Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Fórum, ahol komolyan megvitatható minden idétlen hirdetés, hozzászólás és amit akartok...
Szigorúan csak zenével, hangszerekkel kapcsolatban. Meg minden más is.
@Kala (#14698): Király! :) Egyébként írhattam volna Suzukit, Skodát, Opelt, Fordot, vagy bármilyen ˝használható˝ márkát is. Gábornak igaza van: a játékérzet azért nagyon nem mindegy, meg a hangzás sem, az optikai tuning pedig egy másik dolog. És még erre jön a pszichológia is, miszerint hiszel abban, hogy lett egy jobb cuccod. Mondjuk nekem nagy mákom volt Veled, mert jókor kerestem gitárt, Neked meg éppen volt egy eladó :)
Abszolút értem! Nálunk ez napi téma a garázssoron... Ez tényleg egy életfilozófia, életmód. Itt töltik el a hétvégét a garázssoron, mocskosan, olajosan, bandákba verődve. Sokan szerintem itt is alszanak, bográcsolnak, zenélnek. Egy trabiból, meg egy Dacia-ból próbálnak egy Ford-ot összerakni. Egy barátom fia konkrétan vett egy lepukkant Camaro-t 2 millió-ért. Két évig építette, a barátom az USA-ból hozta dollár ezrekért az alkatrészeket. A harmadik évre 4m és ki tudja hány munkaóra ráfordításával sikerült 90 %-os állapotba hozni. Elvitte Komáromba egy veterán találkozóra, majd a következő héten nekimentek, összetört, csinálhatta megint. Aztán hirtelen kiköltözött Németországba és eladta 3m-ért.
@Kala (#14695): Egyébként egy demóval nem sok derül ki. Sőt, még akár jó is lehet. A különbségek a használat során jönnek elő: kényelmi, technikai és hangbéli dolgok. Ezért is cserélgetik sokan sokszor a hangszereiket, mert hónapokba telik, míg minden kiderül (pl. én is így vagyok, most, hogy a Guild megvan, ez azt hiszem, megállt, mert 4. hónapja használom aktívan, és még nem találtam kompromisszumot, most még jön egy élő teszt, de szerintem ott is átmegy, és akkor kész az archtop projekt).
(Ha viszont sok gyenge hangszert használ az ember, egy idő után eljön az a szint, amikor már nem jön elő a különbség, mert a tulaj megszokja a hangot, ami a hangszeréből kijön, és onnantól mindegy lesz, mindenben azt keresi majd. Volt egy ismerősöm, a többmillás Gibson- Marshall kombinációból is ki tudta keverni a Jolana-Vermona soundot, és boldog mosollyal játszott rajta.:))
@Kala (#14695): Ez a ˝kis emberek˝ vágyakozását is kifejezi arra, hogy legyen egy általuk jónak vélt hangszerük. Ha már nem jön össze egy fél millás cumó, akkor legalább legyen olyan a cucc, ami megadja azt az érzetet, amire vágynak. Ez nyilván zsákutca, mert hát lehet a Ladát tuningolni, de akkor sem lesz Ferrari... Meg aztán aki Ladát vesz, nem is igazán tudja, hogy milyen lehet hosszú távon Ferrarit használni, viszont érezheti magát kellemesen az ember egy feltuningolt Ladában is :) No, ez elég furcsára sikeredett, de azért tetszik érteni?
Én azért annyira, de annyira szeretnék egyszer valakitől egy igazi, őszinte , elhihető demót párosítást látni arról, hogy itt van ez a darab deszka, íme , ilyen szar volt. És most ráköltöttem ennyit időt, munkát és pénzt és íme, ennyire nagyon jó lett.... Bocsi, de én ebben nem hiszek....Nem akarok senkit megsérteni, de ez is egy vallás, egy hit, hogy fából vaskarikát tudok csinálni és ez nekem mennyire nagyon jó ! ! ! !
@Morscher-Szénási Gabe (#14690): Na igen, ezért mondom, hogy az én területem más világ. Ha veszek egy viszonylag olcsó archtopot, ami esetleg fizikai paraméterek alapján megfelel, mire azt oda tuningolom, ahol a mostani van, rámegy a gatyám (és még mindig csak egy olcsó gitárom lesz, amire ráköltöttem egy vagyont). Akusztikusnál vagy gypsynél meg konrétan nem lehet tuningolni, új kulcsoktól meg egy másik piezótól nem jön meg a hangja.
