ˝Blackout˝ albumban gyökerezik, és kiteljesíti azt. A következő, ˝Savage Amusement˝ azonban nem már tudta megismételni a ˝LAFS˝ sikerét.
10

Texte

Tény, hogy a Scorpionst nem a dalszövegei miatt szeretjük elsősorban. Bár semmitmondónak nem lehet nevezni a Klaus által feszegetett témákat, a klisék azért gyakorta előfordulnak - ami alapvetőan nem is volna baj, csak hát hiányzik az ezerszer elmondott dolgok azon teljesen egyedi megközelítése, amit pl. a mi Lukács Lacink olyan mesterien művel. Ezen az albumon azonban valahogy még a szövegek is 120%-os teljesítményt hoznak... és persze Klaus szívszorítóan kifejező, csodálatos hangja mindenért kárpótol: hát mennyire hitelesen tudja már kizokogni magából, hogy ˝I`m still loving You, I need your love...˝ - mintha valóban ott térdelne élete nője előtt.
A ˝Bad Boys Running Wild˝ még ma is életszerűen idézi meg az éjszakai utcák életét, ahol jól teszed ha nem keresztezed a megvadult rosszfiúk útját, mert ez az ő területük, és bizony pórul járhatsz. A ˝Rock You Like A Hurricane˝-t már számtalanszor vádolták szexista-hímsoviniszta szövege miatt. Persze, mai szemmel ez már megmosolyogtató, de ne feledjük, a 80-as években azért olyat énekelni, hogy ˝a ribanc még éhes, és jár a szája, hát adok neki húsz centit, hadd zabálja...˝ enyhén szólva is kiverte a biztosítékot. Az ˝I`m Leaving You˝ tipikus példája a felvezetőmben leírtaknak... Bugyután mondja el, hogy ˝Ó bébi, ma éjjel elhagylak, mert nem bírok itt maradni, de azért ne légy szomorú, és őrizz meg a szívedben...˝. A ˝Coming Home˝ mind zeneileg, mind szövegében az album egyik telitalálata: azt az örömöt eleveníti fel, amit a szeretett városba (nyilván Hannover némi áthallással) való hazatérés jelent, egy hosszú és fársztó turné után. A ˝The Same Thrill˝-lel Klaus a rock felé való elkötelezettségét fejezi ki.
A klisék inkább a B oldal dalaiban jönnek elő. a ˝Big City Nights˝ önmagától értetődően az átdorbézolt éjszakák utáni üreségről, az ˝As Soon As The Good Times Roll˝ a közelgő nehézségektől való aggályokról, a ˝Crossfire˝ a háboró hiábavalóságáról szól, a ˝Still Loving You˝ pedig egy igazi visszakönyörgős, ˝húdelbaltáztamdebocsássmegmertszeretlek˝-típusú szerelmes ballada.
Általánosan elmondható (minden dal esetében az albumon), hogy a zene nemhogy csupán elviselhetővé teszi a szövegeket, de az ember azon kapja magát, hogy bizony énekelgeti... Klaus Meine orgánumáról pedig már ejtettem szót a bekezdés elején - olyan beleéléssel énekel, a fickó, hogy bármit elhiszel neki. A Dalszöveg-szekció csakis miatta kap 8 pontot.
8