E heti EP sorozatunk kicsit rendhagyó lesz, ugyanis csak split-anyagok fognak szerepelni rajta. A kínálat most is széles, az electro-punk kakofóniától a klasszikus HM vonalain, a földszagú death és az unortodox blacken át, a crossover hardcore thrashig minden lesz, ami a csövön kifér. Szabad a csók. Tedd magadévá a világot!

Elsőként itt van az chilei Contra és az argentin Spam közös anyaga, amire 3-3 dal került fel közel 10 percben. Az egészet az electro-punk Contra kezdi, akinek a klasszikus punk-rock alapú zenéje olyan zajos mintha csak egy flexszel játszanának a gitárjaikon. Amennyire bizarr, annyira élvezetes is, amit csinálnak. A bizarr szó épp úgy mondható a Spam szintén csak hagyományosabb punk alapú zenéjére, amihez elmebeteg lo-fi hangzást adtak hozzá, melyek hatására olyan hangulata van mintha egy idegen űrhajóról sugároznánk azt az agyunkba. Az ének delejes, mondhatni elektromosan bugyborékoló, mint egy pszichedelikus sugár, amikkel a hatalmuk alá vonnak minket.

A klasszikus heavy metal szerelmeseinek ajánljunk a német Atom Smasher és honfitársa, a pokol motorosainak is nevezett Iron Kobra közös 7” anyagát, amire 1-1 tüzesen izzó dal került fel. Az egészet az Iron Kobra kezdi bő csordavokálokkal megtámogatott vadonatúj Malicious Magicia című dalával. A true heavy metal kohójában edzett daluk lazán hozza a ’8,-as évek germán metal hőseinek, pl.: Accept, Stormwitch lendületét és feszességét. Hasonlóan robbanékony dallal támad az Atom Smasher is, akik The Law című dalukkal inkább a Judas Priest sebesebb tempójára, valamint a Cirith Ungol közép tempósabb heavy-doom vonalára hajlanak. Igazi kis metal „mulatós”, ami nekem még a hazai Rotor korai dallamait is az eszembe juttatják.

Harmadik párosunk a death metal oltárán áldoz. Ők az orosz Gosudar és a texasi Malignant Altar. Közös anyagukra 2-2 nehézsúlyú, old-school vonalú dal került fel a svéd DM vonal installációival. Az orosz Gosudar egy klasszikus death/doomba hajló 10 perces opusszal nyitja meg közös lemezüket, ami abszolút a ’90-es évek (Obituary, Morgoth) lassú dögszagát hozza. Hasonló bűzös vereteket visel második Domination of Irreality című daluk is, ami továbbra is a rothadás hangjain szólal meg. Itt jegyezném meg, hogy a két dal iszonyat jó stúdió minőségi, majd hogy nem steril, ellenben a Malignant Altar koszosabb, underground hangzásával. Sikamlósabb gitárjaikkal, drámi, néhol hipnotikus atmoszférájukkal, valamint groovy death szerkezeteikkel ők inkább a svéd vonalat követeik, de azért a klasszikus tekerések is fel lelhetőek náluk. Mindenesetre pokoli egy páros.

A rothadó, temetői death metal után mászunk bele a ’90-es évek férgektől hemzsegő black metaljának a sírgödrébe. Erre a görög Cult of Eibon és a finn származású Ceremonial Torture projekt lesznek a segítségünkre. Az okkultizmusba és egyéb sötét misztikába gyökeredző közös lemezükre összesen 7 tétel került fel, valamivel több mint 31 percben, ami egy mezei black metal bandának már egy teljes lemezes játékidőnek számít. A Cult of Eibon egy ködös dungeon jellegű intro után három unortodox hellenic metal alapú dalt tett fel erre a lemezre. Riffeik inkább a műfaj korai heavy metal alapjaira vannak kalibrálva, melyeket szüntelenül átjárnak honfitársuk, a vámpír black metalos Necromantia-tól jól ismert misztikus, várbörtön hangulatot adó szintik és rideg atmoszférák. De mintha összebeszéltek volna, mert a finn Ceremonial Torture is ezt a hangulatot hozza némi csillagosabb Mortiis fennhanggal, amihez egy elképesztően primitív lo-fi hatású, mostanában oly divatos raw black metal vonal párosul. Ezek teszik ki három dalának fő vezérvonalát, amik mellet jól érvényesülnek még a deathrock, valamint a brit post-punk demenciái.

És, hogy a hardcore se maradjon ki a szórásból, arra itt van a kaliforniai crossover hardcore thrash színtérről ismert Split Image és a Psycho Mantis közös Psycho Image EP-je. A két banda tavaly nyári közös turnéjuk után adta ki 1-1 dalt tartalmazó mini split-lemezüket, amit az Split Image nyit egy igazi vérbeli hardcore nótával. A dal remekül hozza a műfaj feszesen felépített, de dallamokban gazdag agressziót, és enyhén crust-punk vonalait. Valami hasonlóval mozdult meg a Psycho Mantis is, de őnáluk nagyobb szerepet kaptak a vadulósabb mosh piteket, a technikás thrash riffek, amikehez námi modern alter-metal hatás és egy csipetnyi grind-punk is társult.