Gitárbarkács

@APeet (#498):
Még rosszabb, mert nem fülre, hanem szemre. Az Earvana cuccait próbálnám másolni.

@Yogi (#497):
Hát ez vagány!
És tényleg csak fülre csinálod? Semmi számitás?
Vagy egy jól bevált sztenderd formát követsz?

Szóval a bronz kompenzált nyereg:

@Yogi (#495): Igen , a betekert húrok azon szoktak akadozni.

Azt szoktam mondani, hogy ez legyen az utolsó lépés: előbb a nyerget, a húrleszorítót és a tremolószerkezetet tegye rendbe, és ha még mindig van egy kevés hangolódás, mert minden ütemben tövig nyomja a kart, akkor tegyen föl satus kulcsot. De az első amit írsz, a fölső nyereg.

@Yogi (#493): Satus kulcs a megoldás.
Az egyik gitárom , ami floydosnak épült ilyen. Az új nyakra Planet Wawes kulcsokat(18:1 áttétel) tettem és nincs satu, tökéletesen tartja a hangolást még extrém nyújtásoknál (2 hang) is. Egy vintage tremolóval is tökéletesen működik , ha a húrok nem szorulnak a nyeregben.
Az egyszerű műanyaggal is működik , csak az éleket kell e picit lecsiszolni , meg a hornyokat kiszélesíteni.

Pontosan, ez az egyik lényege a gitár beállításának: minimalizálni a súrlódásokat. Rendesen belőve egy vintage Fender tremoló is szépen tartja a hangolást.

@Tom Szájer (#491): Újabban szokták azt két kicsi facsavarral is felfogatni. Azt hiszem az Ibanez is átállt erre a megoldásra. Ha elől hagynának egy kis peremet a nyakon, akkor simán lehetne úgy oldalról betolni-beragasztani, mint a sima nyerget.

@APeet (#490): Ahogy látom a legfőbb probléma az , hogy ahány gyártmány annyiféle.
Néhány példa mekkora a különbség a belépő és a kilépő él között : Peavey V-type 1, 5 mm , Vorson 2mm , Ibanez 2.5mm és valami kínai maszat 3mm. Ezenkívül a rádiusz is különböző.
Az a baj , ha kisebb a rádiusz a húroknak erősebben kell lefelé tartani.
A rádiusz , amit javasoltam a satu hátulján a perem szélességéig tart , ahol már a pofák nem fognak. Csak a húr hangoláskori csúszását segíti , persze csak kis dőlésszögű és lapos rádiuszú nyeregnél van értelme.
A hátulról felfogatott satus nyeregtől viszont kiver a víz , elgyengíti a nyakat és semmi értelme. 2 darab hármas lemezcsavar , meg ugye a fogólap simán megtartja !

@Tom Szájer (#489): A probléma csak az, hogy a kifutó élt nem szerencsés tovább kerekíteni.
Yogival pont arról beszélgettünk, hogy miért szükséges a húrleszorító. És pontosan azért, mert a gyári satus nyergeknek egyenes fejhez túl nagy a letörési szöge. Ha a kifutó élt tovább reszeljük, akkor a húroknak mégmeredekebben kell lefelé tartaniuk. A leszorítót mégközelebb kellene rakni. Csak az egyenes nyeregnél lenne érdemes, de azt meg eddig a tiéden kivűl máshol nem láttam még.

@APeet (#483): A hornyok kifutó (kulcsok felől) éleinek egy nagyobb rádiuszolása (részleges R4) megoldja ezt a problémát.
Akinek nincs hozzá érzéke és nem érti a működését , ne vegyen Floydos gitárt. Azzal csak küszködik és a végén azt mondja sz@r.

Nyugodtan!
De akkor kérek majd belőle én is egy példányt! :D

@Kala (#485):
Én úgy vagyok vele, ha valaminek kopni kel, akkor az a húr legyen. Az úgyis fogyóeszköz. A hangolás meg (jó esetben) nem olyan gyakori és offenzív a húr számára, hogy számottevően gyakoribb húrszakadást okozzon. Nem mellesleg, nem is illik megvárni, amég a húrok leszakadnak maguktól.
Szerintem egy helyes geometriával minimalizálható a súrlódás - ezáltal a kopás is - és növelhető a hangolási pontosság. Igazából csak azért merült fel bennem a téma, mert tegnap elszörnyűlködtem azon a bizonyos ˝kompozíción˝, ahol sikerült az egyik GS regisztrált tagnak érdekesen behúroznia a gitárját, illetve a satukockákat elforgatva felrakni. Abban a pillanatban átfutott az agyamon a gondolat, ha az is ívelt fajta, akkor hogy fogja az a húrokat ilyen összeállításban?!