@domesz77 (#14691): 300 körül nem is nézelődnék, hacsak nem volnék Gibson mániás...Vettem Szilveszter napján egy JV Squiert, ami teljesen kompromisszummentes hangszer volt, minden szempontból ideális strat.De zavart, hogy 250 ezres érték áll a polcon, még, ha zenélek is rajta, de többet ért, mint az akkori autóm, amivel a gyerekeim hordtam suliba.
Van egy-két jó alap, amit meg lehet szerezni emberi áron és a befektetett összeg egy szedőcserébe, vagy hasonló apróságokba, amik visszaalakíthatóak, nagyságrendeket tudnak emelni a gitár színvonalán.Lehet mondani, hogy a gibson szedős epi nem lesz soha Gibson, de az a helyzet, hogy lesz annyira jó, hogy ne hiányozzon a Gibson, hacsak nem a márka szeretete fogja megvetetni.
14678, 79 Köszönöm, igen így ésszerűbb.
@Morscher-Szénási Gabe (#14690): Én is tuning párti vagyok :) Csak egy jó alapanyag kell, elképzelések, és persze pénz. A napokban el akartam adni a tuningolt gitáromat, és kipróbáltam pár felső kategóriás cuccot, hogy ha elmegy a gityó mit is vegyek helyette. 200 körül akartam eladni, max 100-at tudtam volna rátolni, de meggondoltam magam, mert rájöttem, hogy van egy baromi jó gitárom :) Szóval ha megtalálod azt a cuccot, ami kényelmes, igényesen összerakott, és külsőre is megfelel, akkor hajrá!
@Flór Gábor (#14689): Messze nem.Jelenleg úgy vagyok, hogy nem fekszik pénzem a gitáromban, ha ráköltök még egy ugyanilyen gitár árat, akkor leszek egy ilyen árában.De a stratban egy szedőcsere és egy felsőnyeregcsere az, amit akarok.Ez 30-50közt meglesz, úgy, hogy azt tudja majd, amit szeretnék tőle.Akár kevesebb is elég hozzá.Egy lp-t megveszek 80- ért és akkor az már tutkó gitár, csak egy jobb szedőpár és máris tutkó.30-40 ezres pluszzal.Ha kompromisszummentesen akarok ilyen gitárokat megvenni, 4-500 ezer alatt nem tudom mgvenni.A tuning csak az alsókategóriában nem érik meg, ha nem visszafordítható.Ha megvan minden stock cucc, akkor nem bukom rajta.Jó alapot kell venni, azt szabad tuningolni is.Ez saját tapasztalat.Persze el lehet szaladni a lóval, de ésszerűen is lehet ezt csinálni.
@Morscher-Szénási Gabe (#14687): Csak az a kérdés, hogy a végén nem tartasz-e ugyanott, mint ha rászántál volna egy kicsit többet?
@Kala (#14686): Hát, van benne valami. A Zenekari próba című Fellini film egyik jelenetében van, ha jól emlékszem, hogy a zenészek nem veszik elő a hangszereiket, mert nem jó a páratartalom a próbateremben. :)
@Flór Gábor (#14683): Az egy érdekes dolog, hogy a kompromisszum mit jelent, hiszen tényleg más vonalon mozgunk.Az, hogy hobbygitárosként használm, vagy szinpadi emberként, nem annyira mérvadó, talán annyiban, hogy igavonásra nem a legdrágább és legszebb hangszert visszük, hanem a legpraktikusabbat.Nekem az összeghatárt nem ez szabja meg, hanem az, hogy egyszerűen ha tudom, hogy fél millió fekszik benne, az számomra egy indokolatlan vagyon, amit tudok másra fordítani, míg az igényeimet és a hangszeres szokásaimat fent tudom tartani egy olcsóbb, de jó gitárral és inkább kicsit költök még rá, hogy olyan legyen, ami tetszik.Szent grált nem kergetek, ha tetszik a sound és jó rajta játszani, az elég.De ebben az árfekvésben ehez néha kell kicsit variálni rajta, akár szedők, vasak, vagy a vizuális hatás miatt, pl. koptatócsere, stb...
