Világnézeti eszmecsere, zenész módra

@Yogi (#41): Szerintem nem két külön dolog abban az esetben, ha magától értetődően, könnyedén természetes gördülékenységgel megy végbe. Mint egy szimbiózis formájában.

@Yogi (#40): Igen, láthatjuk, valóban működik. Mint amikor a papagáj megtanul beszélni egy embertől ..... Az is láthatóan működik. De vajon tisztában van-e vele a papagáj, hogy amit ˝mond˝, az milyen jelentéssel bír ?

@domesz77 (#39): Egyetértek veled.
Nem sok értelmét látom annak, ha egy ember a saját tudásának magvát, más emberek tudására, eredményeire alapozza szolgai módon. Ez így nem igazi tudás, hanem mindössze rideg nézőpont átvétel. Ahelyett, hogy magunk főznénk meg az ételt (kitapasztalván a főzés minden fortéját) , megesszük az előrecsomagolt gyorskaját, amit elénk dobtak. Mindez tehát messze nem ugyanaz a minőség !
Aki a ˝saját˝ tudását külső forrásokból vette át, az az ember a saját tudásának az áldozata ..... nem pedig a megteremtő megélője.

@Prowler (#38):
A nyitottság és az alapos vizsgálat azért két külön dolog, bár igaz, hogy gyakran jár együtt. :)

Pedig valóban így működik.
És azt, hogy működik, magad is láthatod, ha körülnézel.
Egyébként már kértem mástól, most tőled is: említenél olyan esetet, amikor egy jelentős, átfogó természettudományos tétel megdőlt és átvette a helyét egy teljesen másik? Mert azért ez nagyon nem szokásos.

Engem a tudományos megközelítésben inkább az zavar, hogy van, aki foggal-körömmel állít bizonyos dolgokat mások eredményeire támaszkodva saját tapasztalás hiányában. Képes érte ölre menni, aztán ha bebizonyosodik, hogy az adott tudományos ˝tény˝ megdőlt, akkor a szintén mások által kivívott új eredményeket fogadja el saját tapasztalás nélkül. Ha meg ezt a ˝szélkakas˝ hozzáállást a szemére vetnék, akkor jön azzal, hogy a ˝tudomány ilyen, és meggyőzhető vagyok˝. Kvázi mindig igaza van, mert előre fenntartja magának a tévedés jogát. Nekem ez hiteltelen, más bajom nincs vele.

@Yogi (#37): Szerintem a hiszékenység, az álomvilágban élő emberek sajátja, vagyis a békés naivaké.
A nyitott ember nem igazán esik hiszékenységbe, hiszen mindig mindent alaposan megvizsgál mielőtt azonosulna vele ( mindezt nem bizalmatlanságból teszi, hanem megismerés vágyból).

Nagyjából egyetértek, talán annyi kiegészítéssel, hogy a mérték itt is fontos. A nyitottságot is lehet túlzásba vinni, ekkor hiszékenység lesz belőle.

Talán nem kalandozom el a hit témájától, ha azt mondom, hogy minden emberi lénynek van hite. Na persze nem a vallásos hitre gondolok feltétlenül. Számos formája van a hitnek, sok mindenben lehet hinnie és bíznia az embernek. Ha valaki például óriási hittel vág bele egy feladatba, és ez által kiváló módon végzi el azt (rövid, vagy hosszú távon), akkor az az önmagába vetett hit erejét mutatja meg, gyümölcsöző formában.
A részemről nem hiszek Istenben, hanem tudom, hogy van, bizonyos vagyok róla. Tehát sokkal inkább tehát önmagamban hiszek, és úgy tartom, hogy az igazi hit ott kezdődik, hogy : Önelfogadás (minden életkörülmények között). Ha ez működik az emberben, az szárnyakat képes adni az élet minden területén. És ugye igazi nyitottságot is !
Mert ha már nyitottság is volt a téma, úgy látom, hogy szinte minden ember nyitottnak érzi önmagát. Az élet gyakorlata azonban azt mutatja, hogy az embereknek igazából, jó ha 10%-a az, aki valóban nyitott.
A nyitottság különös dolog, kell hozzá egy nagy adag lélek, és bizalom a világ irányába, mert anélkül képtelenség nyitottnak lenni.
A nyitott ember mindenre nézve befogadó képességgel és bizalommal bír, azonban folyton aprólékosan vizsgálja az életébe beáramló dolgokat, hogy mi képvisel közülük értéket, és mi a ˝hamis kincs˝. A nyitott ember semmi elől nem zárkózik el. Nem megrögzött, nem dogmatikus, nem konok gondolkodású. Egyszerűen csak, nyitott.

