
Örökmécses
Emlékhely azoknak, akik már az égi zenekarban játszanak.
RIP! 444.hu
Ifjú koromban olvastam tőle pár regényt, nem voltak rosszak ifjúsági kaland/ponyva regény - sci-fi kategóriában. Egy ideig a ˝szomszédban˝ lakott, voltam nála párszor (nem irodalmi okok miatt). Kifogásolta, hogy nem ismerem a legújabb könyveit (20 éve volt ez). Aztán egyszer a debreceni vasútállomáson vonatra várva unalmamban vettem egyet. valami piramisos volt. Tele hül.... süle.... izé, nem egészen valós tartalommal. No, többet sem vettem tőle. Nagyon termékeny ˝író˝ volt, de sajnos nála igaz volt, hogy a mennyiség és a minőség gyakran külön fogalom, valamint a kevesebb néha több.
Szóval nyugodjon békében! Remélem boldog élete volt!
Nagyon tragikus hír ez. Tanítványom volt a konziban. :(
fidelio.hu
R.I.P. Quincy Jones. Pop és jazz vonalon megkerülhetetlen volt, aki nem egy barlangban élt, az biztosan hallotta valamelyik munkáját.
24.hu/
RIP Szabolcs bá!
Remélem az a még élő kettő sokáig él. Ők voltak a legfontosabbak zeneileg. Szerintem.
Illés és Fonográf - a magyar rock zene két állócsillaga. Mondjuk én a Fonográfot jobban ismertem, gyermek és ifjú koromban működtek.
Szabi bácsi legalább szép, mozgalmas, tartalmas életet élt. És ő legalább igazán megérdemelte a Kossuth díjat.
RIP! telex.hu
R.I.P. en.m.wikipedia.org
@Kala (#1277): Én abban az időszakban mint DJ is tevékenykedtem. Próbálkoztam ˝népnevelés˝ címszóval terjeszteni az általad említett előadók számait - pl. vetítettem Gusztáv és egyéb rajzfilmeket amihez kísérőzeneként nyomtam ezeket. Azóta is büszke vagyok rá hogy úgy is jöttek a műsoromra hogy egyetlen ABBA számot sem játszottam le soha ☺
@Flór Gábor (#1278): A hetvenes évek elején éppen tudományos kutató munkát végeztem és az nagyon lefoglalt, nem figyeltem a zenékre. Megfigyeléseim alapján rájöttem, hogy az óvodában a lányoknak nevezett csoportrész jelentősen különbözött a fiúktól. Pl. a pisilést egészen máshogy hajtották végre, mint én vagy a többi fiú. Ez felettébb érdekesnek bizonyult. Meg is vizsgáltam a pisilőszervüket, de sajnos az óvónénik nem mindig engedték a kutatásaim szabadon végzését. Ez is mély nyomokat hagyott bennem, kénytelen voltam tíz évvel később folytatni a kutatást, de akkor egész más akadályokba ütköztem. Brazil zenékre ezek miatt nem figyeltem. Mire a zene is érdekelt volna, egy Beatles nevű banda kötötte le a figyelmemet, meg valami HBB és Hendrix, majd hamarosan Mély Lilába süllyedtem, a hard rock jelenség teljesen lekötött. A lányok nem látható szerveit is hátrébb sorolva elkapott a rockláz nevű nyavalya és gitárt akartam, így sajnos a bossa nova meg hasonlók továbbra is kimaradt. Aztán idővel maradtak a lányok, a gitár hátrébb került (de táborokban hasznosnak bizonyult az a 4-5 akkord és Illés számok ismerete). A brazil zene meg sose jött közelebb. Így maradtam műveletlen. A Chick Coreához fel kellett nőnöm, de onnantól kinyílt egy új világ!