@Flór Gábor (#14685): Akkor ez kicsit olyan , mint dísznövény, ami azért drága, mert kényes és nehéz volt előállítani, viszont ha hazaviszed, garantált hogy egy héten belül elpusztul....:-)
@Kala (#14684): Szerintem nem. Sőt. Pl. ha vesszük a Guild Savoyt, ami lényegében rétegelt oldal és hát, valamint préselt tető, az biztos, hogy jobban bírja a gyűrődést, mint ha ugyanez full tömör fa, faragott. A hangja biztosan valamivel jobb lenne, de nem egy millával (kb. annyival kerülne ez többe faragott verzióban, ha lenne), viszont állandóan sasolhatnám a páramérőt, és full stresszben lennék. Ezzel szemben a nyak, fogólap és bundozás kb ugyanez egy baromi drága gitáron is, a DeArmond pickup is ugyanaz a modern DeArmond, amit ma bármelyikre tehetsz, úgyhogy...
A Saga Gitane-om meg lealázta a négyszer drágább custom hangszereket, és sokévesen úgy adtam el, hogy majdnem tökéletes állapotban volt (a bundozás is), pedig jóval ezer fölötti koncert volt benne, meg a gyakorlás. És láttam olyan páréves mesterhangszert (gypsy gitárt, 700 fölötti árban), amit bundoztatni kellett, meg itt-ott dobta el a lakkot, pedig tudom, hogy a tulaj kevesebbet játszott rajta, mint én.
OK, igen, ezt vágom. Csak arra nincs igazán tapasztalatom, hogy egy 400-500e Ft-os gitár annyival tovább fogja-e bírni, napi szintű, intenzív igénybevétel mellett, mint amivel többe kerül....
@Kala (#14682): Ez attól teljesen független szerintem, hogy milyen szinten űzi az ember. Nyilván abból a szempontból nem, hogy mennyit költ rá, de a racionalitás szempontjából mindenképpen. Racionalitás alatt azt értem, hogy olyan cuccom legyen, aminél nem kell magam meggyőzni (˝egy ilyenolyan pickuppal jobban szólna, de elég ez nekem˝), hogy az jó nekem, hanem tényleg jó. És persze, nyilván van a lélektani határ, azaz, hogy mennyit szeretnék rá áldozni, de az már lehet erősen kompromisszumos.
Azt akarom ezzel mondani, hogy szerintem kb. a 300 az a határvonal, aminél már nem igazán kell drágább, nem nyújt annyival többet, amennyivel többe kerül. (Amúgy van néhány hobbigitáros ismerősöm milliós hangszerrel, mert ˝semmi más nem szól úgy˝..., úgyhogy a hobbigitárosság tulajdonképpen nem határoz meg semmit. Sőt, azt kell mondanom, hogy néha a hobbigitárosok drágább hangszerrel tolják, mint a profik.)
@Flór Gábor (#14681): Igen Gábor, ez így van, de Te hozzánk képest szerintem már teljesen más kategória vagy....Más műfaj, más intenzitás, más cél, márs tudásszint, stb.... Mi amatőrök vagyunk, én leginkább hobby-gitáros.
@Kala (#14680): Én úgy vettem észre, hogy új hangszereknél 300 körül van az a határ, amikor már jó eséllyel tudsz olyat választani, ahol nem, vagy minimálisan ütközöl kompromisszumokba (mondjuk én akusztikus és archtop vonalon működöm, ott ez a határ). Természetesen 300 alatt is bele lehett szaladni kiváló hangszerekbe, de ami 300 fölött van, általában csak a kiviteli luxusban nyújt többet (meg a hájpban).
@Morscher-Szénási Gabe (#14676): Igen, vsz. jól határoztad meg, az én számomra bevált gitárok is mind 100-150 közé szórnak, ill. sajnos mai áron az új hangszereknél ez a határ legalább egy ötvenest feljebb kúszott, mert pld. a Fenderem alapáron már 200e felett van.