Cort G260 - Elektromos gitár

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

Kb. 2 éve vagyok a tulajdonosa egy Cort G260 OPB-nek. Használtan vettem, gyári felszereltséggel.
2009-ben készült, Indonéziában (youtube-on talalható gyárlátogatás e helyről). Nekem az Open Pore Black kiadás van meg, amely viszonylag régebbi gyártást jelent, ugyanis ebben a színben már nem lehet a boltokban kapni.

Itt megtalálhatjátok az összes szükséges technikai adatot:
http://www.cortguitars.com/en/product/g260

A Grap Tech nútot leszámítva az enyém is ezekkel a paraméterekkel rendelkezett, ám a hangszedők le lettek cserélve, melyre még később kitérek.

Papíron jól hangzik, 9 pont
9

Hangzás, hangtulajdonságok

Az eredeti hangszedők Duncan Design névvel voltak ellátva, ami azt jelenti, hogy Ázsiában gyártott, középkategóriás hangszedőkről van szó.
Hogy őszinte legyek már nem emlékszem hogy szóltak. Baj nem volt velük, mert hónapokig elégedetten használtam őket, mígnem úgy döntöttem hogy befektetek pár karakteresebb hangzású és árú DiMarzióba. Még egyszer, tehát okék voltak, fájdalmat egy percig sem okoztak és sokféle hangzás kihozható volt belőlük, hála a HSS pickup-konfigurációnak. Az gitár árkategóriájához képest erősebben szólt.
Szóval, DiMarzio.
Cruiser a nyaknál, középen üres, hídnál The Tone Zone. (dimarzio.com ha érdekel)
A hangszedőváltó le lett cserélve egy háromállású Fender Tele switch-re, a mid pickup helye le lett fedve.
A végeredmény: nyak állásban meleg és harmonikus hangzás / közép állásban még mindig meleg ám erőteljesebb, rockosabb hang, torzítva és tisztán egyaránt jól szól / híd állásban gaint kíván és sokat el is bír anélkül hogy összemosódna egy torz masszává. A nyaki és a híd pick között jelentős jelkülönbség van, amellyel éles, boost-jellegű kapcsolást tesz lehetővé; pedál vagy erősítőállítás nélkül.
A coil tappről nem tudok nyilatkozni, nem használom.

A hangnál mindenképpen ki kell térnem a gitár anyagára. A nyak teljesen oké, a rózsafa bevált. A testtel nem vagyok 100%-osan megelégedve. A mocsári kőrisnek vannak nagyon jó tulajdonságai (amiről lentebb olvashattok), ám a hangzása jellemtelen. A semleges talán a legjobb szó rá, ami ízlésbeli kérdéseket vethet fel. A pickupjaim természetesen behatárolják a hangtartományt amit megszólaltathatok, ám én úgy érzem nem vagy nehezen lehet belőle ˝signature sound˝-ot kihozni. Még tisztábban kifejtve, ezzel a gitárral nem lehet erősen egy hangzásvilágba elmélyülni és annak maximumát kihozni. Jót tesz neki a pickup csere, de igazán markáns nem lesz. Eme semleges hangzása előnyként tekinthető kezdő és stílus iránt el nem kötelezett gitárosok számára. Nem akarok butaságokat mondani, lehet hogy csak én érzem ezt, hisz manapság egyre inkább terjed a használata.

