Világnézeti eszmecsere, zenész módra

@Yogi (#22): Nem hipotezist. Irtam direkt.:) Hanem elmeletet..abban kell hinni is ameddig nem biztos.

(Valamint jelent még vallásos nézetrendszert, függetlenül annak bizonyítottságától. Meg még néhány dolgot, de azt hiszem, azok nem tartoznak ide. :)

Nem, pont ez a különbség: ahogy írjátok is, a hit a bizonyítatlanban való bízást jelenti (többek között). Ezért is mondtam korábban, hogy igazolt elméletben nem lehet hinni.

Hiszek abban, amiben nem vagyok biztos vagy nem tudom bizonyitani, vagy nem ismerem. En peldaul hiszek az istenben. Hiszek abban, hogy jo emberekkel kereskedem itt. Yogi abban hisz, hogy nincs isten. A tudosuk az elmeleteikben hisznek es abban higy igazuk van.

Lehet, hogy ezzel most egy újabb vitát indítok el (de ez nem baj), mert a témához nagyon is kapcsolódik.
Szóval azt szeretném kérdezni tőletek, hogy a nézőpontotok alapján, mit jelent a ˝hit˝ szó ? Miből indulhat ki az ember életében a hit ? Van-e minden embernek hite ?

Természetesen a túlvilágra való várakozás, hogy majd ott létezzünk megfelelően, ostobaság. Nagyon is fontos, hogy miként, milyen benső minőségben éljük az életünket itt, és MOST.
Leginkább erre utalnak Osho szavai is.

@Kelemen Gábor (#17): A klasszikus poén jutott eszembe:
-Te Béla képzeld beiratkoztam egy ilyen reinkarnációs tanfolyamba.
-Tényleg? És milyen?
-Jónak jó csak drága nagyon, de hát úgyis csak egyszer élünk..

@Yogi (#16): Bizony, ez így van!

Fogalmam sincs, hogy mi vár rám ˝odaát˝. Az sem biztos, hogy mindannyiunkra egyforma ˝odaát˝ vár.
Arra gondolok, hogy a kertész elvet egy csomó magot, aztán amikor látja mivé fejlődtek, szelektál, ˝egyel˝.

Itt, és most kell jól ˝csinálnunk˝ az életünket.

Egyszer egy ember megkérdezte tőlem, ha újra születhetnék, milyen testben szeretnék élni?
Mondtam, hogy egy kérészében.
Nem értette...
Pedig ez egy tökéletes sors.
Reggel megszületik. Röpköd a napfényben. Aztán szexel egy nagyot, majd meghal...

Szerintem nincs ellentét a kettő között. A lényeg, hogy most, ebben az életben éljünk úgy, ahogy szeretnénk, ne a túlvilágra várjunk. :)

Yogi (#9) válaszáról az jut eszembe, hogy egyszer valami hasonlatosat mondott Osho is, amikor a halál utáni életről kérdezték őt :
˝Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy, élsz-e a halál előtt˝
Persze ő messze sem az élet minél hatékonyabb kiélvezésére gondolt. Sokkal inkább a lét-tudatos életvitelre.

Ketten is írtatok lejjebb a nagyszülőkkel kapcsolatos megéléseitekről, érzéseitekről. Szintén volt részem ilyenben az anyai ági mindkét nagyszülőm halála után. Különös dolog ez, de visszajöttek hozzám elköszönni.
A magam részéről egyébként teljesen természetesnek veszem az örök létezést, valahogy mindig is annak vettem. Elmúlás nem létezik, hanem csak folyamatos megújulás. A test ugyan múlandó, de lényegünk, Van-ságunk örök, kezdet és vég nélkül.
A halál csak látóhatár.

Mit tud elindítani egy ˝ ártatlan ˝ Flatland boncolgatás ?.... :)

@Prowler (#5):

A hitemmel ellenkezik némileg a tapasztalatom ezért ezt még nem is tudom hova tenni. Hitem szerint ez a fajta elkülönülésünk amiben a duális világot megéljük megszűnik a halál után. De nagyapám halála után én is sokáig azt éreztem, hogy vigyáz rám valaki és aztán egy látó is megerősítette ezt anélkül, hogy én bármit meséltem volna neki a nagyapámról.
Valószínűsítem, hogy ha a test fel is adja, néhány esetben a tudat valamilyen formában fennmarad, amit vagy érzékelünk vagy nem...

