@Kala (#8394): Mondjuk amikor még azt hittem, költő leszek, az egyik versemet azzal dobta vissza a szerkesztő, hogy olyasmiről írok, amit nem élhettem meg. Én meg túl fiatal voltam ahhoz, hogy visszakérdezzek, olyanról nem hallott, hogy fantázia? :)
Ezek a koporsós és egyéb baromságok nálam simán az észjátszás kategória. MIlyen életérzésből fakadhat? De hagyján, milyen fantáziából? Sírásó, vagy temetőgondozó lehetne a zenekar esetleg, de nekem volt ismerősöm, aki temetkezési kellékekkel foglalkozott, a magánéletében szóba sem került ez a dolog. A fantáziálásukat meg inkább nem gondolom végig.
@Flór Gábor (#8393): Ezek azoknak a zenekaroknak a stílusjegyei, melyek életfilozófiáját és sem tudtam magamévá tenni, sőt kifejezetten elriaszt, . Mint ahogy soha ilyen témájú irodalmat, képzőművészetet, vagy filmeket sem fogyasztottam....Ráadásul nem tudom eldönteni, hogy melyek azok, melyek valódi életérzésekből fakadnak, és melyek azok melyek csak feltűnési viszketegség szüleményei. Egyébként most nézzük a Nashville sorozatot, mely igen jó keresztmetszetet add az ottani zenei világ életéről. Éppen most tartunk ott, hogy az egyik főszereplő Gunnar bátyját, aki nemrég szabadult a börtönből, a bandája megölik. Gunnar pedig, aki maga is zenész, megtalálja a naplóját és abban pár dalt. Ezeket , mintha a sajátja lenne, színpadra viszi. A baj akkor kezdődik , amikor egy néző megkérdezi tőle, hogy hány évet ült és miért, mert a dalokban olyan jól érzékelteti azt a világot....
@Kala (#8390): Van ilyen :) www.epiphone.com
Egy érdekesség! www.schecterguitars.com