Világsztárok karnyújtásnyi távolságban – Barabás Lőrinc Quartet lakáskoncert

50180-an hallgatják őket havonta csak Spotify-on. Bejárják a világot, Dubai-ban is volt koncertturnéjuk. Éppen eztért különleges, hogy szűk közönség előtt is örömmel játszanak.

Barabás Lőrinc – trombita, zeneszerzés
Premecz Mátyás – billentyűk
Ajtai Péter – nagybőgő
Klausz Ádám – dob

Zenei motívumok örvénylenek energiaáramlással és nagy improvizációk ötlettalajaként.

A lakásban maximum hatvanan-hetvenen gyűlünk össze. Mindnyájan jól éreztük magunkat. Mindazok, akik a dallamosságot tartják fontosnak, de az ellenkezője is igaz, például a hangszerek határait feszegető improvizációkat kedvelik. A Barabás Lőrinc Quartet megszólítja mindazokat, akik a melankolikus, mégis energikus műveket szívesen hallgatják. Akik kíváncsi arra, hogyan mesélhet el történeteket az instrumentális zene.

Természetesen a quartet a „Hello”-val kezd, mely az „Open” című legutóbbi, 2021-ben megjelent lemezük nyitószerzeménye. Már a legelső pillanattól lendülettel, mégis finoman visznek bele zenéjükbe. Barabás Lőrinc sok-sok hangszínt formál lélegzetéből. Klausz Ádám sűrű változatossággal dobol. Van, amikor három ütővel játszik. Dobszerelésének mérete visszafogottan a lakáskoncerthez alkalmazkodik, mégis mintha teljes seten játszana.  Ajtai Péter az első hangoktól az utolsókig szenvedéllyel nagybőgőzik. Öröm nézni. A quartet pillanatok alatt, viszont nem hirtelenséggel halkul el. Csend. Mégis folytatódik a mű. Ez az egyik legjobb csavar, mert így még jobban értékeljük, hogy tovább élvezhetjük a szerzeményt.
A „Cartoon” című szerzemény témája nagybőgőn és zongorán spirálisan kíséri végig a második kompozíciót. Klausz Ádám vezeti át a quartetet egy még lendületesebb részhez. Barabás Lőrinc improvizációjában meg-megőriz motívumokat, majd továbbfonja őket.
Az „All Around” a koncert legösszetettebb része. Felszabadult, kísérletező közös improvizációkat játszanak. Hangutánzó glissando a trombitán. Sejtelmesen úszó, levegős trombitaszó. Premecz Mátyás diszharmonikus, de csengő, magas hangokat játszik a zongorán.
Hosszú, mégis finom visszhang kíséri a „050505” témáját. Barabás Lőrinc improvizációja felszabadultan repül. Looper-rel több szólamot hoz létre. Kézzel lefogott dob köti össze a trombitaszólót a lezárással, mely keretes szerkezetű.
Álmodozó lendület tapintható a „Five” című kompozícióban. A koncert egyik csúcspontja Klausz Ádám dobimprovizációja, hatalmas taps és ujjongás követi a csendes lezárás után. Folyamatosan bővíti ötleteit, viszont nem öncélúan (soha sem játszik öncélúan). A dobolásában nem a virtuozitás a lényeg (pedig nagyon is virtuóz!), hanem a kifejezés módja. Az érzésvilág, melyet ad. Az egész Barabás Lőrinc Quartet erre fekteti a hangsúlyt, gondoljunk pl. az érzelemközpontú témáikra.
A koncert legrockosabb és legelszállósabb száma a „Prodi”. Játékos visszafogottsággal, mesezongorával kezdődik. Mint amikor egy gyermek a világos felhőket csodálja, olyan érzelemmel játssza Premecz Mátyás a műhöz illesztett futamokat. Hangszerét átállította az elektronikus hangszínről zongorára most először a koncerten belül. Friss fuvallat a természetessége. Olyan találó, hogy a legdinamikusabb rész előtt tompított átvezetést játszanak. Így pozitív feszültséget ad a várakozás, a refrén pedig még nagyobbat robban. Premecz Mátyás improvizációja közben pörögnek az ujjai, a refrént elvontabbra is megformálja. Finoman visz bele disszonanciát, mégis fényes marad a játéka. Barabás Lőrinc és Premecz Mátyás közös improvizációjában érdekes ritmusok, szokatlan trombitahangszínek, diszharmonikus hangközök vibrálnak. Mégis egyszerűséggel zárnak.

A „Kerengő” témája befejezésszerű, mégis pörgőssé, energiadússá fokozzák a szólóikkal. A billentyűzet hangszíne itt a „legelektronikusabb”. Finoman megfűszerezve fejezik be.

Az „Open” című műben úgy improvizál Ajtai Péter, hogy hangszere és az eljátszhatóság határai felé visz. Elmélyült ismétléseivel ad érzéshullámokat, apró változásokat.

A „Holló” egyszerű, folyamatos tiszta hangközökkel indul. Váratlanul sejtelmes kisszekundtávolságú kistercek lesznek mérvadók. Az ismétlésben Barabás Lőrinc egyszer csak egy kisszeptim aszimmetriáját fújja. Egy félhang felett repül Premecz Mátyás improvizációja összetettséggel. Lírai trombitaszó és keretes szerkezet a befejezés... Nem, örömünkre most is folytatódik a mű.

Trombitával keltett, elektronikus effektnek tűnő, analóg hangzással indul a „Jam”. Barabás Lőrinc trombitaduót kelt looper-ével. Ez a legkísérletezőbb Barabás Lőrinc Quartet mű. Premecz Mátyás a ritka billentyűzetével érdekesebbnél érdesebb hangszíneket választ. Nincs dallam, csak szabadság és XXI. század.

Egy új szerzeményt is hallunk, játékos refrénnel. Elgondolkodó közös improvizációt játszanak, mely a csendbe vész. Visszatérés és kézzel lefogott dobszó a csattanó.

Hangulatot és áramlást játszanak a „Trick” című kompozícióban (is). Egyszerűen visz magával, ahogyan játszanak... Egy líraibb résznél Ajtai Péter vonóval játszik. A zongoraszólóban is gyönyörű arányban van a ritmus, dallam, harmónia. Lágyan áramlik.

A ráadás szokatlanul csendes az összes lendületmű után. Hosszú, lágy dobzengés, a nagybőgő és a zongora együtt lélegzik. Barabás Lőrinc játékáról esti, szabadabban áramló gondolatok jutnak eszembe.

Köszönjük a fergeteges élményt a művészeknek, Márkus Ferencnek a páratlan önzetlenségét, hogy egy koncertnyi „embertömeget” vendégül lát!