Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Kamu gitárok és minden, ami gyanús.
A megkérdőjelezhető hirdetéseket vesszük górcső alá. Ebből a topikból sokat lehet tanulni ;-)
Ezért is kár, sajnos:
gitarshop.hu
@Yogi (#3378): Meg, ez csak az én álláspontom, hogy ilyen esetben már nem is kérdezek.
@Flór Gábor (#3377):
Persze, igazad van - nem a takarás mellett érvelek, csak megismétlem mások indokait, és főleg azt jelzem, hogy nem feltétlenül lopott vagy hamis a cucc, lehet, hogy csak a kelleténél gyanakvóbb a gazdája. Szóval egy kérdést még megérhet.
@Yogi (#3376): Ez mind nem kéne zavarja a tulajdonost, hiszen semmi köze hozzá. Úgyhogy szerintem ezek kamu indokok. Én is belefutottam már hangszerem fotójába a neten, úgy, hogy nem én árultam, és véletlenül tudtam, hogy az új tulaj meg nem árulja, de ebből nem igazán értem, mi baja szárazhat bármelyikünknek. A biztosítási csaláshoz meg igazán semmi közöm, ha utánanéznek, aki használja a számot, úgyis megbukik, amihez szintén nincs közöm. A netre fölkerült fotókat akárki, akármilyen célból, akármikor fölhasználhatja, nem lehet ellene tenni semmit, sajnos. aki nem akarja, hogy visszaéljenek a képeivel, ne tegyen föl képet. Meg ne internetezzen, mert az adataival is visszaélnek.
Bennem azonnal fölmerül a kitakart gyári szám esetén a következő néhány momentum: hamis a hangszer, lopott a hangszer, kideríthetetlen eredetű a hangszer. Na, ez a három nekem elég is, hogy ne foglalkozzak vele tovább.
@Flór Gábor (#3374):
Én nem takarom ki hirdetéskor, úgyhogy nem én vagyok a legilletékesebb ez ügyben, de amilyen félelmeket hallottam:
- hamis gitárra teszik a számot
- a hirdetést másolják le, hogy pénzt csaljanak ki vevőkből (ez mondjuk tényleg nagyon gyakori)
- biztosítási csaláshoz használják
Én vevőként rögtön rákérdezek a gyári számra (meg van még egy-két sztenderd kérdés, amivel a kamut ki lehet szűrni, bár itt jellemzően nem gitárról van szó).
@golya (#3370): A képek alapján rendben van. Ez egy mexikói standard egyébként, nem a 60. évfordulós. Abban az évben minden hangszerre felkerült ez a kis korong. Volt MIM Anniversary modell is, de az Blizzard Pearl színű volt és natúr nyakas, Tex-Mex-ekkel. Fender.com-on fent van a 2006-os katalógus, ott van valahol az elején. Én mondjuk kerestem volna rá pines rögzítésű satus kulcsokat, de az a legkevesebb.
@Yogi (#3373): Például? Milyen rossz szándékkal?
Sokan kitakarják, hogy rossz szándékkal ne lehessen használni.
@Flór Gábor (#3371): Nekem is ez volt a furcsa. Ha van szériaszám arra büszke lehetne az eladó :-) :-) :-)
@golya (#3370): Szériaszám gondosan takarva hüvelykujjal? Akkor sem érdekelne, ha eredeti.
Meg tudja mondani nekem valaki, hogy ez eredeti vagy nem?
gitarshop.hu
előre is kösz.
@Flór Gábor (#3368):
Egyébként én is szeretem a kis műhelyek érdekességeit, sőt.
@Yogi (#3367): Nem kedvelem a tömeggyártott hangszereket továbbra sem. És valóban zömmel a mítosz viszi őket (meg nyilván az újításokat, találmányokat nekik köszönhetjük, mondjuk amikor a lényeget kitalálták, manufaktúra méretű volt mindegyik).
De jó, hogy van Lazarus, ha már a fórumszoft nem működik rendesen...
Szóval, még egyszer, idézőjel nélkül:
@Flór Gábor (#3364):
Ilyenkor rögtön arra gondol az ember, hogy Leo bácsi 1950-ben takarékosságból (l. pénzhajhászó verseny) kihagyta a nyakpálcát a Teléből, meg fenyőből akarta készíteni. Vagy amikor 1982-ben elkezdték gyártani a Vintage Reissue Stratocastert, akkor az első adagnak elbénázták a marását, utólag kellett a már lefestett testeket kézi felsőmaróval megbuherálni, hogy beleférjen az elektronika. Vagy az első Nagy-Britanniába rendelt Stratocaster-szállítmány jó részét az importőr pirosra festette, mert ott az volt a menő szín (Hank Marvin miatt). Vagy hogy a sunburst festést eleve azért találta ki a Gibson a háború alatt (ha jól emlékszem), mert gyenge minőségű fát tudott csak szerezni és a fekete sáv eltakarta a hibákat.
Ha lehámozod a mítoszt a régi hangszerekről, akkor elég kevés tényleg jó marad.
@Flór Gábor (#3364):
Ilyenkor rögtön arra gondol az ember, hogy Leo bácsi 1950-ben takarékosságból (l. pénzhajhászó verseny
@Flór Gábor (#3364):
Egyrészt kizárt, hogy mondjuk a Gibson a hamisítványok szintjére süllyedjen, másrészt volt már náluk meg a Fendernél is minőségi mélypont, a hetvenes években - na akkor tényleg csináltak viccesen gáz dolgokat. Ahhoz képest a mai, viszonylag magas szinten automatizált gyártással megbízhaóan tudnak tartani egy tűrhető minőséget.
Tudom, hogy ma valamiért nagy divat az etalon gyártók minőségi mélyrepüléséről beszélni, de ez egyszerűen nem igaz. Nem azt mondom, hogy a Gibson vagy a Fender makulátlan gitárokat készít, és tudom, hogy van náluk probléma bőven, de messze nem akkora a baj, mint azt szeretik hangoztatni (pontosabban szerintem inkább máshol van a baj).
@Yogi (#3362): De, sajnos úgy tűnik, eljön. Mégpedig nem úgy, hogy feltétlenül a noname minősége kúszik az egekbe, hanem a pénzhajhászó versenyben egyre romlik a márkás hangszerek minősége. És ez már most jelen van.
Még sokkal korábban és Japánban kezdtek el olcsó gitárt készíttetni a nagyok - az egész Squier márka 82-től, de az Epiphone-t 1970 óta ott készítették.
Nem jön el. A minőség ugyanis pénzbe kerül. Nem lehet tizedáron ugyanolyan jót csinálni.
És nem csak a minőség
@kobra (#3360): Én bírnám. :) Amúgy a profi világban egyre jobban jön be ez a trend, nyilván nem a hamisítványok miatt, mert aki meg tud venni egy Foderát, az meg tud venni egy Fendert is, hanem az egyedi külső, egyedi hangzás és nem utolsósorban a jobb (megbízhatóbb) minőség miatt. Arról nem is beszélve, hogy ha egy egyedi hangszeren valami nem jön be, azt megváltoztatja a készítő az igényeid szerint, és a hangszer értéke megmarad, de pl. egy átprofilozott nyakú Fender már jóval kevesebbet ér.