@APeet (#483): Ez 6061 T6 alumínium , de a szakítószilárdsága olyan mint az acéloké.
Nem ezekhez a pofákhoz készült eredetileg , így 0, 1 mm - t ki kellett reszelnem. 2 órát kűzdöttem vele.
Ez a kompenzált nyereg a satuval kombinálva jó ötlet.
Mindjárt szaladok és levédetem! :-)

@APeet (#483): És megérkeztünk a tyúk és a tojás kérdéséhez . Azaz a húr kopjon inkább, vagy a satu és a nyereg, vagy, ahogy mi szeretnénk: egyik sem. Jó pár gitár előfordult már nálam, és ez a nagy kérdés fokozottan előjön a bundok kopásánál is.

@Kala (#482): Az az érdekes , hogy a Peavey gitárom satuteste egy nyers acél.
A Vorson nyakon , ami a fehér gitáron van (Új Projekt) egy edzett acél satu van. ez akkor derült ki amikor ki akartam reszelni a vájatokat , mivel balkezes volt.

Pont ez az, amit én is ki akartam fejezni.

Ez így van. Nem mellesleg egy sima felületen sokkal kevésbé súrlódik, mint egy élen. A kevesebb súrlódás pontosabb hangolhatósággal jár. Ha a húr nagyon súrlódik, akkor hajlamos akár darabosan mozogni is, ami nem jó. Ez persze szélsőséges eset.
Nem tudom, pontosan milyen anyagból csinálod a satuidat, de akár reszelővel is hozzá lehetne igazítani az adott gitár igényeihez. A gyári viszont olyan rohadt kemény (legalábbis ami nekem van), hogy nincs az a gyémántreszelő, amivel nekiállnék reszelni rajta. Valami nagyon szívós és kemény öntvény.

@Tom Szájer (#481): Igen, erre gondoltam, csak talán rosszul fogalmaztam. Gondolom ezek általában tömegyártásból származnak így egyfajta geometriai kompromisszumot képviselnek, mert sokféle hangszerbe beépíthetik. És itt jön a képbe az, hogy mi a túrótól kerül egy majdnem ugyanolyan gitár mondjuk háromszor annyiba , mint a másik. Hát a dolgok ezekben az apró részletekben rejlenek. Ha valaki a tökéletesre törekszik, kénytelen kicsiben, aprólékos munkában, nagy ráfordítással csinálni , sokkal nagyobb lesz a fajlagos költség. Sok buta ember ezt nem látja be....

@Kala (#480): Elvileg egy ívre jobban ráfeszül , főleg egy keményebb , mondjuk tizenegyes készlet. Mivel én úgy martam ki , így nem is akartam egy számomra előállíthatatlan háromdimenziós felülettel vesződni. Egy gyári satu húrokkal érintkező része mindkét irányba ívelt. Az lenne ideális , ha a húrok belépő és a kilépő része is az ív érintője lenne , de ezt én még nem tapasztaltam sehol.

@Tom Szájer (#479): Bocsi ! Érdeklődéssel ésa okulva figyelem a beszélgetést, szeretnék belekotyogni, ha nem baj: Ha jó értelmezem, az a lényeg, hogy a egyrészt a satuhíd úgy kerüljön a húrok útjába, hogy egyrészt a húrok megfelelő erővel feszüljenek a nyeregre, másrészt optimális vonalvezetéssel haladjanak a kulcsok felé. Ugyanakkor annak is meg kell valósulnia, hogy a húrok a satuba úgy feküdjenek bele, hogy a leszorítók meghúzásával már ne hangolódhassanak el, azaz mint egy memória , a rendszer a kulcsokkal kialakított hangolást letárolja, így a továbbiakban már csak a hídi hangolókra leszünk hagyatkozva. A jobboldali satu keresztirányú íveltségének gondolom, annyi jelentősége lehet, hogy ezáltal a húrok be és kilépő szöge hangyányit csökken, így azokat hangolásnál jobban kíméli.