Első szólóprojektjét adta ki Hámori Dávid, a Mezítlábas Dobos (A Király Halott). Dáci egy rövidebb videóval ismertette a közönségével, hogy elkészült a szólóalbuma, amiről gyerekkora óta álmodott és azt is elmondta még, hogy az életének mélypontjairól fog szólni, ami által teljesen levetkőzik a szemünk előtt. Eredetileg úgy tervezte ezt az albumot, hogy zenész barátaival készíti el az egészet. A terv az volt, hogy bemennek egy stúdióba és, hogy minél zsigeribb, nyersebb legyen, teljes egészbe húzzák fel az egészet, de tőke hiányában ez nem valósult meg. Ahogy Dáci is mondta, „így nem lett volna meg a varázsa annak, hogy más énekli fel azokat a dalokat, ami az író saját életéről szól.” Így hát fogta a rendelkezésekre álló eszközöket, lehetőségeket és elkészítette Fekete Nap néven a Dühös Lemezt.
Magát az albumot több mint félév alatt rakta össze. Tavaly őszre megcsinálta az instrumentális részt, a téli időszakban pedig elkezdte a szövegek írását és azoknak a feléneklését. Az album stílusa számomra nagyon változó. Dalait leginkább a Royal Blood, Korn, az egykori Warpigs és néhol 2000-es évekbeli magyar underground rap-hangzás jellemzi. Szinte mindben fellelhető a Korn és Royal Blood-féle basszusgitár, amiből ki van csiholva a mélyebb gitárhangzás is. Ezt az elegyet élből hozza a lemezt indító Haragos címet viselő, kellően dinamikus és akár rádióbarátnak is nevezhető dala. Ezután jön a hip-hop alapokra épített modern metalcore vonalas Időtlen, ami egy igazán jó dal. Az ének annak ellenére, hogy nagyon rap-es (számomra), meglehetős hangsúlyt ad Dáci mondanivalójának. És az is igaz, hogy ezeknek az önvallomásszerű szövegekhez ennél jobbat nem tudnék elképzelni. És itt jönnek be nálam az említett hazai underground rap hasonlatok, ahogy hallgattam az ének flow-ja nagyon Killakikitt, NKS, egy cseppnyi korai Mikee Mykanic övezi, Krúbi-féle kreativitással.
Miközben hallgattam az albumot Dáci szinte minden érzelmét át tudtam élni. A korai Action-féle rap metalra hajazó Produktív blues, vagy az ipari hatásokat hordozó Szenvedély: Szenvedés című dalaiban meglehetősen erősen betekinthetünk a mélyen elásott dühe és félelmeinek poklában. Életét, sorsát, harcait, megaláztatásait hallgatva – (át) érezve, értem, hogy miért is lett a címe Dühös Lemez. Szövegeiben olyan érzést ad vissza mintha mi magunk, a hallgató is ott lennénk Dáci mellett az eddig összes mélypontjánál.
A Dühös lemez dalai zeneileg jól illeszkednek egymáshoz. Hallgatásuk közben olyan érzésünk támad, mintha rétegről rétegre, lépcsőről lépcsőre lépkednénk le vele élete legsötétebb szakadékába, vagy pincéjébe. Ugyanazt kell mondanom, mint az AKH (A Király Halott) lemeznél, unatkozni nem lehet a korong hallgatása közben. Igaz itt a dalok nem annyira energikusak, de itt nem is az a lényeg. Kicsit fura azt mondani egy lemeztelenített belső vallomásról, hogy jól eltalált téma. Inkább úgy mondanám, hogy egy jól eltalált lemez egy, amolyan szobaprojektből megszületett debütáló lemezhez képest. Én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mivel próbálkozik majd Dáci.
