A Tóth Viktor Arura Trió az Opusban

Teltház előtt adott koncertet a hazai supergroup, a Tóth Viktor Arura Trió az Opus Jazz Klubban október 19-én, szerdán. A nemzetközileg is ismert altszaxofonos Tóth Viktor Lukács Miklós zseniális cimbalmossal, valamint a végtelen szerénységű és alázatos - egyébként aznap 44. születésnapját ünneplő – Orbán György bőgőssel alkotott triója magas minőségű zenei élményt nyújtott a hálás közönségnek.

„Zene nincs, csak lélek van” – fogalmazta meg egyszer arc poeticáját Tóth Viktor, és valóban, kompozíciói mintha egytől-egyig a nagybetűs Életről szólnának, belső megéléseit, érzéseit ülteti át a hangok nyelvére. Ezáltal az Arura Trió zenéje bensőséges, jelentőségteljes és időtlen, amelyben egyszerre van jelen a jazz- és néphagyomány, és a progresszivitás, az új utak keresése. Tóth Viktor messzemenően kihasználja a hangszer nyújtotta lehetőségeket, sőt feszegeti a hangzás és a hangszer határait, zenéjében a keleties hatásokon túl a balkáni és az erdélyi magyar hangulat is érezhető, de nem válik mégsem világzenévé.

A koncert Tóth Viktor legújabb szerzeményével indult, amelyben keleties, indiai hatások voltak fellelhetők, majd a „Have No Fear” című albumról a „Who Is like You”-val folytatódott.

Harmadikként a gyönyörű ballada, az „A Little Peace” hangzott el, amely alatt szinte tapintható a közönség részéről a figyelem és a meghatottság a pillanatban.

Ezután a klasszikus zenei jellegű „Moon Illusion” következett. Az első szett végén a mindvégig élvezettel, nagyszerűen játszó Orbán György is nyújtott egy kiváló bőgőszólót.

A második rész első darabját a nemrég elhunyt Szakcsi Lakatos Béla emlékére adta elő a Trió, az „Elsüllyedt Városok” című kompozíciót. Hangulatában mintha Indiában jártunk volna valóban a dzsungel által elnyelt egykori városok romjai között.

A koncert alatt Lukács Miklós világszínvonalú cimbalomjátékával érzékenyen reagált a szaxofon minden egyes rezdülésére, amikor pedig szólót játszott, a közönség természetesen nagy tapssal jutalmazta kiváló előadását.

A koncert utolsó darabja az „Ethiopia” volt, amely végén vastapssal köszönte meg közönség a felemelő előadást, majd egy rövid ráadással – és újabb bőgőszólóval - fejeződött be az este.