Volna két fura kérdésem gitárosokhoz.

Sokat akart a szarka (klasszik, electric, és még béssz is), de nem bírja a körme.

Keve! Az utolsó bekezdésemet (De azért majd kísérletezem, próbálkozom...) neked szántam, meg a felnövekvő nemzedéknek. (Amúgy az eddigi sikereimet is olyan dolgok hozták, mint ez a kis körömlakk. Például fekete pólóban, hosszabb hajjal, kávé vagy mákostészta után, stb. sokkal jobb vagyok. Ezt is meg kell tanulni a fiataloknak. :D Meg hogy a csúcson kell abbahagyni, tehát nem érdemes túl hamar eljutni a csúcsra. :D)
Amúgy már ma tudatosan gyakoroltam. A pinch harmonyhoz valóban tökre nem kell az ujjam, ott valóban utána érintem és hüvelykkel. De az akusztikuson a dzsidzsi nagyon gagyi ujj nélkül. Az ujjas hangom egy nagyobb tömeget, erőt ad, ami nem is a húrokon érzek, inkább a testhangban jön meg. Ami eredmény, hogy puhább pengetővel kvébe gegyi a gagyi, lehet, hogy ez is irány. Nem szoktam, de majd megpróbálom felvenni, hátha érthetőbb lesz.
Azt már fel sem merem vetni, hogy elég gyakran basszusozom is, ugyancsak klasszikus körmökkel. Szerintem a világon egyedül. Na ott inkább törik nekem is, mint kopik.

Keve: Nálam biztosan. Én sok Troy Grady-s meg más pengetéssel foglalkozó videót megnéztem, de gyakorlatba átültetni más tészta.
Botondnak jó így, ezt neki kell tudni. A körömkopás meg örök téma, az enyém pl. letörik, mielőtt elkopna. De nem lakkozom, hanem tövig vágom. Fizikai munkánál nem jó a hosszabb köröm, márpedig néha rászorulok ilyesmikre is. A gitárhoz ott a pengető (most egy 3mm-es Osiris), meg az ujjbegy.

Tudom én Molo! a fiatalabbak jobban pengetnek, mint mi! :)

Keve: Ennyire nem súlyos a helyzet. :)