Gibson 1990 Les Paul Custom e-gitarre

Eladó ez a szuper ritka évjáratú, Fekete Szépség, azaz˝Black Beauty˝. Aki ismeri a Gibson történetét, az tudja, hogy a márka történetében két aranykor létezett: az ötvenes évek vége és `80s évek vége/`90s évek eleje időszaka. Ez a példány a màsodik aranykor hajnalán 1990-ben született. Bár a gyári száma szerint 1990 január 8-i, gyàrtàs, a potikódok alapján azonban még 1989 októberében készült. Ez azért is lényeges, mert 1990 vízválasztó volt a Custom szériánál. Az 1990-től gyártott Customokba már a jól ismert és ma is használt 490r 498t hangszedőpárost építették be. Ebben a példányban azonban még a `80-as évek végén használt ultra ritka és különleges, mindössze 2 évig alkalmazott (1988-1989) Gibson Bill Lawrence HBL / HBR Original Super humbuckerek vannak. Valószínűleg ez az utolsó példányok egyike amibe még ezt a hangszedőt szerelték. A hangja ennek megfeleően mindent letarol. Gyakorlatilag az egyik legtökéletesebb Lesz Paul Custom amivel valaha talàlkoztam. Tudom nagyképű túlzásnak hat ez így elsőre, azonban a kijelentés valóságtartalmáról mindenki meggyőződhet saját fülével és szemével ha ezt a példányt a kezébe veszi és kipróbálja. Döbbenetes mennyire robosztus és érett hang tör ki ebből a 35 éves testből és, hogy mennyire eltalált kombinációja a pàratlan minőségű fa anyagnak és egy zseniális hangszedőnek. És ez a test még az elérhető és létező legjobb faanyagból készült ami akkor a bolygón fellelhető volt. Ilyen fához ma már nem jut hozzá egyetlen hangszergyár sem jut hozzá. Mert ilyen fàk màr nem lèteznek....
Ebben az időszakban egyébként még nagy műgonddal készült kézművesipari mestardarab kategória volt ez a hangszer. A katalógus csúcsa, aminek az volt a küldetése, hogy a Gibson hányatott évei után a márkanevet újra a csúcsra vigye.
Gyönyörű, tekintélyt parancsoló megjelenésű patináns darab ami végigélte és harcolta a rockzene második aranykorát. Nem vitrin gitár volt, de ez ennek az nem is állna jól. Ez nem egy műöregítési ákombákom, ez egy kemény frontharcos, ez egy Clint Eastwood és John Wayne egyben. Belejátszva és magábaszívva több mint egyharmad évszázad rockját. Mindazonáltal sérülés és modifikáció mentes és strukturálisan is teljesen egyben lévő masszív darabról beszélünk. Eredeti bundjai még abszolút
játszhatók. Nyaka kellemes. Se nem vastag, se nem vékony. Pont a legjobb. Használatból eredő nyomok itt-ott nyílván vannak rajta, de semmi komoly. És ahogy a Guitarpoint oldalán egy hasonló szépségnél írták, benne van a mojo rendesen, de ezért az extráért nem kell felárat fizetni. Ezek csak harci nyomok a rock csateterein szerzett büszkén viselt sebesülések. Gyönyörűen megrepedezve a nitrolakk, már már egy 1960-as gyártású Customot idéző patina. A bindig olyan gyönyörűen megsárgult, hogy az ember fia ríva fakad ha ránéz. A Custom Shop műhelyek vért izzadva próbálják leutánozni ezt az érzést. Sikertelenül. Na ez nem mű érzés. Ezt maga az élet az idő érlelte. Ha a földönkívülieknek csak egy tárggyal lehetne szimbolizálni mi az a nagybetűs ˝R`N`R, hát egy ilyen hangszer lenne a legmegfelelőbb az biztos. Ez nem csak egy gitár. A rockzene kultúrtörténeti szimbóluma. Ezt az ember kézbe veszi és egyből egy Amerikai stadion színpadán érezheti magát Izzy Stradlin mellet a Paradise City-t játszva, vagy Billy Duffy mellett a The Cult Sonic Temple borítóján. Ez egy időkapszula. Egy varázslat...