Mi kerül egy régi big muff pedálban 160 ezerbe?

Itt van például a postai bélyeg. Megveszed, rárakod a levélre, kézbesítik és mindössze ennyi a gyakorlati haszna. Aztán egyesek elkezdik gyűjteni és horror pénzeket adnak ki értük, pedig van, ami olyan régi, hogy ma már a posta se vinné el a levelet, ha ráragasztanád… 

Olyan gitárpedált, ami - színpadon és stúdióban is - használható minőségben szól, simán kapsz használtan max. 20 ezer forintért bármely műfajban. Próbálgatni kell, de ha rájössz, melyikre van szükséged, akkor biztosan találsz ennyiért. Pl. egy eredeti TS808 biztos, hogy nem jobb annyival egy BOSS SD1-nél, mint amivel többe kerül. Van különbség? Igen van. Jobb a TS808? Igen…vagy nem is biztos…ez már lehet, hogy csak ízlés dolga. Ha meg moddoltatod az SD1-et, akkor meg már biztos, hogy CSAK ízlés dolga.
Ha gyakorlati célokra kell a cucc, biztosan nincs szükség 160 ezer forintos pedálokra. Különben is a komplett produkciónak a gitárhang csak egy kis részét adja, ha attól lesz jó az egész, akkor megette a fene…

Persze, ha bélyeget (azaz pedálokat) gyűjtesz, akkor ne spórolj: abban is lehet örömöt találni, ha megveszel egy ˝különleges/drága˝ pedált a hangjáért, próbálgatod otthon, mutogatod a barátaidnak, élvezed, hogy milyen jó a hangja. Ez is öröm, én is szoktam ilyeneknek örülni, de ez csak pótcselekvés. Nagyobb öröm, ha jó a szám, jó a buli.
A 160ezer forintos pedál hangjában rejlő ˝extra pluszt˝ a közönség - aki a javarészt a szemével hall - nem igen fogja értékelni. Kivéve, ha olyan pólót veszel fel, amire nagy betűkkel rá van írva, hogy mennyiben került a pedálod, akkor lehet, hogy majd foglalkoznak vele…

Most a legdrágább 450000...

Szerintem ne keresd benne a logikát! Főleg azért, mert hasonló korú és minőségű, de nem menő márkájú cuccok meg senkinek nem kellenek. (Szerintem jó példák: DOD vs. új Boss pedálok; vagy a mostanában a GS-en hányódó Axtar torzító: 16000-ről indult, de még 8-ért se vitték el. Pedig fasza chip van benne, fekete címkés japán motyó, és jól össze van rakva. Sőt kora ellenére még doboza is van. Na meg a tesztet amit hallottam róla sem volt rossz...

Másfelől a korábbiakhoz írnám, hogy maga Eldzsi Atya írta nekem egyszer, hogy bárhogy modifikálsz egy mostani DS-1-et, nem a régi hangot fogod megkapni. Persze a régit is lehet modifikálni és még jobbá tenni. De erre a legjobb példa a honlapja: gyakorlatilag az összes Tube Screamerre van továbbfejlesztési lehetősége - pedig a TS sorozat alapból eléggé klasszikusnak és mércének mondható - és mégis lehet jobbá tenni őket. Arról meg nem is beszélve, hogy akad egy ügyes kéz meg egy-két jobb és ritkább alkatrész (- ez még rímelt is... :D -), akkor gyakorlatilag ugyanazt a pedált (ugyanazon áramkörrel(!)), új köntösbe, zsír újonnan meg lehet alkotni. (Pl.: Eldzsi octApus - Pearl OC-07 Octave)

Szóval... Szerintem is a korát kell megfizetni, mert természetesen többet tud, de nem annyival mint amennyibe kerül. (Érdemes csak egy pillantást vetni a Vintage52 fél évvel ezelőtti hirdetéseire: egy egész garnitúra Ibanez Flying Finger szériás pedált dobtak piacra. Voltak pofátlanul olcsók is, de azért voltak 80-110 ezer forint közötti pedálok is - ami azért szerintem egy három potis torzítóért enyhén túlkapásnak számít...)

Akármekkora a különbség, taiwani és a japán közt, akármennyivel jobb, attól még irreális ez a dolog, hogy mennyi pénzért akarják eladni őket.. Nem attól drágább mert jobb a hangja, hanem mert elmondhatom róla hogy ˝ez nemszar, ez régi, és japán!˝ De valljuk be, nem jobb annyival hogy még csak kétszeres árat is kéne kérni érte, nemhogy 5-6-szorosat.

A japán és a taiwani között ég és föld a különbség. De nem vitaindítónak szántam. Akinek van füle (meg normális cucca) , az hallja, akinek nincs, az sosem fogja megérteni, miért fizetnek érte 5-6-szoros árat.

Szerintem, ha veszel egy mai taiwani Boss pedált és moddoltatod, simán jobb lesz mint a régi Japán.