@Yogi (#27): azt kérdezte kinek mi a hit es nem mondtam semmi olyat ami ellentmondana es igen reggel volt szoval a hipotezisben kell hinni pl.

A nyitottság számomra azt jelenti, ha valaki képes nem kizáróan szemlélni bármilyen ˝tudományt˝, legyen az materiális, vagy azon túlmutató. Aki csak és kizárólag a számokkal leírható világot képes elfogadni, az korlátolt.

@Yogi (#32):

Egy szűk és sötét veremre tényleg nem vagyok nyitott. :D

@Les Paul (#31):
Köszi, ez is egy szép példája a nyitottság hiányának. :)

@Yogi (#30):

Tudod Yogi...mostanra már el sem olvasom mit írsz. Mindegy mit válaszolnék bármilyen kérdésedre, eleve figyelmen kívül hagynád a 70%-át majd keresnél egyetlen olyan kifejezést/szót/kijelentést, amivel kapaszkodva újra előadhatod azt, amit már napok óta ismerünk itt már mindannyian. Nem vagy vitapartner számomra. Sőt még beszélgetőpartner sem.
De nem is vesztegetek több szót (időt meg pláne nem) erre...Ha egyáltalán te elolvastad idáig amit írtam. :)

@Les Paul (#29):
Oké: mit jelent a nyitottság?
Szerintem azt, ha számottevő érv és releváns információ hatására hajlandó vagyok olyasmit is meggondolni, ami amúgy ellenkezik a nézeteimmel vagy az általam ismert tanokkal. Például én ugyan kielégítőnek tartom a Nagy Bumm bizonyítékait, de ha egy cikk konkrét számokra hivatkozva mást állít, akkor azt elolvasom és megfontolom, és ha olyan erős érvekkel találkozom, akkor el is fogadom. Pontosan ez történt az elődtopikban: valaki hozott egy hírt erről, én elolvastam, plusz még utána is kerestem, és úgy találtam, hogy ugyan elég valószínűtlen, de nem mondanám lehetetlennek. Elfogadni vagy elvetni nem tudom, mert ahhoz hiányoznak az ismereteim és nincs annyi időm, hogy azokat pótoljam, de nem zárom ki. Szerintem ez a nyitottság.
Ezzel szemben a hívők a ˝mi győzne meg arról, hogy nincs isten˝ kérdésre szinte kivétel nélkül a ˝semmi˝ választ adják, mint azt szépen be is mutatták a múlt héten is (mások ezt vizsgálták komolyabban is, hasonló eredménnyel). Ezt nem tudom másképp értékelni, mint a nyitottság teljes hiánya, tökéletes elzárkózás.
Amivel amúgy nincsen baj, önmagában nem rossz és nem jó, csak egy tulajdonság. De ha egy hívő engem szólít fel nyitottságra, akkor azért én kacagok. :)

@Yogi (#28):

Eddig még csak te jöttél ki rosszul dolgokból. :) Kér, hogy nem vetted észre.

Ezt a nyitottságot már az előző topikban megbeszéltük. Szerintem ne emlegesd, mert rosszul jössz ki belőle. :)

Tehát hinni a hipotézisben kell. De az a hit is teljesen más, mint a vallásos hit, nem összevethető a kettő.

@cifrakdaniel (#24):
Pont fordítva: a tudományos terminológiában az elmélet az elfogadott, bizonyítottnak vett állításhalmaz. Addig nevezik hipotézisnek, amíg be nem bizonyítják vagy meg nem cáfolják.
(Ami nem jelenti azt, hogy egy elméletet többé ne lehetne pontosítani, tehát az nem egy végleges, örökké megváltoztathatatlan állítás.)

@Prowler (#20):

Hú ez érdekes. :) Én azt hiszem mondhatom, hogy csak abban hiszek amit megtapasztaltam, vagy a tendenciák alapján legalább ne lennék valamennyire bizonyos benne. Pl az ˝Istenhitem˝ tapasztaláson alapul. Én korábban legalább annyira szkeptikus voltam mint Yogi, azzal a különbséggel, hogy közben nyitott is voltam.
A tendenciák alatt pedig azt értem, hogy a hitnek egy másik aspektusa, amikor pl abban hiszek amit teszek, vagy magamban, az is részben tapasztalaton, részben meg a képességeim, vagy a helyzet, stb megfelelő megismerésében rejlik.