Köszönöm szépen az eddigi válaszaitokat, és hogy ez által elindulhatott ez a topic.
Aktív(abb) leszek én is, bár most éppen indulnom kell melóba.
Szép napot kívánok mindenkinek !

@Kelemen Gábor (#6): Így van, most kihagytam az előjátékot. :))
Egyeneseb a sűrűjébe, hiszen az előző topic közvetlen folytatásaként fogom fel ezt a topic-ot. A téma más jelenleg mindössze.

Sokszor még a halál előtt sincs. :)

@Prowler (#5): Szerintem van. Addig minimum, ameddig az ember le nem zárja a hátramaradt dolgokat a Földön. Utána pedig szerintem is létezik ám erre még nem hallottam dolgot és mondhatja az ember, hogy az elme játéka, de szerintem ennél több van ebben. Mikor dédnagyapám meghalt, nagymamámat megviselte nirmális módon és akkor nyugodott meg igazán, amikor egyszer az éjjel álmában dédnagyapám becsöngetett kézenfogva dédnagyanyámmal hozzá (aki agyvérzéssel folt ápolás alatt sok éven keresztül és hamarabb hagyott itt minket) és mondta mamának, hogy ne gyászoljon, mert jincs miért végre újra együtt vannak és boldogok és ne gyászolja azt ami elmúlt mert nem szeretné.
A másik, nekem még sosem volt hasonló élményem egészen addig ameddig nagyapámat el nem vitte a gyilkos kór és mivel épp myaraltam csak azután tudtam meg, hogy hazaértem és a temetésen sem lehettem ott emiatt. Borzasztóan magamalatt voltam és nem volt meg a lelki békém egészen addig ameddig álmomban dolgoztam egyszer (egyedül villanytszereltem egy házban, majd megjelent nagyapám vízvezetéket szerelni, ahogy életében tette) Sosem éreztem még olyat eddig, mint akkor, akartam, hogy velemjöjjön haza, de mondta neki most itt van dolga és végre nem fáj neki semmi ( ami sajnos az utolsó időszakra nem volt igaz) és azért jött, hogy tudassa velem jó helyen van és nem kell aggódnom. Es nem akartam ennyire elvinni de szerintem ez a legjobb példa rá. Hogy van élet a halál után. Utána többet nemvolt ilyen élményem. Nálam beteljesítette azt ami hátramaradt neki. Mint ahogy dédnagyapám mamánál. Es a masik nagymamának is volt hasonló élménye (aki az említett nagyapám felesége volt) és mindkettőnknek hatalmas megynugvást jelentett affelőo, hogy majd egyszer egy jó helyen újra találkozunk. Remélem érthetően fogalmaztam és bocsánat a kisregényért, de szerintem így tudtátok legjobban megérteni az ˝érveim˝.

Valahol hallottam olyat egy dimenziókat magyarázó videóban, hogy az van a halál után, amit szeretnél, hogy legyen. Ha hiszel a Túlvilágban, akkor az lesz. Én személy szerint nem nagyon hiszek abban, hogy lenne bármi is a halál után, de erről senki nem fog tudni nyilatkozni nekünk.

@Prowler (#5): Semmi tapogatózás, semmi tiszteletkör, semmi ˝előjáték˝?
Egyből a közepébe?
Ez igen! :)

Hogyne lenne létezés a halál után!
A szomszédom meghalt, én meg létezem... :DDDDDDD

Azt hiszem, hogy talán nekem illendő feldobnom az első kérdést.
A hitetek, vagy személyes meglátásotok alapján : Van-e létezés a halál után ?
Ha igen, akkor milyen módon/formában ?
Lehet, hogy nem túl eredeti a kérdés, azonban erről általában mindenkinek van egy határozott véleménye (ami pedig normális dolog, bármilyen életfelfogás tükrében is).