Harley-Benton TE-90QM Trans Red Telecaster - Elektromos gitár

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

Nemrég írtam itt a GS-en a Harley Benton CST-24-ről tesztet. Most folytatom a sort a frissen szerzett HB TE-90QM Trans Red -el, remélve, hogy ez is jól elköltött pénz lesz. Mégpedig a Thomantól (a cég házi márkája a HB) jött egy ˝B˝ stock (leértékelt) ez a thinline telére hajazó TE-90 (és a GS-ről egy HB Fusion Tele is, mely a következő beszámoló tárgya lesz) hangszer.
Ez a HB, formájában 69-ban kiadott Fender Thinline szériára hasonlít, ami egy semi (félig üreges testű) konstrukció, amely így jóval könnyebb volt a Telétől, de ugyanúgy nem gerjedt. 72-ben az eredeti egytekercses szedőket humbikra cserélték. Majd jött a Master sorozat, amely szintén mahagóniból készült, domborított fedlappal, mint ez a HB. Azonban a Fender egyik Teléje sem kapott p90-eseket. Viszont a Fender tulajdonban lévő Squier Master sorozata már igen. Ma is kapható a SQ .Carbonita pl. ilyen. Tehát a TE-90 ehhez a két típushoz áll a talán a legközelebb. Persze ahogy a copy-knál ’megszokott’ a másolgatás mellet - márcsak a jogi herce-hurcák elkerülése végett is- alkalmaztak jónéhány eltérést is (ezek további részletezését ez alkalommal is kihagyom). Az ’üzenet’ , ha volt ilyen; egy olyan (Fender) Thinline, amely azért az alaptípustól elég távoli vizekre evez, mind konstrukciójában, mind elektronikában, vagyis a hangzásban is nem megszokottat ígér. Lássuk, igaz ez.
A felépítése: tele-formájú, fél-üreges, egy oldalon szegélyezett mahagóni test (mahagóni belső gerendával), felül domború kagylós mintázatú juhar rétegelt lemez, 2 db szegélyezett ’F’ lyukakkal. A test 3 db-ból lett összeállítva, de úgy, hogy a tömör fába a két oldalsó üreget utólag belemarták, vagyis igencsak sokkal magasabb kategóriában (pl. egyes Gibson LP-k) alkalmazott megoldást alkalmazták. Ez, valamivel merevebb testet eredményezett. Csavarozott a 22 bundos juhar nyak, amaranth fogó-lappal, gyöngyháznak mondott pont-jelölőkkel, műanyag felső núttal. A fogólapot felszínét jó sötétre, homogénre színezték, ami szerintem elég döglött megjelenést eredményezett. A nyak és a fej találkozása a teléknél megszokott forma. A testfelületeken mindenütt magas-fényű lakk van, a nyak viszont selyemfényű, kellemes fogású, nitrós felületet idézi (vagy az is). A hardware (híd, kulcsok) DLX márkájúnak mondottak (ilyen is van), de jelöletlenek. A felületek krómozottak. A híd nem a szokásos tele, hanem a PRS-knél szintén gyakran alkalmazott fix típus egyikére hasonlít, de ez is átvezeti a húrokat a testen. Az elektronika a szokásos, a pickupok 2x Roswell P90 Alnico-5 Vintage single coil-ok, master kontrolokkal, LP típusú választó-kapcsolóval. A hangszer kissé fejnehéz, de elviselhető.
9

Hangzás, hangtulajdonságok

A p90 a Gibson LP korai típusaiban vált közismerté. Ez egy egytekercses model, aminek a hangképe valahol a a Fender egytekercsesek és a humbik közt van, kicsit több a mély és kevesebb a ’csilingelés’. Igazából nem áll messze a PAF-tól, ami szintén nem az a vastag, zsíros humbi-hang. Összehasonlítva egy Gibson p90-el az én fülem azt mondja, hogy a kétségtelen hasonlóság mellett, a Roswell egy kissé más, a középtartomány felé húzó hangképet produkál, vagyis a mély oldalon több a treble, míg a treble oldalon valamivel több az alsó közép. A nyaki pu. kifejezetten fenderes. A középállás így nagyon érdekes, sajátos világú. Összességében; bizony elég közel vannak az eredetihez ahhoz, hogy mosoly üljön ki az arcunkra. A hangkitartása meglehetősen jó, köszönhetően a semi-felépítésnek, mert bár maga a test nem túl nagy, így az üregek sem, de az 1 kivágásos forma felül-elöl elég üreget biztosít a felharmonikusok bőségesebb keletkezése számára.
9

Minőség, mívesség

A hangszer kettős kartondobozban jött, tisztességesen beállítva, amin azért lehetett mit finomítani.....Minőség, anyagok: Az anyagok rendben vannak. A test kialakításának előbb ismertetett módja messze meghaladják a kategória szokásos átlagát. A részletek is igényesen kidolgozottak; szép a fedlap domborítása, az élek, szegélyek eldolgozása, a csiszolás-fényezés. Bent sem találni hibát. Talán a pu-k helyének kivágása a sarkoknál lehetett volna pontosabb is. A nyak egy- az egyben fender modern ’C’. profil (keskeny és nem nagyon mély). Nagyon kényelmes nekem (kicsi kéz). A bundok eldolgozása is hibátlan. A nyak nagyon jó. A fogólap festése elfedte a fa textúráját, nekem nem tetszett, de látom, hogy a sötét szín a dekoratív habos fedlap árnyalataihoz jól illeszkedik. A hardver is rendben lévőnek látszik. A pickupokról már esett szó. Sajátos karakterek, amiért lehet szeretni (vagy nem. A mért DCR: 5.9 és 9.96). A hangszer Indonéziában készült.
A fogólap festése és a pu-k helyének kivágási pontatlansága miatt 1-1 pontot vontam le.
8

Megbízhatóság és tartósság

Majd elválik....ezért átlagot adok.
5

Általános benyomások

Az általános kidolgozás minősége, a jó anyagok, kényelmes nyak, meggyőzött. Az ígéret, ami ránézésre felmerült; mármint, hogy ez egy különleges Tele, azt hozza; a megjelenés egyedisége párosult a hangzás is különlegességével. Ez is kiváló ár/érték arány. Egyáltalán nem érezni, hogy az alsó kategóriában van. Nem kell feltétlen upgrade-elni (de szívfájdalom nélkül lehet, de famunka nélkül, csak korlátozott lehetőségekkel). Szóval ez a gitár is szép és jó, jól is szól és ez is olcó!
9