Unsere Website speichert Daten in HTTP-Cookies, die für die Bereitstellung der Dienste wichtig sind. Bitte lesen Sie unsere Informationsseite darüber. Data protection
A kellemes kedd estéhez kis fejtörés, közös gondolkodás:
Vajon mi a hangneme ennek a dalnak, hol van a tonika? ))
Akinek van kedve, irja le fokokban (nem akkord-nevekben!) a harmóniamenetet.
Kiváncsi vagyok, hogyan fejtitek meg.))
Üdvözlet!
Helló Zinebla! Kösz a megfejtést, tökéletes - részleteiben is.
Én azt gondolom, a következő csavar tartozik a képhez:
Ha a tonalitást az általad leirt módon értelmezzük (azaz a dal A-dúrban van), akkor mind az akkordmenet, mind a hangkészlet ˝szabályos˝, nincs benne módosítás.
Viszont: Van mégis egy ˝felütés˝ az egészben. Az én fülem valamiért ˝azt állitja˝, hogy ez a dal valójában E-dúrban van, oda teszi a tonikát. És akkor minden borul a jellemzésben, egy disz-d alterációval Hmoll lesz a Hdúrból, majd a d hang ott marad, és IV. fok- sus4-essé teszi az A dúrt. Szóval igy a fokok úgy néznek ki, hogy I-V(alt.)-IVsus4.(a későbbi, basszusos részre értve természetesen).
A legtermészetesebben felfogva - valójában az történik, hogy a dal hangkészlete E-mixolid, és az akkordkörnyezet ezt követi le.
És itt jön az, hogy lehetséges, hogy mások füle - velem ellentétben- A-dúrba teszi a tonikát mégiscsak. És akkor elmondható a dalról, hogy ˝Két-hangnemes˝. Kétféleképpen értelmezhető. És a kettő között semmilyen átjárás nincs, gyakorlatilag két teljesen különböző dalt hallhat az egyikünk vagy a másikunk füle.
Nagyon érdekes ez nem?...
Eredeti bejegyzés megtekintése
Eredeti bejegyzés: Helló Zinebla! Kösz a megfejtést, egynek tökéletes - részleteiben is.
Én azt gondolom, a következő csavar tartozik a képhez:
Ha a tonalitást az általad leirt módon értelmezzük (azaz a dal A-dúrban van), akkor mind az akkordmenet, mind a hangkészlet szabályosan az A-dúrhoz tartozik, módositások nélkül.
Viszont: Van mégis egy ˝felütés˝ az egészben. Az én fülem valamiért ˝azt állitja˝, hogy ez a dal valójában E-dúrban van, oda teszi a tonikát. És akkor minden borul a jellemzésben, egy disz-d alterációval Hmoll lesz a Hdúrból, majd a d hang ott marad, és IV. fok- sus4-essé teszi az A dúrt. (A d érdekesen belengi igy az egész dalt, mint skálán kivüli hang) Szóval igy a fokok úgy néznek ki, hogy I-V(alt.)-IVsus4.(a későbbi, basszusos részre értve természetesen)
És itt jön az, hogy lehetséges, hogy mások füle - velem ellentétben- A-dúrba teszi a tonikát mégiscsak. És akkor elmondható a dalról, hogy ˝Két-hangnemes˝. Kétféleképpen értelmezhető. És a kettő között semmilyen átjárás nincs, gyakorlatilag két teljesen különböző dalt hallhat az egyikünk vagy a másikunk füle.
Nagyon érdekes ez nem?...
A vonós intró alatt a basszusok miatt V-ii-IV-I. Amikor beszáll a többi hangszer, akkor a IV. fok megkapja az I. fok basszusát, terc továbbra sincs benne, így a dal további részében már leginkább V-ii-Isus4-I szerintem az akkordmenet
Nem véletlenül hoztam ezt a kis dalt. Van benne egy érdekes kétértelműség a fül számára. Nagyon egyszerű az akkordmenete, mégis ˝lebegős˝ a tonalitása. Kíváncsi lettem volna, ti mit mondanátok róla.
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Én azt gondolom, a következő csavar tartozik a képhez:
Ha a tonalitást az általad leirt módon értelmezzük (azaz a dal A-dúrban van), akkor mind az akkordmenet, mind a hangkészlet ˝szabályos˝, nincs benne módosítás.
Viszont: Van mégis egy ˝felütés˝ az egészben. Az én fülem valamiért ˝azt állitja˝, hogy ez a dal valójában E-dúrban van, oda teszi a tonikát. És akkor minden borul a jellemzésben, egy disz-d alterációval Hmoll lesz a Hdúrból, majd a d hang ott marad, és IV. fok- sus4-essé teszi az A dúrt. Szóval igy a fokok úgy néznek ki, hogy I-V(alt.)-IVsus4.(a későbbi, basszusos részre értve természetesen).
A legtermészetesebben felfogva - valójában az történik, hogy a dal hangkészlete E-mixolid, és az akkordkörnyezet ezt követi le.
És itt jön az, hogy lehetséges, hogy mások füle - velem ellentétben- A-dúrba teszi a tonikát mégiscsak. És akkor elmondható a dalról, hogy ˝Két-hangnemes˝. Kétféleképpen értelmezhető. És a kettő között semmilyen átjárás nincs, gyakorlatilag két teljesen különböző dalt hallhat az egyikünk vagy a másikunk füle.
Nagyon érdekes ez nem?...
Én azt gondolom, a következő csavar tartozik a képhez:
Ha a tonalitást az általad leirt módon értelmezzük (azaz a dal A-dúrban van), akkor mind az akkordmenet, mind a hangkészlet szabályosan az A-dúrhoz tartozik, módositások nélkül.
Viszont: Van mégis egy ˝felütés˝ az egészben. Az én fülem valamiért ˝azt állitja˝, hogy ez a dal valójában E-dúrban van, oda teszi a tonikát. És akkor minden borul a jellemzésben, egy disz-d alterációval Hmoll lesz a Hdúrból, majd a d hang ott marad, és IV. fok- sus4-essé teszi az A dúrt. (A d érdekesen belengi igy az egész dalt, mint skálán kivüli hang) Szóval igy a fokok úgy néznek ki, hogy I-V(alt.)-IVsus4.(a későbbi, basszusos részre értve természetesen)
És itt jön az, hogy lehetséges, hogy mások füle - velem ellentétben- A-dúrba teszi a tonikát mégiscsak. És akkor elmondható a dalról, hogy ˝Két-hangnemes˝. Kétféleképpen értelmezhető. És a kettő között semmilyen átjárás nincs, gyakorlatilag két teljesen különböző dalt hallhat az egyikünk vagy a másikunk füle.
Nagyon érdekes ez nem?...