A gyári hangszedőkkel 8 pontot adok rá. A DiMarziókkal 8.5-öt.
8

Minőség, mívesség

Használtan vettem, ám jó állapotban. Egyetlen hibája az alumínium hatású koptatólapon esett karcnyomok, melyek feltűnőek hisz a vékony, fényes réteg alatt matt fekete műanyag található. Ezt először gagyinak találtam, de mára tetszik, sőt ˝signature look˝ szerűnek tartom. Nektek ilyen problémátok nem lesz az új szériákkal.
Hát igen, a külseje igen nagy erőssége. Látnotok kéne élőben az Open Pore Black kiadást! Szerintem az egyik legesztétikusabb strat. Minimalista és csábos. Az Open Pore annyit tesz, hogy a fa gyönyörű mintázata teljesen látható. Ebből adódóan rögtön feltűnik a nézelődőnek, hogy a gitár teste egy darab fából van kialakítva, nincs ragasztás. Nálam ez plusz pont.
Nem fix, de a nyakon mintha Satin lakkozás lenne, amely kellemesen csúszóssá és simává teszi. Nagyon kényelmes a tenyeredben, a bundok rendesen le vannak kezelve, nem érzed a széleit. A bundok méretét jól-eltaláltnak tartom. A nyak játszhatósága kiváló.
A kulcsok közepesek, tervben van a ˝locking˝ :).
Apróbb hibák:
1.) A mély E hangolókulcsa nálam hülyén áll a núthoz képest. Túl éles szöget zár be a kettő egymáshoz képest, ám ezt annyival megoldottam, hogy a húrt a hangolón nem a szokásos módon, lefelé, a lyuk alá, hanem felfelé vezetem. MEGOLDVA.
2.) Sokáig csörgött. Először féltem ettől, de egy hozzáértő azt mondta, hogy startoknál ez gyakori. Sokan nem is nagyon foglalkoznak ezzel, a strat soundba belefér. Én ezt nem hagytam annyiban és addig-addig állítgattam amíg meg nem szűnt. Később vissza-vissza jött, teljesen random módon (lehet hogy hőmérséklet változás miatt), aztán magától el is múlt. Ezt nem értem, de már régóta nem újult ki ez a tünet. Most épp C#-re van hangolva és nem csörög. MEGOLDVA
3.) Laza poti. Ez van, nem zavar annyira hogy kicseréljem. NEM ZAVARÓ
4.) Tremoló... tehát van rugó a gitárban. Ennek az a furcsa következménye volt, hogy a B hangra két pozícióban is berezonált. Kissé random módon, nem mindig. Akkor vált ez a probléma általánossá mikor lehangoltam a gitárt C#-ra. Kihangosítva nem lehetett hallani, mert a hangszedők nem vették fel, csak unplugged lehetett észrevenni. Meguntam és kitömtem egy darab mosogatóronggyal, letompítván a rugókat. MEGOLDVA
5.) A híd. Vicces egy darab. Rengeteget játszottam vele, többször, minden aspektusával. A tremolót belehet állítani lebegősre vagy fekvőre. Lebegve kezdte, oszt feküdt, oszt ismét lebegett. Mikor elindítottam hadjáratomat a csörgés ellen, lefektettem és megemeltem a húrvezetőket (amik gyakran beragadnak, meg kell rángatni hogy a helyére ugorjon). Később ezt a húrmagasságot alacsonynak találtam és erősebb pengetésnél még csörgött. Újra lebegett, magasabban, mivel csak így tudtam elég magasra állítani. Még így is alacsonynak és simának mondanám a húrmagasságot. Intonanci-állításnál szintén meg kell néha rángatni, hogy meg is mozduljon a cuccos. MEGOLDVA
A híd hozzám nőt. Olyan sokat csesztettem, hogy végül elég sokat tanultam arról, hogy hogyan kell beállítani egy gitárt.
Plusz. A tremolót nem szerettem, a kar nem is volt benne, így el is hagytam. Később saját technikám lett vele: tenyérrel nyomom vagy remegtetem. Működik.

Állítgatások után 9,5 pont!
10

Megbízhatóság és tartósság

Megbízhatóság?
Egyben van.. már amennyire egy pehelykönnyű strat egyben érezhető. Szerintem a vintage kort nem fogja megélni, illetve ha mégis, nem fog nemesedni idővel. A mocsári kőris meglepően könnyű és ezért nem érezném biztonságban egy rock-koncerten. Ez csak az én spekulációm, lehet hogy engem előbb törnének össze mint ezt a gitárt. Ám nem egy LP.
A teljes elektronikát kicserélve nyugodtabb lennék.

