
Fórum, ahol komolyan megvitatható minden idétlen hirdetés, hozzászólás és amit akartok...
Szigorúan csak zenével, hangszerekkel kapcsolatban. Meg minden más is.
@Talpi (#15761): Semmi köze a hithez, a tényeken alapuló tudást nem úgy hívják. Az, hogy évekig dolgoztam zenei szaklapoknak, meg egy-két szakkönyvben is fölkértek zenetörténeti részek publikálására, nem a hitnek köszönhetem.
1994-ben, amikor te megvetted az első kazettádat, már bőven világhírű volt. A Paris, Texas 1985-ös film, én is kb. azóta ismerem a zenéjét, és pontosan a film miatt ismertem meg én is, mint a fél világ. Előtte is csinált már ezt-azt, de nem tűnt föl senkinek, legalábbis USA-n kívül. A Walter Hill westernek meg a The Border nem ütöttek azért akkorát, mint a Paris, Texas, ami azon kívül, hogy kultfilm lett, learatott egy halom díjat.
@Flór Gábor (#15760): Tudom hogy téged a hitedben nem lehet megingatni - nem is szándékom. Biztos a Beatlet többen ismerték :-) Befejezésnek csak annyit én tőle az első még CC kazettámat a a Paksi Gasztroblueson vettem 1994-ben - az hogy ott árulták nekem már jelent valamit, igaz hogy réteg zene de azért mégis az Oderától innen volt.
@Talpi (#15759): Persze, hogy lerakott. Csak a világhírtől volt elég messze. Azt a filmek hozták meg neki, és különösen Wenders. A Paris, Texas című film volt az, amivel Europában is ismert lett, de kb. abban a közegben, akikhez eljutottak a Wenders filmek. Cooder pontosan ugyanaz a kategória, mint a The Band, vagy számtalan stúdiózenész, akinek a nevét sem tudja senki, de a kedvencei közt vannak a számai. Csak őt ismertté tette a mozi. Az első Grammy-t egy olyan rajzfilm zenéjéért kapta, amit a kutya nem ismer USA-n kívül. De már azt is a Paris, Texas után, addig nem nagyon figyelt rá senki, egy jó kis country/blues/rock stb. gitáros volt, egy a sok közül, kiváló slide technikával, szakma által elismerve, a közönség által névtelenül.
@Kala (#15748): Ez egy híres rendező által készített, és az egész világon vetített filmmel orvosolható. Mint pl a Buena Vista Social Club. Kubai nyugdíjasok, akiket aztán tényleg nem ismert senki, és még csak nem is törekedtek a világhírre, aztán jött Wim Wenders, csinált belőlük egy zenekart, és azóta nem győznek turnézni.
@Wylde (#15743): Majdnem. Az volt az európai csatlakozás napja. Tele volt minden bulival, zenekarral. Mi meg már egy ideje próbáltunk a Hot Club of hungary-val, de még nem volt koncert. És az egyik helyre nem jutott már elég banda, és megkérdezték, nincs-e valami produkció, amivel produkálhatnám magam. Így lett az első Hot Club koncert olyan napon, amit tuti nem felejtek el. (Az összes többi zenekaromnál fogalmam sincs, mikor volt az első koncert, de még arra sem emlékszem, mikor volt az utolsó, még búcsúkoncertet sem tartottam soha, úgyhogy eszerint nekem az összes eddigi zenekarom tulajdonképpen létezik. :))