A 8 pontnál kicsit többet adnék, kb. 8.5
9

Általános benyomások

Mindenképp pozitív az összbenyomásom erről a hangszerről.
Tapasztaltnak nem mondanám magam, 3 éve játszom. Többnyire White Stripes-t, Black Sabbath-ot, Led Zeppelin-t, bluest, rockot és egy kis funk-ot szoktam játszani rajta. Igazából, a zenei beállítottságomhoz jobban illene egy SG vagy LP, határozottan humbucker-párti vagyok. (Heteken belül bele is kezdek az LTD Viper projektembe - újabb DiMarzio tuning várható, lehet hogy majd írok is róla.) Az ízlésem ellenére szeretem ezt a gitárt és jó rajta játszani. Volt pár próbálkozásom Jimi Hendrix és RHCP tanulásával, pl. az Under the Bridge-nél a nyaki Cruizer hozta a strat hangzást. Persze a vintage strat hangot nem tudja utolérni. Szerintem rockkot és punkkot a HSS (nálam HS) felállás miatt egészen jól lehet rajta játszani.
Szeretem a hangszereket és szeretem őket adni-venni, állítgatni, cserélgetni, kipróbálni. Az első gitárom egy Squier Bullet HSS volt, oszt Affinity Tele és egy B.C. Rich Warlock. Mindez kevesebb mint egy év leforgása alatt. Több hangszerüzletben is megfordultam és főleg az SG-ket és az LP-ket próbálgattam. A nyakukat nem találtam olyan kényelmesnek mint a stratokét, ám a hangjuk jobban bejött... tudtam hogy ebből kompromisszum lesz. HSS-ek után kezdtem kutatni és rögtön ez tűnt a befutónak.
A külseje és a sima fogása fogott meg. Gyönyörű, egyszerű, kecses. Az árkategóriájában, HSS pickup-kiosztással én a legjobbnak tartom. Gyárilag is jó hangszerrel állunk szemben DE én jobb szeretem így, kissé felpumpálva.
Megszólaltattam már Fender Mustang I-en, Vox Night Train-en, Blackstar HT-5R-en és megannyi digitális modellezőn. Jól szólt.
Kiknek ajánlanám: Kezdőnek? Mindenképp! A fent végig tagolt semleges hangkarakterisztikája és könnyű játszhatósága miatt sok kaput kinyit és nyitva tart a még minden irányba nézelődő tanuló számára. Haladónak és feljebb? Szerintem három esetben lehet érdekes: 1) ha kell egy olcsó ám sokoldalú második gitár 2) ha szűkös a pénztárca 3) ha strat-projektbe kezdenél, ez egy erős alap.
Megvenném-e újra? Nehéz kérdés, ám valószínűleg igen. Mára már jobban tudom milyen zenét szeretnék játszani, és kell nekem egy másik gitár amivel ennek utánamehetek. Ezt a gitárt visszahangolom E-re, míg a másik C#-en lesz tartva.
Jó darab, szeretem, eladni nem fogom. Sokat tanultam rajta és másoknak is ajánlom. Ha anyagilag elereszthetem magam, akkor rommá fogom tuningolni. Kap majd Floyd Rose-t, locking tunert, satus satut, talán még pár egyéb hangszedővel is kipróbálom. Középső pickuppal sosem fog találkozni. Kissé Frankeinstein projekt lesz, csak hogy kísérletezgethessek.

Összességében adok rá
8.5-öt gyárilag
9-et a DiMarziókkal és a sok állítgatással.

Kérem az olvasót, hogy a pontozásnál mindvégig vegyük figyelembe a hangszer árkategóriáját. Egy PRS Custom Shophoz képest nem kapna 9 pontot.
A 8-as jó. A 9-es a kiváló. (tehát nekem jobban beválna az 1-től 5-ig pontozás)
10-es gitár nincs, vagy drága, vagy Brian May csinálta az apjával.
9